Világszerte egyre nagyobb probléma a diabétesz, hazánkban például ezer főre 115 cukorbeteg jutott 2021-ben, ez a szám pedig egyre növekszik. Több százezren lehetnek azok is, akik bár betegek, nem tudnak róla, a 2-es típusú, vagyis „szerzett” cukorbetegség ugyanis éveken át tünetmentes maradhat. A legegyszerűbb módja annak, hogy ellenőrizzük, veszélyben vagyunk-e, ha elmegyünk egy éhgyomorra végzett vérvételre, amelynek az eredményén látható válik a vérünk glükózszintje az elfogadható referenciaértékek mellett.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint az éhgyomri vércukorszint normálisan 3,9–5,6 mmol/l között mozog. Ha az érték 5,6 és 6,9 mmol/l közötti, akkor életmódváltás és rendszeres ellenőrzés szükséges, ám ha elérjük vagy meghaladjuk a 7,0 mmol/l-t, az cukorbetegségre, a 3,9 mmol/l alatti érték pedig hipoglikémiára utal.
A WHO ajánlása szerint az éhgyomri vércukorszintet legalább 8 órás koplalás után kell megmérni. Az étkezés utáni vércukorszint szintén lényeges: normális esetben legfeljebb 7,8 mmol/l lehet két órával evés után. Ha ez az érték eléri a 11,1 mmol/l-t, az cukorbetegségre utal.
A cukorbetegségnek két fő típusa van. Az 1-es típusú diabétesz esetén az inzulint termelő sejtek elpusztulnak, így a betegnek élete végéig inzulinkezelésre van szüksége. A 2-es típusú cukorbetegség fő oka az elhízás és a mozgásszegény életmód. A prevenció itt kulcsfontosságú: a rendszeres testmozgás, az egészséges táplálkozás és a dohányzás mellőzése jelentősen csökkentheti a kialakulás kockázatát.
(Femina)
(Borítókép: Vércukorszintet mérnek egy férfinak. Illusztráció: Getty Images)