17 bizarr orvosi tévhit, amelyekben korábban az emberek hittek

Az orvostudomány sosem volt mentes az abszurd ötletektől, és amit ma hátborzongatónak vagy nevetségesnek tartunk, egykor elfogadott módszer lehetett a betegségek kezelésére. A fürdést kerülő higiéniai elvektől kezdve a csecsemők morfiumos nyugtatásán át a kokain fájdalomcsillapító hatásáig, az emberek generációkig vakon hittek különös gyógymódokban. Nézzük meg a 17 legbizarrabb orvosi tévhitet, amelyek ma már csak egy régi kor maradványai. Fotó: unomat / Getty Images Hungary

Női hisztéria: egy szexista „betegség” története az orvostudományban

A 19. században a „női hisztéria” néven elhíresült állapot vált a nők egyik leggyakrabban diagnosztizált „betegségévé”. Az orvostudomány szexista nézőpontja miatt minden, ami érzelmi zavar vagy szokatlan viselkedés volt, azonnal a hisztéria számlájára íródott. Rachel Maine Az orgazmus technológiája című könyvében bemutatja, hogy a női hisztéria diagnózisába bármi belefért: ájulás, álmatlanság, idegesség, ingerlékenység, erotikus fantáziák – és még számos más tünet, amelyeket az orvosok a női természet túlzott reakciójának tekintettek. A „hisztéria” kifejezés maga is árulkodó: a görög „hisztérika” szóból származik, ami méhet jelent. A női nemre jellemző betegségnek tekintették, ami az orvosok szerint leginkább az elégtelen szexuális életből fakadt. Ha az orvos nem talált konkrét magyarázatot egy tünetre, akkor biztosan „hisztériát” állapított meg. Az orvosi társadalom szemében a hisztéria lett az egyetlen magyarázat a női panaszokra. A korabeli orvoslás „gyógymódja” a hisztéria ellen meglepő módon a manuális csiklóstimuláció volt. A kezelés annyira elterjedt, hogy az 1880-as évekre kifejlesztették az első vibrátort, hogy az orvosok könnyebben végezhessék el ezt az „orvosi beavatkozást” a női pácienseken. Ezzel az eszközzel kívánták enyhíteni a „hisztériás” tüneteket, amit ma már abszurd és megalázó diagnózisnak tartunk.

Fotó: PeopleImages / Getty Images Hungary

Fürdésből származó betegség: a tisztaság hosszú ideig kockázatosnak számított

Valószínűleg mindenki egyetért abban, hogy a rendszeres fürdés vagy zuhanyzás nélkülözhetetlen a higiéniához – ez ma alapvető, ám korábban korántsem volt így. Az i.sz. 5. századtól egészen a 19. század elejéig az emberek többsége ritkán fürdött, mivel az akkori hiedelmek szerint a tisztaság szinte erkölcstelenséggel egyenértékű volt, a szennyeződés pedig védelmet nyújtott a betegségek ellen. Az akkori orvosok úgy vélték, hogy a fürdés veszélyesen kitágítja a bőrpórusokat, így az ártalmas levegő, vagyis a betegséget hozó „miazmák” könnyebben bejutnak a szervezetbe. Az emberek inkább a koszt tekintették egyfajta „pajzsnak”, amely távol tartja a fertőzéseket. A gazdagok a 19. században kezdtek szembeszállni ezzel az elgondolással. A tisztaságot inkább társadalmi különbségként kezdték kezelni, ami megkülönböztette őket a köznép „mosdatlan tömegeitől.” Végül, az 1870-es évektől, a csíraelmélet elterjedésével az orvosok is felismerték a tisztálkodás fontosságát, és onnantól a tisztaságot a fertőzések terjedésének megállításával kapcsolták össze – nem mellesleg, ez a kellemetlen szagokat is megszüntette, amit addig sokan talán elviseltek, de sosem kedveltek igazán.

