Gyerekkorunkban, a nyáriszünetek alkalmával sokunknak tiltották meg a szülei vagy nagyszülei azt, hogy evés után egyből fürödni menjünk azért, mert még nem telt el egy óra a két tevékenység között. De miért mondták ezt? Van ennek a teóriának tudományos alapja?

Sosem tudtuk miért, de elfogadtuk, hogy evés után legalább egy órát várni kell, mielőtt a vízbe mennénk. Sokan nem csak gyermekkorukba, de még ma is csak akkor mennek be a Balatonba, ha már eltelt egy óra a sajtos-tejfölös lángos óta.

Azonban van néhány elmélet, hogy miért terjedhetett el ez a furcsa szokás és az is kiderült már, hogy mennyi igazságalapja van, szüleink intelmének.

„Régen azt gondolták, hogy evés után bizonyos mennyiségű vér kerül a bélrendszerbe, hogy könnyebb legyen az emésztés, és így kevesebb vér jut a karba és a lábakba.

Így hamarabb elfáradhatunk, és nagyobb valószínűséggel fulladhatunk meg

– magyarázta Dr. Michael Boniface sürgősségi orvos.

A mítoszt alátámasztják az 1900-as évek elejéről fennmaradt cserkészkönyvek tananyagai, amelyek az evés után fürdés miatt fellépő görcsök kialakulásáról írnak.

2011-ben az Amerikai Vöröskereszt Tudományos Testülete megvizsgálta az evés utáni úszással kapcsolatos meglévő tudományos szakirodalmat, és megállapította, hogy mind a szabadidős, mind a versenyszerű úszás esetében „nem fordult elő halálos vagy nem halálos kimenetelű fulladás” – derül ki a Hamu és gyémánt összefoglalójából.

Jelenleg tehát nincs bizonyíték arra, hogy bármilyen kapcsolat lenne az úszás előtti evés és a fulladás között.

Az viszont igaz, hogy a tele hassal történő úszás, ugrálás és komolyabb testmozgás egyeseknek felkeverheti a gyomrát, ami rosszulléthez vezethet.

(Hamu és Gyémánt)

(Borítókép: Fürödni készülő kisgyerek. Fotó: GettyImages)