Súlyos következményekkel járó globális probléma, mégis aluldiagnosztizálják: a vashiány több mint másfél milliárd embert érint, ha pedig nem kezelik, az a szervezet összeomlásához vezethet.

Tartós fáradtság, sápadtság, a koncentrációképesség csökkenése: ezek a vashiány leggyakoribb tünetei, amelyek több mint másfél milliárd ember, vagyis nagyjából minden harmadik személy életét megnehezítik, nem is beszélve a kialakulható, életet veszélyeztető szövődményekről.

Csak Európában minden harmadik menstruáló nő, négy várandós közül három, illetve a kisgyerekek közel fele küzd vashiánnyal, a legtöbben mégis túl későn fordulnak orvoshoz és mire kezelést kapnak, az életminőségük számottevően romlik.

A vas elengedhetetlen a vérképzéshez, a szívünk és izmaink megfelelő működéséhez, a fertőzésekkel és betegségekkel szembeni ellenálló képességünk, valamint a fizikális és mentális energiaszintünk fenntartásához, így a hiánya különböző tüneteket okoz, amelyek idővel egyre csak súlyosbodnak. Ezek egy európai felmérés szerint a gyakoriságuk alapján a:

  • tartós fáradtság (79%),
  • sápadtság (38%),
  • koncentrálóképesség csökkenése (30%),
  • a nők esetében erős menstruációs vérzés (28%).

A vezető panaszokon kívül számos egyéb tünet is utalhat vashiányra, ilyen a fejfájás, halláscsökkenés, légszomj, memóriazavar, csökkent libidó, az ajkak berepedése, fekélyek a szájban, sérülékennyé vált bőr, töredezett köröm, hajhullás, hidegérzékenység, nyugtalan láb szindróma, jég szopogatása, illetve sóvárgás ehetetlen dolgok után.

Bár a vashiány következményei személyenként eltérőek, mindenkire igaz, hogy a következtében gyengébbé válik, súlyosbítja a krónikus betegségeket, növeli a megbetegedések és halálozások arányát, a kisgyerekek esetében pedig jelentősen rontja a szellemi és mozgásfejlődést. Tartósan fennálló vashiány esetén a vasraktárak kiürülnek, ami vashiányos vérszegénységhez, az pedig a szervezet összeomlásához vezet, amely egy életet veszélyeztető, azonnali beavatkozást igénylő állapot.

A kezeletlen vashiányból kialakuló vashiányos vérszegénység a gazdaságilag fejlett országok lakosságának 2-4 százalékát is érinti.

Bár többnyire nőket érintő hiánybetegség, valójában mindkét nemben és kortól függetlenül kialakulhat a vashiány, ha 

  • fokozott a vasvesztés, vagyis fennáll menstruációs vérzés vagy egyéb krónikus vérvesztés;
  • nem kielégítő a vasfelszívódás, például vérzéssel, gyulladással vagy felszívódási zavarral járó, hosszan tartó krónikus betegségek esetén;
  • bizonyos életszakaszokban – várandósoknál, kisgyermekeknél, serdülőkorban –, valamint tartós és erőteljes fizikai megterhelés során megnő a vasigény;
  • kevés a vasbevitel.

Az emberek átlagosan 9 hónappal a vashiányos tünetek jelentkezését követően fordulnak orvoshoz, pedig a fentebb említett rizikócsoportok valamelyikébe tartozás esetén megelőzéssel, illetve a szimptómák korai felismerésével az időben elkezdett, kiegyensúlyozott, vasban gazdag táplálkozás önmagában vagy szájon át történő vaspótlással kiegészítve sikeres lehet. Ezek sikertelensége esetén pedig intravénás vasterápiával a vashiány és anémia sikeresen kezelhető.

(EgészségKalauz)

(Borítókép: Körmök. Illusztráció: Getty Images)