Fotó: David Lees / Getty Images Hungary

Cápaporc a rák ellen: egy modern hiedelem bukása

A 20. század végén különös teória ütötte fel a fejét: a cápaporc gyógyíthatja a rákot. Az elképzelést Dr. William Lane népszerűsítette, aki A cápák nem kapnak rákot című könyvében állította, hogy a cápák immunisak a rákra, és ezen tulajdonságuk a porcuknak köszönhető. Lane logikája egyszerű volt: ha a cápák nem betegednek meg, akkor a porcuk talán a rák ellen is védekezik. A könyv gyorsan bestseller lett, és világszerte sokan kezdték remélni, hogy a cápaporc az áttörés lehet a rákgyógyászatban. Lane könyvében hivatkozott egy kubai klinikai vizsgálatra, amelyben állítólag sikeresen használták a cápaporcot mexikói rákos betegeknél. Az amerikai tévéműsorokban, például a híres 60 Minutes adásában is szerepelt, és ezek az állítások széles közönséget értek el. Hamarosan a cápaporc iránti kereslet az egekbe szökött, különösen Lane cégének, a LaneLabs-nak a termékei iránt, amelyek különféle formában kínáltak cápaporcot. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb volt. Kiderült, hogy a cápák sem immunisak a rákra: a tudomány bebizonyította, hogy ezek az állatok, bár ritkábban, de valóban megbetegedhetnek. Lane állításai így tarthatatlanná váltak, és a cápaporc rákgyógyító képessége hamarosan tudományosan megdőlt. Az amerikai egészségügyi hatóságok és a tudományos közösség figyelmeztetései ellenére a mítosz tovább élt. Lane cégét, a LaneLabs-ot végül figyelmeztették, és a hatóságok betiltották, hogy megtévesztő egészségügyi állításokat tegyenek termékeikkel kapcsolatban. Mindezek ellenére sokan még mindig hisznek a cápaporc gyógyító erejében, és az alternatív gyógyászat egyes képviselői ma is népszerűsítik ezt az elképzelést.

Fotó: Â Francesco Pacienza / Getty Images Hungary

Dohányfüst a végbélbe: az orvostudomány egyik legfurcsább módszere

Az orvostudomány történetében a dohányfüstöt nem csupán élvezeti cikként, hanem gyógyászati eszközként is alkalmazták – egészen szokatlan módon. A XVIII. században a füst végbélbe juttatása, vagyis a „dohányfüst-beöntés” népszerű kezelésnek számított. Az amerikai őslakosok használták először, de az angol orvosok is átvették, különösen vízbe fulladt áldozatok újraélesztésére. A módszer szerint a dohányfüst melegítette a testet és serkentette a légzést. Ez a „füstölgő” gyakorlat azonban nem korlátozódott csupán az újraélesztésre. Európában hamar elterjedt és sokféle betegség kezelésére alkalmazták, mint a fejfájás, légzési nehézségek és megfázás. Az eljárás végrehajtása nemcsak a páciens számára volt kockázatos, hanem a kezelő számára is, hiszen a véletlen belélegzés gyakran nem kívánt hatásokkal járt. A gyakorlat egy idő után kikopott a hivatalos orvosi módszerek közül, de érdekes lenyomata maradt annak, hogyan viszonyultak a korabeli orvosok a „hatékony” kezelésekhez.

Fotó: Artem Hvozdkov / Getty Images Hungary

Nyugtató szirup csecsemőknek: morfiumos álomba ringatás

A 19. században a fogzó babák megnyugtatására a Mrs. Winslow’s Soothing Syrup nevű elixír volt a megoldás, amelyet 1845-ben Jeremiah Curtis és Benjamin A. Perkins fejlesztett ki. Az anyák körében hamar népszerű lett ez az ital, hiszen hatékonyan csillapította a babák sírását, így az anyukák is végre egy kis nyugalmat nyerhettek. A szirup fő összetevői azonban igencsak erősek voltak: morfium és alkohol keveréke alkotta a csodaszer alapját, amely bárkit képes volt mély álomba ringatni – beleértve a legkisebbeket is. A 1868-ra évente már több mint 1,5 millió üveget adtak el ebből a nyugtatószerből, és mivel akkoriban nem volt kötelező az összetevők feltüntetése a címkén, sok szülő nem is sejtette, hogy morfiumot ad gyermekének. A szülők dicsérték a hatást: „Amint az utasítások szerint adtam a szirupot, a gyermekem gyorsan elaludt, és minden fájdalom és idegesség megszűnt.” A reklámok szerint minden anyának rendelkeznie kellett ezzel a sziruppal, ha fontosnak tartotta gyermeke egészségét és nyugalmát. „Bónuszként” a termék a babák székrekedésére is hatott, bár ez az opioidok ismert mellékhatása volt.

