A társadalom gyakran megbélyegzi azokat, akik inkontinenciával küzdenek, részben a kellemetlen szagokkal kapcsolatos előítéletek miatt. Emiatt sok érintett inkább titkolja, szégyenkezik, és csak akkor fordul segítségért, amikor már elkerülhetetlenné válik a helyzet.
Népbetegség a vizelettartási probléma
A probléma azonban túlságosan elterjedt ahhoz, hogy ne beszéljünk róla nyíltan. Bár pontos statisztikai adatokkal nehéz szolgálni a tabujellege miatt, szakértők szerint a vizelettartási problémák népbetegségnek tekinthetők. Egyes becslések szerint olyan gyakoriak lehetnek, mint például a szénanátha. Az idősebb korosztályban az előfordulási arány akár a 33 százalékot is elérheti, míg a teljes lakosság körében nagyjából 6-7 százalékra tehető.
Sokan azt hiszik, hogy ez a probléma kizárólag az idősebb nőket érinti, különösen a változókor idején. Valójában azonban az inkontinencia bármely életkorban előfordulhat – akár a húszas-harmincas éveinkben is –, hiszen számos más tényező is hozzájárulhat a kialakulásához
Mik a rizikófaktorok?
A leggyakoribb rizikófaktorok közé tartozik a túlsúly, ami fokozott terhelést ró a gátizomzatra, valamint a szülés, különösen akkor, ha az elhúzódó vagy komplikált lefolyású. Nőgyógyászati műtétek során előforduló hibák, idegrendszeri károsodások, húgyúti fertőzések, vagy akár a hasüregben elhelyezkedő daganatok is okozhatnak vizeletszivárgást.
Pszichés tényezők – például neurózis, szorongás vagy krónikus stressz – szintén növelhetik az esélyét, ahogy bizonyos gyógyszerek is szerepet játszhatnak.
Az inkontinencia fajtái
A vizelet-visszatartási zavaroknak több típusa is ismert, amelyek különböző élethelyzetekben és eltérő okokból jelentkezhetnek.
- Stresszinkontinencia esetén a vizeletcsepegés valamilyen fizikai erőhatás – például tüsszentés, köhögés, nevetés vagy sport – hatására következik be. Ez a típus különösen a fiatal és középkorú nőknél gyakori, hátterében pedig a záróizom gyengesége, anatómiai elváltozások vagy hormonális problémák – például ösztrogénhiány – állhatnak.
- Sürgősségi (vagy késztetéses) inkontinenciáról beszélünk, ha hirtelen és intenzív vizelési inger lép fel, amelyet csak nagyon rövid ideig lehet visszatartani. Ez leggyakrabban az idősebbeknél fordul elő, és gyakran a hólyagizmok túlzott működése, a záróizmok gyengülése vagy idegrendszeri változások okozzák.
- Túlfolyásos inkontinencia esetén szinte folyamatos vizeletszivárgás tapasztalható. Ennek oka lehet, hogy a hólyag nem képes teljesen kiürülni – például elzáródás vagy a hólyagizom gyengesége miatt –, így a benne maradó vizelet túlnyomást gyakorol, és szivárgást idéz elő. Ez gyakran előfordul fejlődési rendellenességeknél, prosztatamegnagyobbodásnál, vesekőnél vagy cukorbetegség esetén is.
- Reflexinkontinenciánál az érintett nem érzékeli a vizelési ingert, és nem is tudja akaratlagosan szabályozni a vizeletürítést. Ezt leggyakrabban valamilyen központi idegrendszeri károsodás – például tumor vagy érrendszeri elváltozás – váltja ki.
- Létezik úgynevezett kevert inkontinencia is, amikor egyszerre több típus tünetei is jelentkeznek. Ez különösen nehéz helyzetet teremt az érintett számára, mivel a panaszok kombinációja jelentős életminőség-romlással járhat.
Fontos lenne felismerni, hogy az inkontinencia nem egyéni kudarc vagy szégyen, hanem egy gyakori egészségügyi probléma, amelyről nyíltan kellene beszélni.
(Borítókép: Férfi és női mosdót jelző táblák. Getty Images)
