Sokak számára ismerős lehet az érzés, amikor egy székből vagy ágyból történő felkeléskor szédülést, fejfájást, kábaságot, esetleg homályos látást tapasztalunk. Ezt az állapotot ortosztatikus hipotóniának nevezik, amely során az agyi szervek keringési elégtelensége alakul ki a hirtelen vérnyomásesés következtében.
A hipotónia imént felsorolt tünetei mellett füldugulás, erőteljes verejtékezés, sápadtság, kékesre színeződött ajkak, alacsony pulzus, sőt ájulás is jelentkezhet, illetve az esetek 20 százalékában izomrángásokkal kísért izomfeszesség is tapasztalható. Bár a kórállapot 25 százalékban a 65 év felettieknél jelentkezik, a fiatalabbakat is érintheti, a háttérben pedig komoly rendellenességek is meghúzódhatnak.
Ezek a rendellenességek az úgynevezett Arnold-Chiari-szindróma, a nyaki borda, illetve a syryngomyelia, amelyek mind a gerinccsatorna- és gerincvelő veleszületett és szerzett rendellenességei.
Ezen kívül a pajzsmirigy-hormon, mellékvese- vagy agyalapi mirigy-hormon zavara, alultermelődése, szívelégtelenség, tartós fekvés, gyógyszer mellékhatás vagy túladagolás, illetve a cukorbetegség tüneteként is értelmezhető, a szívtevékenységet befolyásoló idegek, vagyis a vegetatív idegrendszer károsodása is állhat a háttérben, ami szívritmuszavart és alacsony vérnyomást okoz.
Aki ortosztatikus hipotóniával küzd, azon a legkönnyebben úgy segíthetünk, ha az illetőt lefektetjük, megemeljük a lábait, megitatjuk, illetve ájulás esetén hideg vízzel, repülősóval, vagy az arc enyhe csapkodásával magához térítjük. Hosszú távon mindenképpen csak az orvosi kivizsgálás és gyógyszeres kezelés segíthet a betegen, akin az esetleges átmeneti szívritmuszavar és vérnyomásesés rögzítésére Holter-monitoring és ABPM nevű vizsgálatokat, vagyis 24 órás vérnyomás- és EKG-rögzítést végeznek, valamint kardiológiai vizsgálatoknak is alávethetik.
A monitorozás alatt hasznos rögzíteni, hogy mikor milyen tevékenységet végez a beteg, és ezek közül melyek okozzák a panaszokat, így életmódbeli korrekcióval is elkerülhetővé válhat az ortosztatikus hipotónia kialakulása.
A betegek esetében az úgynevezett Schellong-teszt elvégzése is gyakori, amelynek során a pácienst 10 percig fektetik, majd 10 percre felállítják, és közben többször is megmérik a vérnyomását. Ortosztatikus hipotónia esetén a felső és az alsó vérnyomásérték is alacsonyabb álló, mint fekvő helyzetben. A gerincvelő veleszületett rendellenességeinek kizárása céljából, illetve epilepszia és gyakori ortosztatikus hipotenzióval járó Parkinson-kór irányában neurológiai vizsgálatokat is szoktak végezni.
A betegeknek megelőzésképpen a megfelelő folyadékbevitelre érdemes figyelniük, valamint nem árt úgynevezett elasztikus zokni használata sem. Ezen kívül fokozhatják a napi sóbevitelt és orvosi javallat alapján módosíthatják a rendszeresen szedett gyógyszereik adagját. Az ellen, hogy felálláskor ne szédüljenek meg, vagy ájuljanak el úgy tehetnek, hogy megtanulnak fokozatosan felülni, majd pár perc ücsörgés után óvatosan, kapaszkodva felállni. Az éjjeliszekrényen például érdemes vizet tartaniuk, hogy felállás előtt minden alkalommal kortyolhassanak belőle, az ágytól pedig csak akkor távolodjanak el, ha nem szédülnek.
(WEBBeteg)
(Borítókép: Felálláskor megszédülő férfi. Illusztráció: Getty Images)