Fotó: Peter Dazeley / Getty Images Hungary

Kokain mint gyógyszer: a szexuális impotencia „csodaszere” és a Coca-Cola titkos összetevője

A kokain gyógyászati célú felhasználása jóval korábbra nyúlik vissza, mint a 19. század, amikor XIII. Leó pápa és Viktória királynő is kapcsolatba kerülhetett a szerrel. Az ókori inkák már i.e. 3000 körül rágták a kokalevelet, hogy légzésüket serkentsék és alkalmazkodjanak a magaslati oxigénhiányos élethez. A modern gyógyászat 1859-ben ismerte fel a kokaint, amikor hivatalosan kivonták a levelekből, de csak a híres osztrák pszichoanalitikus, Sigmund Freud népszerűsítése után terjedt el igazán. Freud a kokaint depresszió és szexuális impotencia kezelésére ajánlotta, de a századfordulóra már szinte mindenre, a fogfájástól kezdve a különféle betegségekig alkalmazták. A korai Coca-Cola receptúrájában is szerepelt, ami még inkább felhívta a nagyközönség figyelmét serkentő hatásaira. Természetesen ma már nincs jelen az üdítőitalban, de annak idején az élénkítő tulajdonságai miatt sokan keresték.

Fotó: Peter Dazeley / Getty Images Hungary

Higany mint orvosság: a mérgező csodaszer története

Ma már egyértelmű, hogy a higany mérgező, és messziről elkerüljük – de ez nem volt mindig így. A „gyorsezüst” korábban szinte varázsszerként terjedt az orvostudományban, különféle betegségek, köztük szifilisz, tífusz és paraziták kezelésére használták. A higany alkalmazása viszont sokszor súlyos mellékhatásokkal járt, de ezeket gyakran a betegségek súlyosbodásának tulajdonították, és nem a mérgezésnek. A higanyt előszeretettel használták nemcsak gyógyszerként, de fogorvosi kezelésekben is, például amalgámtömésekben, annak ellenére, hogy az elem mérgező volt. Az Amerikai Orvosi Szövetség és az American Dental Association is védte az alkalmazását, amíg a tudomány el nem érte, hogy betiltsák használatát a gyógyászatban. Szerencsére a modern orvoslás ma már teljesen elhatárolódott a higany használatától, és biztonságosabb alternatívákat alkalmaz.

Fotó: videophoto / Getty Images Hungary

Koponyafúrás: a trepanáció ősi „gyógyító” gyakorlata

Az emberi történelem egyik legbizarrabb orvosi eljárása, a trepanáció, vagyis a koponyába való lyukfúrás, évszázadokig volt népszerű. A középkori Peruban, 1000 és 1250 között a bennszülött kultúrák kézi fúrókat és egyéb nyers eszközöket használtak arra, hogy apró nyílásokat hozzanak létre a koponyán. A trepanációról azt gondolták, hogy alkalmas a fejsérülések kezelésére, de szívroham és más betegségek ellen is bevetették. Az UC Santa Barbara biorégésze, Danielle Kurin szerint ez az eljárás már korábban, az i.sz. 200-600 közötti időszakban is elterjedt volt a közép-Andokban, ahol számos koponyán találtak erre utaló jeleket. Az első trepanációk nyomai azonban még régebbre, mintegy 7000 évvel ezelőttre nyúlnak vissza, és úgy vélték, hogy a migrén és a fejfájás kezelése céljából is alkalmazták. Szerencsére ma már fájdalomcsillapítók állnak rendelkezésre, és a fejfájás esetén senkinek nem kell az ősi koponyafúrás eszközeihez nyúlnia.

