Érdekes eredményre jutottak kutatók, akik negyven, az 50. életévüket már betöltött személy bevonásával azt vizsgálták, hogy hogyan függ össze a testük öregsége az egyensúlyérzékükkel. Ehhez azt figyelték meg, hogy a résztvevők milyen erősen tudnak kapaszkodni a kezük segítségével és mennyire bírja a terhelést a térdük, valamint tornagyakorlatokat is végeztettek velük.
Csukott szemmel kellett két lábon járniuk, aztán fél lábra kellett ereszkedniük, hogy kiderüljön, mennyi ideig képesek állva maradni ilyen helyzetben.
A kutatók végül azt a következtetést vonták le, hogy az egyének életkora a járást nem igazán befolyásolja, ellenben az egyensúlyérzékkel, amelyben az utóbbi tornagyakorlat volt mérvadó.
A szakemberek megállapítása szerint a fél lábon egyensúlyozás időtartama a gyengébb oldal esetén évtizedenként 2,2 másodperccel, az erősebb oldal esetén évtizedenként 1,7 másodperccel csökken.
A két lábon állás esetében arra voltak kíváncsiak, hogy a résztvevők mennyi idő után kezdenek el ingadozni. Mint kiderült, nyitott szemmel ácsorogva évtizedenként 6,3 százalékkal, csukott szemmel pedig 10,4 százalékkal növekszik az elbizonytalanodás, az ingadozás mértéke.
Habár a kutatás közel sem reprezentatív, arra némileg rávilágít, hogy hogyan alakítja át az emberi test bizonyos funkcióit az izomzat lassú pusztulása – írja az IFLScience cikke nyomán a Femcafé.
(Borítókép: Hátát fájlaló férfi. Illusztráció: Getty Images)