Minden hatodik embert érint a világon, a többiek mégis a mai napig félvállról veszik: a depresszió egy meglehetősen összetett mentális betegség, amely az abban szenvedőket súlyosan hátráltatja a mindennapokban. Számos tünet árulkodik róla, az egyik ilyen az arc szembetűnő változásai.

Rengetegen küzdenek a világon, így Magyarországon is depresszióval, ám az érintettek sok esetben félnek segítséget kérni, mert a társadalmi megbélyegzés miatt szégyellik a betegségüket. Sokan a környezetükben ugyanis az egyén gyengeségének tartják a kórállapotot, amely valójában egy súlyos mentális zavar, számos elviselhetetlen tünettel, amelyek javarészt terápiával, illetve különböző gyógyszeres készítményekkel kezelhetők. A szimptómák többsége a hangulatállapotot érinti, ennél fogva a depresszió az arcot is „átformálja”. Mutatjuk, hogyan!

A depresszió tünetei

  • Tartósan szomorú hangulat, lehangoltság – bár kétségkívül ez a depresszió egyik leggyakoribb jele, létezik rossz hangulat nélküli depresszió is, ilyenkor az érintettek a saját lehangoltságukat sem képesek átélni.
  • Az érdeklődés, a motiváció és az öröm megélésének csökkenése.
  • Az étvágy, ezzel együtt a testsúly csökkenése, vagy épp növekedése.
  • Alvászavar, ami jelentkezhet pár óra alvás utáni gyakori ébredés és nehéz visszaalvás, vagy túl sok alvás formájában.
  • Sápadt, puffadt, vagy beesett arc, és szem alatti mély, sötét színű karikák a rendszeres alvásproblémák okán.
  • Nyugtalanság vagy teljes passzivitás.
  • Fáradtság, levertség, erőtlenség, tevékenységtől függetlenül.
  • Értéktelenség érzése: az érintett úgy érzi, nem ért el az életében semmit, alkalmatlan mindenre, rossz férj vagy feleség, rossz szülő, rossz munkaerő. Mindezekért pedig saját magát vádolja.
  • A gondolkodási képesség csökkenése: sokan nem tudnak megbirkózni olyan feladatokkal, amelyekkel korábban gond nélkül boldogultak. Sérül a koncentrálási, döntési képesség is, ami miatt a korábban határozott, energikus emberek is tehetetlennek érzik magukat.
  • Halálvágy, öngyilkossági szándék. Végső esetben a betegek az öngyilkossági kísérletig, sőt az öngyilkosságig is eljuthatnak. 

A fennálló tünetek alapján megkülönböztetünk enyhe, közepes vagy súlyos depressziót. Fontos tudni, hogy nemcsak az számít, hány tünetet észlelünk, hanem a diagnózisnál azt is figyelembe kell venni, hogy milyen intenzitással, milyen hosszan és milyen gyakran tapasztalja a beteg a panaszokat, illetve azok mennyiben rontják az életminőségét és korlátozzák a mindennapjait. Mivel a felsorolt szimptómák lassan jelennek meg, az érintettek sokszor nehezen veszik észre, hogy nagy a baj. Előfordul, hogy egy barát vagy családtag előbb felfigyel a problémára, ilyen esetben hagyni kell, hogy segítsenek, és hallgatni rájuk, ha szakorvos felkeresését tanácsolják.

(HáziPatika)

(Borítókép: Depressziós férfi. Illusztráció: Getty Images)