Fotó: Richard T. Nowitz / Getty Images Hungary

A Guinness, mint egészségügyi ital: a sör, amit még a kismamáknak is ajánlottak

Az 1920-as évek Írországában a Guinness sört nemcsak egy könnyed kikapcsolódásért fogyasztották, hanem egészséges italként is kezelték. A korszak reklámjai szerint a Guinness rengeteg folátot, B-vitamint, antioxidánst és rostot tartalmazott, ami miatt az emberek úgy hitték, valóban jót tesz az egészségnek. Egyes történetek szerint a Guinness segített egy katona felépülésében a waterlooi csata után, és ajánlották műtétből lábadozóknak is. A Guinness népszerűségét látva az orvosok még a terhes nők és szoptatós anyák számára is javasolták a fogyasztását. Azonban később kiderült, hogy az alkohol és a terhesség nem jó párosítás, és az 1970-es évekig súlyos születési rendellenességekkel kellett szembesülniük az embereknek, mire ez a felismerés világossá vált.

Fotó: WaraJenny / Getty Images Hungary

Dohányzás orvosi ajánlásra: a cigaretta „gyógyhatása” a múlt században

A 20. század közepén, amikor az orvosi tanácsok még messze voltak a mai ismeretektől, az amerikaiak az orvosok támogatását is élvezve szívták a cigarettát. Az 1940-es évek végén az amerikai orvosok körülbelül 60 százaléka maga is dohányzott, és a cigaretta népszerűsítésében is részt vettek. A dohánygyárak orvosoknak osztogatták termékeiket, ingyenes mintákat küldtek, sőt kongresszusokra hívták őket, hogy tovább ösztönözzék a cigaretta népszerűsítését. Az orvosok egy része pedig odáig ment, hogy hirdetésekben is szerepelt, azt állítva, hogy a dohányzás segíthet a torokfájás enyhítésében. A Big Tobacco hatása olyan erős volt, hogy még az American Medical Association (AMA) chicagói központjában is megtalálhatók voltak cigarettaautomaták egészen 1985-ig.

Fotó: krisanapong detraphiphat / Getty Images Hungary

Agyi spermium? Galenus korában így képzelték el az emberi elmét

A régi időkben az emberek még alig értették az agy működését, és néhány elképzelésük elég furcsa volt. A Live Science szerint az agy szöveteinek nagy része ragacsos gliasejtekből áll, amelyeket régebben csak „ragasztónak” tartottak, bár ezek valójában számos létfontosságú feladatot látnak el. A második században élt Galenus, egy római orvos azonban ennél is tovább ment: azt gondolta, hogy az agy „hideg és nedves”, és spermiumokból áll. Ez az ötlet több száz éven át tartotta magát, és meglepő következményekhez vezetett az orvostudományban. A középkori orvosok elmélete szerint a férfiak agyában képződő „spermium” a baba fogantatásához száll le – egyenesen a test másik végére. A nőknek is megvolt a maguk része ebben a furcsa teóriában: úgy hitték, hogy saját „spermiumuk” tejszerű folyadék, amely szintén részt vesz a fogantatásban. Az ilyen elképzelések ma már inkább megmosolyogtatóak, de akkoriban teljesen komolyan vették őket.

Fotó: Jose Luis Pelaez / Getty Images Hungary

Radioaktív italok: a sugárzás dicsérete és halálos következményei

A 20. század elején a sugárzást még csodás gyógyírként tekintették, és a „radioaktív italok” fogalma egyáltalán nem tűnt bizarrnak. Az elektromosság és más új technológiák térhódításával sokan úgy hitték, hogy a sugárzás is hasonló, szinte mágikus tulajdonságokkal rendelkezik, és életerőt ad. Néhány termálforrás természetes radioaktív anyagokat tartalmazott, így az emberek feltételezték, hogy ezek az anyagok valódi gyógyhatásúak. A sugárzást tartalmazó termékek, mint például a RadiThor, gyorsan népszerűvé váltak. Ez a radonnal dúsított víz, az akkori „egészségital”, állítólag fokozta az életerőt, sőt, egyesek szerint csodát művelt a reuma kezelésében. Az emberek naivan fogyasztották, gondolván, hogy jótékony hatása lesz az egészségükre. A RadiThor még a „Red Bull” előfutáraként is tekinthető, hiszen energizáló hatást ígért. A tragikus valóság azonban hamar megmutatkozott, mivel a sugárzás pusztító hatásai feloldották a fogyasztók csontjait. A leghíresebb áldozat, Eben Byers, aki rendszeresen fogyasztotta a RadiThort, súlyos csontkárosodást szenvedett, és élete végéig kínlódott.

