A legtöbben rohanva kezdjük a reggeleinket, napközben egyik feladatból esünk a másikba, estére pedig gyakran úgy érezzük, alig volt időnk egy pillanatra megállni. A mozgás – a séták, a lépcsőzés, a napi jövés-menés – annyira természetes része az életünknek, hogy ritkán gondolunk bele, mi mindent jelezhet a testünk állapotáról – írja a Glamour.
Pedig ezek az apró, hétköznapi mozdulatok fontos változásokra is felhívhatják a figyelmet, még jóval azelőtt, hogy bármilyen panasz megjelenne. Kevesen gondolnák például, hogy a napi lépésszám akár a Parkinson-kór korai jelére is utalhat.
Ezt üzenheti a napi lépésszámunk
Egy friss kutatás szerint a mindennapi aktivitás, különösen a megtett lépések száma, összefügghet a Parkinson-kór későbbi kialakulásával. A vizsgálatban közel 95 ezer középkorú felnőtt vett részt, akik csuklón viselhető aktivitásmérőt hordtak, miközben egészségi állapotukat éveken át követték nyomon – számolt be róla a Newsweek.
A kutatók nemcsak a mozgás mennyiségét vizsgálták, hanem azt is, kinél alakult ki idővel a betegség. Az eredmények szerint azoknál, akiknél később Parkinson-kórt diagnosztizáltak, már évekkel korábban csökkenni kezdett a napi aktivitás, különösen a lépések száma.
Meglepő eredmények
A statisztikák elsőre meglepőek voltak: napi minden plusz 1000 lépés átlagosan 8 százalékkal alacsonyabb Parkinson-kockázattal járt együtt. Az összefüggés azonban nem mindenkinél volt egyformán erős. A legerősebb kapcsolatot azoknál figyelték meg, akiknél a diagnózis néhány éven belül megszületett. Azoknál viszont, akiknél a betegség csak jóval később jelentkezett, a lépésszám és a kockázat közötti kapcsolat fokozatosan gyengült.
Ez azt jelenti tehát az eredmények alapján, hogy a kevesebb mozgás nem kiváltó oka, hanem inkább korai következménye lehet a Parkinson-kórnak.
Sokáig rejtve maradhat
A Parkinson-kórt legtöbben remegéssel vagy mozgáslassulással azonosítják, pedig a betegségnek létezik egy korai, úgynevezett prodromális szakasza is. Ilyenkor a szervezet már változik, de a tünetek még annyira enyhék vagy általánosak, hogy nem keltenek gyanút. A kissé lassabb járás, a rövidebb séták vagy a kevesebb napi mozgás gyakran a fáradtság, a stressz vagy az életkor számlájára kerül, pedig ezek is lehetnek korai, könnyen elsiklott jelek.
Az okosórák és aktivitásmérők észrevétlenül követik a mozgásunkat, és olyan apró változásokat is kimutathatnak, amelyeket mi magunk nem érzékelünk. A kutatók szerint azonban a rendszeres testmozgás jelentősége megkérdőjelezhetetlen. A WHO ajánlása alapján heti 150–300 perc közepes vagy intenzív mozgás támogatja a testi, mentális és idegrendszeri egészséget.
(Borítókép: Egy orvos fogja a páciense kezét. Illusztráció: Getty Images)