„Legalább eszel egy kis fehérjét is” – mondták öregapáink akkor, ha gyerekként beleharaptunk egy kukacos almába. Ha nagyon finnyásak voltunk, persze kidobtuk, de voltak idők, amikor ez hatalmas pazarlásnak számított. A legtöbb esetben ezért inkább kivágtak egy nagyobb gerezdet a lyuk körül, majd az ép részeket is felszelték, hátha megtalálják, elkaphatják és kidobhatják a kukacot, mi pedig megehetjük a gyümölcsöt.
Vannak azonban kártevők, amelyek egészségügyi szempontból valódi veszélyt jelentenek ránk nézve, így nem tanácsos, hogy olyan gyümölcsből lakomázzunk, amelybe már beleette magát egy rovar.
A cseresznyelégy, meggylégy és dióburokfúrólégy például a gyümölcsök héjára rakja le a petéit, amelyek később kikelnek, a lárvák pedig a gyümölcsök húsába fúrják magukat.
Ha egy ilyen kukacot véletlenül lenyelünk, nem feltétlenül kell aggódnunk, mert az emésztőrendszerünk lebontja azt, különösebb egészségügyi probléma kiváltása nélkül. Ilyen esetben valóban igaz, hogy csak nem kívánt többletfehérjét viszünk be a szervezetünkbe, ám ha a gyümölcsben valamilyen parazita telepedett meg, az már komoly tüneteket okozhat.
A paraziták a talajból vagy vízből származó szennyeződések révén is bejuthatnak a gyümölcsökbe, ahol lepetéznek, majd az elfogyasztásukat követően az emberi bélrendszerben megtelepedhetnek, és hasi fájdalmat, emésztési zavarokat, fáradtságot, súlyvesztést okozhatnak.
A gyümölcsökbe gyakran bejut például a rókák által terjesztett galandféreg, amely súlyos májkárosodást okozhat, és akár életveszélyes is lehet. Emellett a gyümölcsökön megtapadó bélférgek és egysejtű paraziták is problémát okozhatnak, különösen legyengült immunrendszerű embereknél. Mindezt megelőzendő, a legjobb, amit tehetünk, hogy fogyasztás előtt minden gyümölcsöt alaposan megmosunk, valamint megvizsgáljuk azokat, hogy nincs-e rajtuk sérülés.
(Femcafé)
(Borítókép: Kukacos gyümölcs. Illusztráció: Getty Images)