Fotó: Aleksandr Zubkov / Getty Images Hungary

A maszturbáció minden baj forrása volt: a fáradtságtól a vakságig mindent ráfogtak

Hihetetlen, de a 18. században a maszturbációt még a legkomolyabb betegségek okaként tartották számon. Samuel Tissot, egy svájci neurológus, aki a Vatikánnak is tanácsokat adott, azt állította, hogy az önkielégítés fáradtságot, őrültséget, vakságot, sőt nőies viselkedést is okozhat a férfiaknál. Tissot híres könyvében, az Onania-ban a maszturbációt minden rossz eredetének nevezte, és több száz történetet hozott fel példaként pácienseitől, akik állítólag elgyengültek, sápadtak és akár bénultak is lettek. Dr. Michael Patton antropológus szerint Tissot tézise olyan befolyásos volt, hogy később közel 800 további orvosi könyv is alátámasztotta, sőt még azt is állították, hogy a betegségek kétharmadáért ez a gyakorlat volt felelős. Ma már tudjuk, hogy mindez csak a fantázia szüleménye volt, de akkoriban ezeket az elképzeléseket komolyan vették, és komoly hatással voltak az orvostudományra.

Fotó: Diy13 / Getty Images Hungary

A babák nem éreztek fájdalmat: meglepő tévhit az orvostudományban

Hihetetlen, de az orvostudomány egykor úgy tartotta, hogy a csecsemők nem éreznek fájdalmat. Ez a megdöbbentő tévhit az 1940-es évek kísérletei során alakult ki, amikor az orvosok azt figyelték meg, hogy a babák, akiket gombostűvel szúrtak meg (igen, tényleg megpróbálták), nem reagáltak olyan intenzitással, mint a felnőttek. A sztoikus reakciókat látva az orvosok arra a következtetésre jutottak, hogy a csecsemők idegrendszere nem elég fejlett a fájdalom érzékeléséhez. A következő évtizedekben ez az elmélet olyannyira elterjedt, hogy a műtéti beavatkozások során a csecsemők 77 százalékának nem adtak fájdalomcsillapítót, hanem csupán izomrelaxánsokat és időnként dinitrogén-oxidot (nevetőgázt) kaptak. Képzeljük csak el, milyen lehetett mindez a kicsik számára! Végül az orvosi közösség felismerte, hogy igenis érzékelik a fájdalmat, így napjainkban már minden szükséges érzéstelenítést biztosítanak számukra, hogy ne szenvedjenek szükségtelenül a beavatkozások során.

Fotó: Thanasis Zovoilis / Getty Images Hungary

Az artériák levegőt vezettek: az ókori orvosok félreértései a keringési rendszerről

Az orvostudomány korai időszakában az emberek még nem rendelkeztek pontos ismeretekkel a test működéséről, így az „artéria” szó is egy félreértésen alapult. A latin eredetű kifejezés szó szerint „levegőtartót” jelentett, mert a régi idők orvosai, például a híres római orvos, Galenus, azt hitték, hogy az artériák valóban levegőt szállítanak, nem pedig vért. Ennek oka az volt, hogy anatómiai megfigyeléseiket főként holttesteken végezték, ahol a vér már nem volt jelen az artériákban, ezért azok üresnek tűntek. A korabeli vizsgálatok során az artériákban nem találtak vért, amely helyette a szív kamráiban és a vénákban gyűlt össze. Ez az elméletet erősítette: úgy vélték, hogy az artériák légcsatornákként működnek, amelyek a testbe életet adó levegőt juttatnak. Galénosz azt is gondolta, hogy a szív egyfajta légzőszerv, amely életerőt – vagy ahogyan ő nevezte, „veleszületett hőt” – bocsát ki a testbe. Ezt az elképzelést évszázadokig vallották, mivel az akkori technológia nem tette lehetővé a vérkeringés megfigyelését élő testekben. Így a keringési rendszer működését csak a 17. században kezdte megérteni a tudomány, amikor William Harvey végre bebizonyította, hogy a vér folyamatosan kering az artériákban és a vénákban. Ennek az elméletnek az elfogadása hosszú ideig tartott, hiszen az ókori elképzelések sokáig tartották magukat az orvostudományban.

