Egy friss kutatás eredményei szerint jobban fogynak azok, akik hetente háromszor futnak, és rendelkeznek a PGC1-a-t kódoló PARGC1 A nevű génnel. A tudósok kimutatták, hogy a leadott kilogrammok jelentős része, pontosabban 62 százaléka köthető a génhez, míg 37 százalék a testmozgásnak és más életmódbeli tényezőknek köszönhető. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, hogy mivel minden összefügg egymással, a megfelelő életmód és a rendszeres testmozgás nélkül a gén megléte vajmi keveset ér.
A kutatásban részt vevő személyek azt az utasítást kapták, hogy tartsák a kialakított étrendjüket, ezen túl két különböző csoportra osztották őket. Az egyik csoport tagjai heti háromszor 20-30 percet futott nyolc héten keresztül. A másik csoportban ellenben nem írtak elő testmozgást. A végén 1000 génváltozatra szűrték a résztvevőket és azt találták, hogy akik mozogtak, azok szignifikáns testtömegcsökkenést mutattak, ugyanakkor a csoporton belül szignifikáns eltérések voltak.
A genetikai tényezők nagymértékben befolyásolták a súlykontrollt, energiafelhasználást, az anyagcserét, zsírégetést, súlyszabályozást és az elhízást. Ennek nyomán a különböző genotípusok eltérően fogytak a program ideje alatt.
A tanulmányban arra is rámutattak, hogy míg a fentebb említett génnek köszönhetően egyesek pozitívabban reagálnak a testmozgásra és így könnyebben fogynak, bizonyos gének szorosan kapcsolódnak az elhízáshoz. Mindennek tükrében elképzelhető, hogy a genetika tudományát hatékonyabban tudják majd a testsúllyal kapcsolatos problémák javításában alkalmazni.
(Femina)
(Borítókép: Férfi felesleggel. Illusztráció: Getty Images)