Egyre mélyrehatóbban vizsgálják a varázsgombákban jelen lévő pszilobicin hatóanyag terápiás hatását a depresszióval és szorongással küzdő betegek esetében. Nemrég egy új kutatásban további eredményekkel támasztották a jelentőségét.

Érzelmi vagy vizuális? Függően a varázsgomba típusától, a tripünk fajtája is más lesz, ugyanakkor minden esetben elmondható, hogy a varázsgombák gyors és mélyreható változásokat idéznek elő az észlelésben és a megismerésben. Erre adott további bizonyítékokat egy nemrégiben elvégzett kutatás, amelynek során hét egészséges felnőttet követtek nyomon azelőtt, aközben és azután, hogy a varázsgomba nagy dózisú hatóanyagát, a pszilocibint (25 mg), illetve metilfenidát (40 mg) – a Ritalin amfetamin generikus változatát – alkalmazták volna náluk. Végül 6-12 hónappal később további pszilocibin adagot kaptak.

A résztvevőkről összesen 18 agyi MR-felvételt készítettek, amelyek alapján a metilfenidátot kapó résztvevők esetében akut változások mutatkoztak az agyi aktivitási mintákban, míg a pszilocibint szedők idegi zavarai háromszor nagyobbak voltak. A zavarok nagy része az agy azon részein következett be, amelyek részt vettek az álmodásban és az emlékezésben. 

A több tucat agyi MRI-felvétel összevonásával készült videón a színek örvénylése lényegében az agyi változások hőtérképét mutatja be. A vörös, narancssárga és sárga árnyalatok folyamatos változásai jelentős eltérést tükröznek a normál agyi aktivitási mintáktól. Ez utóbbiakat a kék és zöld árnyalatok mutatják az úgynevezett funkcionális hálózatokban, az agy különböző területeit összekötő idegi kommunikációs útvonalakon.

„A pszilocibin, ellentétben bármely más gyógyszerrel, amelyet teszteltünk, hatalmas hatással van az egész agyra. Megzavarja a szerv alapértelmezett módú hálózatát, egy összekapcsolt területet, amely általában akkor aktív, amikor az agy nem összpontosít semmire. Ezzel szemben az alapértelmezett módú hálózat stabil maradt azoknál a résztvevőknél, akik metilfenidátot kaptak. Ezekben a hálózatokban a tevékenység sokkal szervezetlenebbé vált, és a hálózatok közötti határok lényegében elpárologtak” – mutatott rá dr. Nico Dosenbach és dr. Joshua Siegel, a tanulmány vezető szerzői.

A tesztalanyokon a napokkal vagy hetekkel később készült vizsgálatok még meglepőbbek voltak. A pszilocibint szedők agyműködése nagyrészt normalizálódott, de maradt egy kisebb, ám annál jelentősebb változás, ami arra utal, hogy a gyógyszer hatásai jóval azután is megmaradtak, amikor a pszilocibin szedése befejeződött.

„A normális mindennapi tevékenység során neuronok milliói működnek szinkronban, de amikor egy pszichedelikum, például pszilocibin átmossa az agyat, ezek a neuronok kaotikusan kezdenek funkcionálni. Ez olyan, mintha szurkolók ezrei mintegy találomra felemelnék a kezüket egy stadionban” – tette hozzá dr. Siegel, aki szerint a kódolt agyi aktivitás valószínűleg az agy azon képessége, hogy új gondolkodásmódokat alakítson ki, és fémjelzi, hogy a pszichedelikus gyógyszerek hogyan segíthetnek a betegeknek megtörni a romboló, pusztító gondolkodási mintákat.

Szinte más emberré tesznek, hogy úgy mondjam.

A kutatók szerint az eredmények útmutatást nyújthatnak annak megértéséhez, hogy a különböző pszichedelikus vegyületek hatásai, mint az intenzív vizualizációk, az idő és a tér torzulásai, valamint az éntől való elszakadás hogyan vezethetnek a depresszió, a szorongás és más mentális egészségügyi problémák tartós enyhítéséhez egy terápiás folyamat részeként. A pszichedelikumok ugyanakkor nem általánosan elfogadottak a kutatók körében. Néhányan olyan új vegyületek kifejlesztésén dolgoznak, amelyek a drogok előnyeit biztosítják, zavaró hatások nélkül.

(HáziPatika)

(Borítókép: Varázsgomba. Illusztráció: Getty Images)