Az igény a gyógyításra mindig is az emberiség része volt, azonban a modern orvostudományhoz vezető út nem volt éppen zökkenőmentes. A kemény munka, a kreatív ötletek és a szerencsés véletlenek segítségével fejlődött ez a tudományág. A fejlődés közben viszont néha érdekesnek nevezhető ötleteket is kipróbáltak az orvosok, így hát minden további nélkül tegyünk egy fájdalmas barangolást az orvostudomány sötétebb napjaiban.
Fog fehérítés vizelettel
A vizeletnek ma már kevés mindennapi felhasználási területe van, ami annyira azért nem meglepő, azonban a római korban más volt a helyzet.
A vizelet annyira népszerű árucikk volt, hogy az emberek nyilvános piszoárokból gyűjtötték és még adót is kellett fizetniük azoknak, akik hasznot húztak ennek az aranyló folyadéknak az eladásából. A vizeletet használták puskapor előállítására vagy a bőr puhítására, de akadt orvosi felhasználása is.
A vizelet egyik kevésbé ízletes felhasználási módja volt, hogy fogfehérítésre használták, ugyanis a benne lévő ammónia – pontosabban a Medical News Today szerint a vizeletben lévő karbamid alakul át idővel ammóniává – állítólag segít megtisztítani a fogakat a foltoktól, igaz, a reggeli rossz leheletet nem javítja túlságosan.
Nem csak az ókori rómaiak használták ezt a fogfehérítő módszert; a történelem során számos ember alkalmazta, és még ma is vannak, akik kísértésbe esnek, hogy kipróbálják, de nem ajánlatos.
A gyermekek ínyeinek szurkálása
A régi időkben a csecsemőhalandóság az egekbe szökött, és az esetek nagy részében a halál oka teljesen ismeretlen volt. A gyermekek gyakran 6 hónapos és 2 éves koruk között haltak meg, ami véletlenül nagyjából egybe esik azzal, amikor az első fogaik kibújtak.
Az akkori orvosok úgy gondolták, hogy ez nem lehet egyszerű véletlen egybeesés, ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a fogzás folyamata is a csecsemőhalál oka. Angliában és Walesben 1839-ben több mint 5000 halálesetet tulajdonítottak a fogzásnak. Egy ilyen „súlyos betegség” ellen pedig fel kellett lépniük az orvosoknak.
Az érintett gyermekek szerencsétlenségére a korabeli orvosok beavatkozások széles skáláját dolgozták ki, beleértve a vérzést, a hólyagosodást és a piócák fogínyre helyezését. Egyes esetekben, még a baba tarkóját is megégették.
A 16. században Ambroise Paré francia sebész arra jutott, hogy meg kell szúrna a csecsemők ínyét és végül ez a megoldás terjedt el általánosan, olyannyira, hogy 10 évvel később Marshall Hall orvos úgy fogalmazott egy korabeli feljegyzés szerint, hogy „inkább 199-szer lándzsázza meg feleslegesen egy gyermek ínyét, minthogy szükség esetén egyszer kihagyja” és arra utasította tanítványait, hogy a fogak megjelenése előtt, közben és után, néha naponta kétszer is tegyék ezt meg.
Számtalan gyermek vesztette életét a beavatkozások miatt kialakult fertőzésekbe. A „lándzsázás” idővel visszaszorult, de nagyon sokáig nem tűnt el, még 1938-ban is adtak ki olyan orvosi tankönyvet, amelyben utasításokat adtak a fogzást végző gyermek ínyének megszurkálására.
Dohányfüst beöntés
Az 1700-as évek végén megérkezett Angliába a dohány az új kontinensről. Természetesen a dohány és különösen a dohányfüst hamar felkeltette az orvosok érdeklődését és elterjedt az az elképzelés, hogy a dohányfüst beöntésként használva számos betegséget gyógyíthat. Ahogy a neve is mutatja, a dohányfüst beöntés során szó szerint füstöt fújnak a beteg végbelébe.
1746-ban a The Lancet nevű lapban megjelent egy cikk, amely részletesen beszámol egy dohányfüstös beöntéssel végzett gyógyítás sikerességéről. A történetben egy férfi felesége beleesett a Temzébe és mire kihúzták, már láthatóan nem élt. Miközben az ott lévők tanácskoztak, hogy mit lehetne tenni, aközben egy matróz felajánlotta a pipáját a beavatkozás elvégzéséhez, amitől a csodával határos módon újjáéledt a beteg.
A dohányfüst jótékony hatásának híre gyorsan terjedt és egy idő után már mindenre használták a fejfájástól és a hasi görcsöktől kezdve a tífuszig és a koleráig. Azonban ahogy az emberek egyre súlyosabb betegségek kezelésére használták a dohányfüst beöntést, úgy egyre nagyobb veszély leselkedett az ezt a technikát alkalmazó orvosokra. Hiszen, ha egy „gyógyító” véletlenül belélegezne ahelyett, hogy kifújná a levegőt – például egy dohány okozta köhögés során –, a kolera flagellátai bejuthatnak a tüdejébe, és halálos kimenetelű fertőzést okozhatnak.
Az 1800-as évek elején bebizonyosodott, hogy a dohány károsítja a szívet, és a dohányos beöntés hóbortja szerencsére hanyatlani kezdett.
Heroin köhögésre
A köhögés egy nagyon gyakori és bosszantó jelenség, úgyhogy a tudósok és orvosok az évszázadok során különböző főzeteket készítettek, hogy megszabaduljanak tőle. Ezeknek a gyógyszereknek nagyrésze egyáltalán nem enyhítette a köhögést.
Az egyik német gyógyszergyártó végül úgy döntött, hogy egy erős összetevőt is használ köhögés elleni gyógyszerében: a heroint. Ennek a nagy függőséget okozó anyagnak a beépítése az ópiumot volt hivatott helyettesíteni, amelyről ekkor már tudták, hogy függőséget okoz.
Ezt a vény nélkül kapható gyógyszert, amit 1898-1910 között forgalmaztak, úgy reklámozták, hogy „nem függőséget okozó morfiumpótlót” tartalmaz. Hamarosan azonban kiderült, hogy a heroin hihetetlenül addiktív.
1924-ben végül az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) betiltotta a heroin értékesítését, importját és gyártását.
(Borítókép: „Őrült” orvos. Fotó: GettyImages)