Randy Gardner és barátai, Bruce McAllister és Joe Marciano Jr. 17 évesek voltak, amikor 1963-ban úgy döntöttek, hogy egy iskolai kísérlet keretében megdöntik az ébren maradás világrekordját. Akkoriban egy honolului DJ volt a csúcstartó, aki 4 óra híján 11 napot töltött el alvás nélkül.
Az amerikai fiatalok célja a rekord megdöntésén túl az volt, hogy kiderítsék, mi történik az agyukkal, ha ilyen hosszú ideig nem tud pihenni. Bár manapság rengeteg a témában végzett kutatás ismert, többek között, hogy tartós agykárosodás alakulhat ki, sőt halál is bekövetkezhet súlyos alváshiány esetén, akkoriban még nem tudták, hogy egy ilyen kísérlet végzetes is lehet, így hát belevágtak. A két jó barát egy érme feldobásával döntötte el, hogy kettejük közül ki maradjon végig ébren.
„Teljesen idióták voltunk, fiatalok és idióták” – kezdte egy, a BBC-nek a közelmúltban tett nyilatkozatában Bruce McAllister, aki az érme szerencsésebbik oldalát nevezte meg. „Egy ideig én is ébren maradtam Randyvel, hogy monitorozzam, mi történik vele. Három ébren töltött nap után egy este arra ébredtem, hogy a falra írom a jegyzeteimet” – idézte fel a történtek egy részét a férfi.
Miután rádöbbentek, milyen nehéz dologra vállalkoztak, a két fiú toborzott egy harmadik csapattagot: a Stanford Egyetem alváskutatóját, William Dementet. „Randy szülei akkor már nagyon aggódtak, hogy a kísérlet komoly, adott esetben maradandó sérüléseket okozhat a fiuknak” – magyarázta McAllister, kifejtve, hogy bár barátja fizikálisan fitt volt, amikor belekezdtek a kísérletbe, idővel számos mellékhatást tapasztalt.
Rendszeresen voltak hangulatingadozásai és koncentrációproblémái, valamint rövid távú emlékezetkiesései és hallucinációi is.
A kísérlet során elvégzett vizsgálatokból kiderült, hogy Randy agyának egyes területei a 11 nap alatt időről-időre kikapcsoltak, miközben más területek aktívak maradtak. A fiú végül 264 órát töltött ébren, ami után azonnal kórházba vitték, ott aztán 14 órát aludt egyhuzamban.
„Emlékszem, meglehetősen morcosan ébredtem, de nem voltam morcosabb, mint bármelyik másik napon” – idézte fel Randy Gardner, majd hozzátette, akkor még azt hitte, megúszta hosszú távú következmények nélkül. A sors azonban nem volt ilyen kegyes hozzá, a kísérletet követően évtizedekig súlyos álmatlanságban szenvedett.
Konkrétan kibírhatatlan voltam. Annyira, hogy még én is csak alig-alig bírtam elviselni saját magamat.
Randy Gardner rekordját egyes források szerint egy hónappal később egy finn férfi, egy bizonyos Toimi Soini fél órával megdöntötte, míg a Guinness Rekordok szerint az angol Maureen Weston volt az 1977-ben, aki megfosztotta csúcstartó címétől az amerikai ifjút. Weston a feljegyzések szerint 449 órán keresztül maradt ébren egy hintaszék-maratonon.
A rekord fenntartását tiltó politika miatt a Guinness legújabb kiadásai nem adnak tájékoztatást az alvásmegvonásról annak életveszélyes volta miatt.
(Borítókép: Álmatlan fiatal férfi. Illusztráció: Getty Images)