Mizofóniának nevezik azt a pszichés, más szakemberek szerint neurológiai zavart, amelynek lényege, hogy a beteget fokozottan zavarják a különböző zajok, amelyek a hangerejüktől függetlenül negatív reakciókat válthatnak ki az illetőből. Ilyen betegséggel küzd Melissa Gilbert színésznő, A farm, ahol élünk című tévésorozat sztárja is, akinek sok esetben megnehezítette a munkáját a kollégái némely cselekedete.
Ha bárki rágózott, evett vagy kopogtatott a körmével, annyira el akartam futni.
Céklavörös lettem, a szemeim megteltek könnyel, és csak ültem ott, teljesen szerencsétlennek éreztem magam és szörnyű bűntudatom volt, amiért ennyire gyűlöltem ezeket az embereket. Embereket, akiket szerettem” – mesélte korábban a People magazinnak a 60 éves színésznő. Később, miután anya lett, a gyerekei azért nem rágóztak, mert az erős reakciót váltott ki Gilbertből. Ezek a reakciók csak még intenzívebbek lettek, mikor elérte a változókort.
„Ahogy az ösztrogén kiszivárgott, a düh beszivárgott, és ez rányomta a bélyegét a mindennapjaimra” – tette hozzá. Később egy terápia segített rajta egy mizofóniásokkal foglalkozó intézményben. A kezelés saját bevallása szerint az egész életét megváltoztatta, a tapasztalatait pedig azért osztotta meg, hogy segítsen a hasonló problémákkal küzdő embereknek, felhívva a figyelmet az intézményre.
„A hang gyűlölete”
A mizofónia kifejezés szó szerint a hang gyűlöletét jelenti és olyan neurofiziológiai állapotot jelöl, amelyben az emberek aránytalanul negatív reakciókat mutatnak bizonyos hangokra. Nem számít, hogy a betegek tudják-e, hogy bizonyos hangokat túlreagálnak, a reakcióikat ugyanis nem képesek irányítani. A többségük azonban tisztában az állapotával, ami még inkább elviselhetetlenebbé teszi számukra a betegséget. A leggyakoribb mizofonikus reakció a düh, amely az enyhe bosszúságtól a szélsőséges kitörésekig terjedhet. Ezen kívül más erős érzelmi válaszokat is érzékelhetnek a betegek, például szorongást vagy undort. A fiziológiai válaszok között megjelenik a vérnyomás és a pulzusszám emelkedése, a verejtékezés, és az izomfeszülés növekedése.
Dr. Zach Rosenthal klinikai szakpszichológus szerint a legtöbb esetben szürcsölés, ropogtatás, rágás, sóhajtás és torokkaparás váltja ki ezeket a reakciókat.
Mivel ezek a hangok bizonyos körülmények között bárkit zavarhatnak, a mizofóniát az adott reakció intenzitásának, valamint annak alapján lehet megállapítani, hogy mennyire zavarják a zajok az illető mindennapi életet. Ha a hang csak kicsit idegesíti őt, akkor nincs gond, ám ha valakit annyira felbosszant, hogy bántani akar valakit, az azt jelentheti, hogy mizofóniája van.
„Néha az orvosok tévesen összekeverik a mizofóniát a kényszerbetegséggel, de a tudományos kutatások egyértelműek ezzel kapcsolatban: a mizofónia nem egyszerűen a kényszerbetegség egy fajtája” – hívta fel a figyelmet Rosenthal. Kiemelte: szerinte nem a kényszerbetegség, hanem a szorongás és más hangulatzavarok a leggyakoribb mentális diagnózisok azoknál, akiknek mizofóniájuk is van. Olykor hiperakuszisznak is tévesen diagnosztizálják a mizofóniásokat: az érintettek ilyen esetben hangosabbnak érzékelik a hangokat, mint a körülöttük élők.
„A mizofóniát kiváltó hangok lehetnek halkak, hangosak és minden, ami a kettő között van; a hiperakuszisz a hangerővel kapcsolatos kellemetlenségekről szól” – tette hozzá. Arra is felhívta a figyelmet, hogy nincs egységes, mindenkire érvényes terápia mizofónia esetén, hanem mindig személyre szabott a kezelés. A kognitív viselkedésterápiák segíthetnek az embereknek új gondolkodási minták kialakításában, az érzelmek kezelésében és abban, hogy megtanulják, hogyan reagáljanak a mizofóniával kapcsolatos érzelmi kitörésekre. Mindezek javítják az életminőséget. Ezen kívül szükséges lehet neurológus, audiológus és más szakemberek segítsége is. A jelenlegi kutatások szerint a mizofónia nem gyógyítható, de kezelhető betegség.
(Borítókép: Egy férfi füle. Illusztráció: Getty Images)