Sokan azt hiszik, az altatás egyenlő az alvással – valójában semmi köze hozzá. Ilyenkor mesterséges eszméletvesztés történik. Nem érez fájdalmat, nem tud megmozdulni, és egyetlen emléke sem marad arról, ami a műtét alatt történik. Az orvosok pontosan ezt szeretnék elérni – hiszen így tudják biztonságosan elvégezni a beavatkozást.
A folyamat általában egy kis érzéstelenítővel indul, hogy a szúrás vagy a csövek bevezetése ne legyen kellemetlen. Ezután következik az altatószer – vagy injekció formájában, vagy maszkon keresztül. Innentől számítva csupán néhány másodperc, és a páciens elalszik – pontosabban: kikapcsol.
Altatás közben a test működése teljesen megváltozik. A légzés és a szívverés lelassul, ezért gépek figyelik ezeket folyamatosan. Az agy „csendbe burkolózik”, az idegsejtek már nem küldenek üzeneteket egymásnak – és ennek köszönhető, hogy a beteg nem érez semmit.
És mi a helyzet azzal, ha valaki mégis „felébred” altatás közben?
Létezik egy ritka jelenség, amit altatási tudatosságnak hívnak. Ilyenkor előfordulhat, hogy a beteg halványan érzékel valamit – például nyomást vagy hangokat –, de mozdulni nem tud, és általában fájdalmat sem érez. Az ilyen esetek nagyon ritkák, a modern megfigyelő eszközöknek és az altatóorvosok szakértelmének köszönhetően pedig szinte kizárhatók.
És amikor felébred?
Az első néhány percben előfordulhat egy kis zavartság, szédülés vagy hányinger, de ezek gyorsan elmúlnak. A mai korszerű altatószerek kíméletesek, és gyorsan kiürülnek a szervezetből, így a felépülés is könnyebb, mint korábban.
A modern érzéstelenítési módszerek ma már lehetővé teszik azokat a műtéteket is, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak – például szervátültetéseket, agyműtéteket vagy életmentő beavatkozásokat. Az altatás az egyik legbiztonságosabb eszköz az orvosok kezében – és a betegeknek az egyik legnagyobb segítség.
(Borítókép: Sebész oxigénmaszkot igazít a beteg szájához a műtőben. Fotó: Getty Images)