Fotó: Science Photo Library - ZEPHYR / Getty Images Hungary

A heroin „csodaszer”: a megfázás és köhögés „gyógyszere” a múltból

Nem is olyan rég, az 1950-es évekig, a heroin, amely ma már világszerte súlyos függőséget okoz, meglepően hétköznapi gyógymódnak számított megfázásra, köhögésre, sőt hasmenésre is. Az anyagot először 1874-ben egy angol vegyész állította elő, ám a német Bayer gyógyszeróriás fedezte fel igazán. 1898-ban a Bayer piacra dobta ezt az új szert, és a német „heroisch” – hősies – szóról elnevezve kezdte el árulni a heroint. Klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a heroin nyolcszor hatásosabb, mint a morfium, így gyorsan elterjedt, és számos betegségre alkalmazták. Az orvosok előszeretettel írták fel bármilyen fájdalomra vagy köhögésre, mivel a betegek szinte csodaszerként tekintettek rá. Az emberek gyorsan ráéreztek az eufóriára, amit az anyag nyújtott, és egyre többen kezdték rendszeresen használni. A függőség veszélye akkoriban nem volt igazán ismert, ezért a kereslet csak nőtt. A heroin hatalmas népszerűsége később egészségügyi válsághoz vezetett, amelynek hatásai még ma is érződnek.

Fotó: John Rensten / Getty Images Hungary

Vér kifolyatása: a középkor és az ókor sokat használt „csodaszere”

Az ókori Egyiptomban és Görögországban, sőt még a 19. századig is, a vérontás volt az egyik legnépszerűbb „gyógymód” szinte minden betegségre. Ha fájt az ember feje vagy emelkedett a láza, az orvosok úgy vélték, hogy a „rossz vér” eltávolítása segít a gyógyulásban. Ennek elterjedtségét jól mutatja, hogy a ma ismert csíkos fodrászrudak is a fodrász-sebészek véres törülközőit jelképezik, akik gyakran végeztek vércsapolást. Az 1800-as évek elejére a piócákat részesítették előnyben, és évente több millió ilyen beavatkozást végeztek csak Franciaországban. Neves páciensek, mint II. Károly angol király és George Washington, szintén megismerték a vérontás „csodás” hatásait. Washington esetében például a kezelés során a vérének közel 40 százalékát távolították el, amely végül hozzájárulhatott a halálához. Szerencsére ma már nem ilyen módszereket alkalmazunk a fejfájás enyhítésére, és jobban bízunk a modern orvostudományban.

Fotó: Peter Dazeley / Getty Images Hungary

Női hisztéria: egy szexista „betegség” története az orvostudományban

Fürdésből származó betegség: a tisztaság hosszú ideig kockázatosnak számított

Cápaporc a rák ellen: egy modern hiedelem bukása

Dohányfüst a végbélbe: az orvostudomány egyik legfurcsább módszere

Nyugtató szirup csecsemőknek: morfiumos álomba ringatás

Kokain mint gyógyszer: a szexuális impotencia „csodaszere” és a Coca-Cola titkos összetevője

Higany mint orvosság: a mérgező csodaszer története

Koponyafúrás: a trepanáció ősi „gyógyító” gyakorlata

A Guinness, mint egészségügyi ital: a sör, amit még a kismamáknak is ajánlottak

Dohányzás orvosi ajánlásra: a cigaretta „gyógyhatása” a múlt században

Agyi spermium? Galenus korában így képzelték el az emberi elmét

Radioaktív italok: a sugárzás dicsérete és halálos következményei

A maszturbáció minden baj forrása volt: a fáradtságtól a vakságig mindent ráfogtak

A babák nem éreztek fájdalmat: meglepő tévhit az orvostudományban

Az artériák levegőt vezettek: az ókori orvosok félreértései a keringési rendszerről

A heroin „csodaszer”: a megfázás és köhögés „gyógyszere” a múltból

Vér kifolyatása: a középkor és az ókor sokat használt „csodaszere”

17 bizarr orvosi tévhit, amelyekben korábban az emberek hittek

Ring Tamás