Amikor a 2008-as pekingi és a 2012-es londoni olimpián több sportoló is színes bőrtapaszokban lépett pályára, ez a megosztó gyógyászati segédeszköz sosem tapasztalt népszerűségre tett szert.
Bár külleme alapján azt hihetnénk, hogy egy ultramodern találmányról van szó, a kinesio tape ötlete valójában már az 1970-es években kipattant a japán-amerikai kiropraktőr, Kenzo Kase elméjéből. A hagyományos kötszerekkel ellentétben ez a rugalmas, lég- és vízáteresztő pamutból készült tapasz az ajánlásai alapján anélkül képes stabilizálni, korrigálni vagy erősíteni a célterületet, hogy akadályozná a mozgást.
A kinesio-tapasz ráadásul szinte bármilyen testrészen, területen alkalmazható.
A hatásmechanizmusa azon alapul, hogy a felhelyezéskor megnyújtják, s a helyére kerülve kissé összerántja, megemeli a bőrt és a szöveteket, így fellazítja a problémás részt. Ezáltal serkenti a vér-, illetve a nyirokkeringést, csökkenti a fájdalomreceptorokra nehezedő nyomást, enyhíti a gyulladásos folyamatokat, a duzzanatokat, tehermentesíti az ízületeket, és megelőzi a görcsöket.
Nem elhanyagolható továbbá a tapasz tartáskorrekciós funkciója, mivel állítólag képes tonizálni az izmokat oly módon, hogy az adott zóna tudatos használatára ösztönzi a pácienst pusztán a jelenlétével előidézett szokatlan érzet által.
Ha az első felhelyezést tapasztalt szakértő végzi, illetve megtanítja a páciensnek, hogyan tegye ugyanezt otthon, a viselésnek gyakorlatilag semmilyen egészségügyi kockázata nincs.
(Borítókép: Kinesio-tapasz térden. Illusztráció: miniseries/Getty)