Ismerős az érzés, amikor kinyitja a műsorújságot, és azt látja: már megint a Gyilkos elméket, a Jóbarátokat vagy a Dr. Csontot adják? Mintha megállt volna az idő, és a tévécsatornák nem is hallottak volna új sorozatokról. De ami még furcsább: maga is leül eléjük, és elkezdi nézni – megint. Ismerős? Nos, nem Ön az egyetlen.
Most viszont egy friss kutatás azt állítja: nem az unalom hajt minket, amikor újra megnézünk egy sorozatot – hanem mélyebb, lelki okok húzódnak meg mögötte.
A ResearchGate tudományos portálon megjelent tanulmány szerint, amikor újra és újra ugyanazokat a filmeket nézzük, az nem lustaság vagy menekülés, hanem tudattalan válasz a bennünk lévő feszültségre, stresszre vagy bizonytalanságra. A régi kedvenc sorozatok ugyanis lelki biztonságot adnak – olyan érzést, mintha visszatérnénk egy ismerős, nyugodt helyre.
Ezért nem tudjuk megunni őket. A kutatók szerint a nosztalgiának szinte terápiás hatása van: növeli az önbecsülést, javítja a hangulatot, sőt, még a társas kapcsolatok iránti vágyat is erősíti.
És bár manapság már elfogadott jelenség, évszázadokkal ezelőtt még betegségként kezelték. A 17. században egy svájci orvos például a nosztalgiát olyan tünetekkel társította, mint a sírás, a szorongás, vagy a szabálytalan szívverés. Ma viszont már tudjuk: ez nem gyengeség, hanem egy lelki reflex.
A kutatás szerint az emberek közel 80%-a rendszeresen átél nosztalgiát – és a leggyakoribb kiváltó ok épp az, amikor újra megnézzük a régi sorozatokat. Lehet, hogy kívülről fújjuk Chandler poénjait, és pontosan tudjuk, mikor jön a Dr. House-fordulat – mégis újra leülünk eléjük. Nem azért, mert nincs más néznivaló, hanem mert valamiért jólesik.
Szóval legközelebb, ha azt gondolná, hogy „ezt már láttam”, gondolja újra: lehet, hogy éppen most van rá a legnagyobb szüksége.
(Borítókép: Középkorú férfi tévét néz és pattogatott kukoricát eszik otthon a kanapén. Illusztráció: Getty Images)
