Az alvás minőségére és az egészségünkre is hatással lehet az, hogy este milyen pozícióban alszunk.

A szakértők szerint a felnőtteknek legalább 7 óra alvásra van szüksége éjszakánként a szervezet megfelelő regenerálódás érekében. Azonban nemcsak az alvás ideje, de a minősége is legalább ennyire fontos – erről viszont sokan megfeledkeznek. A matrac, a hálóruha anyaga és a hálószoba hőmérséklete például szintén fontos komponensek, ahogy az is, hogyan alszunk. Egy rosszul megválasztott testhelyzet ugyanis a reggeli hátfájáson és merevségen felül tartósan megzavarhatja a keringést, az idegrendszer nyugalmát és az éjszakai regenerációt is – írja az Egészség Kalauz.

Egy bélrendszeri egészségre szakosodott orvos szerint például némelyik alvási pozíció annyira megterhelő lehet, hogy a stresszrendszert is túlműködésre kényszeríti. A felvetés pedig nem alaptalan: a stresszhormonként ismert kortizol szabályozza az alvás-ébrenlét ciklust, és ha a test éjszaka feszül a tartás miatt, az idegrendszer nem tud ellazulni. Ez gátolhatja a mély, pihentető alvást – még akkor is, ha erre nem ébredünk rá tudatosan.

A test sikeres pihenése nem passzív folyamat. A gerinc, a vállöv, a csípő és a légzőizmok akkor tudnak regenerálódni, ha közben nem éri őket indokolatlan terhelés 

– fogalmazott Dr. Andrea Matsumura alvásspecialista. 

Bár alapvetően minden ember más pozíciót talál alvás közben kényelmesnek, vannak olyan testpozíciók, amelyek plusz terhelést jelentenek. 

Ez a 4 alvási pozíció okozhatja a legtöbb problémát

  1.  A múmia pozíció

    Ez a testhelyzet többnyire hanyatt fekvést jelent összezárt lábakkal és a mellkas előtt keresztbe tett karokkal. Bár rendezettnek tűnik, könnyen okozhat gondot: szűkíti a mozgásteret, feszíti az alsó hátat, a vállak nem tudnak ellazulni, a térdek alátámasztása hiányában pedig a deréktáj túlhajolhat. Mindez hosszú távon derékfájást és sekélyebb légzést eredményezhet, ami rontja az éjszakai regenerációt.
  2.  Fára mászó pozíció

    Ebben a pózban az egyik láb megemelkedik, a törzs pedig enyhén elcsavarodik, ami egyenetlen terhelést ró a medencére, a derékra és a csípőre. Az ilyen aszimmetrikus alvás gyakran okoz reggeli merevséget, főleg ha valaki órákon át így marad. A csavarodás az ízületeket is feszítheti, leginkább a csípőben és az ágyéki szakaszon.
  3.  A túlzott magzati póz

    A magzati póz népszerű, de a túlzott begömbölyödés nem mindig előnyös. A mellkas összezár, a tüdő mozgástere csökken, így a légzés sekélyebbé válik. A has összenyomódása gyomorégésre hajlamosaknál kedvezőtlen lehet, a nyak előrehajlása pedig reggeli fej- vagy vállfájást okozhat.
  4.  A párna átkarolása

    Sokan átölelik vagy maguk alá gyűrik a párnát, ami oldalhelyzetben akár segíthet is a gerinc stabilizálásában. Gond akkor van, ha a párna túl nagy vagy kemény, illetve természetellenes szögbe húzza a vállakat. A vállövre jutó tartós terhelés idővel izomcsomókat, lapockatáji fájdalmat és merevséget okozhat.

Ezekre a dolgokra érdemes odafigyelni

Nem létezik mindenkinek ideális alvási pozíció, hiszen az anatómiai különbségek és egészségügyi tényezők befolyásolják, kinek mi kényelmes. Néhány alapelv azonban segíthet a pihentetőbb ébredésben: törekedjünk a gerinc természetes ívének megtartására, oldalhelyzetben tegyünk párnát a térdek közé, hanyatt fekvésnél pedig a térdhajlat alá. Kerüljük a túlzott csavarodást vagy begörbülést, és válassszunk a vállszélességéhez illő párnamagasságot.

A legkedvezőbb alvási pozíciók általában azok, amelyek egyenletes terhelést adnak a gerincnek és szabad légzést biztosítanak. A tapasztalatok szerint az oldalhelyzet – különösen a bal oldalon – a legtöbb ember számára kíméletes: megtartja a gerincet, tehermentesíti a belső szerveket, segíti a rekeszizom mozgását, csökkentheti a gyomorégést és javíthatja a légzést.

A hanyatt fekvés is ideális lehet, ha nincs hajlam horkolásra vagy alvási apnoéra. Ilyenkor a testsúly egyenletesen oszlik el, a mellkas és a has szabadon tágul, és a gerinc is optimális terhelést kap – feltéve, hogy a fej nincs túl magasra emelve. Ha valaki alapvetően hason alszik, érdemes lassan áttérni egy kíméletesebb pozícióra, mert a hason fekvés hosszú távon megterhelheti a nyakat és a derekat. A test azonban idővel jól alkalmazkodik a változáshoz, különösen megfelelő párnatámasszal.

(Borítókép: Egy nő az ágyában alszik. Illusztráció: Getty Images)