Előszeretettel alkalmazza a mediterrán konyha, de hazánkban is számos étel ízesítésére alkalmazzuk: a szerecsendió egy trópusi növény, a szerecsendiófa termésének a magja, a növény pedig Malajziában őshonos, de Indonéziában, Nyugat-Indiában és Brazíliában is termesztik. A magot gyógynövényként és fűszerként alkalmazzák, bár Magyarországon az utóbbi használati módja elterjedt. Őrölve és egészben egyaránt kapható, főként tejtermékeket tartalmazó ételekhez és süteményekhez használják. Általában már egyetlen csipet elég belőle ahhoz, hogy érződjön az íze, de azért sem szabad túlzásba vinni a fogyasztását, mert bizonyos mennyiség felett életveszélyes lehet.
Ennek oka a magban található miriszticin nevű szerves vegyület, amely a szerecsendió tömegének 1-1,5 százalékát teszi ki.
A miriszticin a szervezetben amfetamin-szerű vegyületekké alakul, amelyek a központi idegrendszerre hatnak. A hatás enyhe tudatmódosulástól hallucinációk kialakulásáig terjedhet, a hatása pedig 1-2 napig is kitarthat borzasztó mellékhatásokkal párosulva.
A túl sok szerecsendió fogyasztásával járó mellékhatások közé tartozik többek között az émelygés, hányás, pulzusemelkedés, szájszárazság, szédülés, fejfájás, szorongás, zavartság, álmatlanság, ingerlékenység, görcsök, bőrkiütés és a májkárosodás. Más összetevőkkel kombinálva életveszélyes is lehet!
Egy dió jót tesz, a második ártalmas, a harmadik meg fog ölni
– áll a figyelmeztetés az évezredes múltú salernói orvosiskola egy középkori feljegyzésén.
(Femcafé)
(Borítókép: Szakács egy nagy méretű kondér felett. Illusztráció: Getty Images)