A terhesség alatti hányinger sokaknak ismerős, ám ez az esetek nagy részében néhány kellemetlen hét vagy hónap után enyhül. Van azonban, amikor a probléma nem javul, sőt rosszabbodik. A súlyos, gyakori hányással járó állapot, a hyperemesis gravidarum már komoly megterhelést jelenthet, sőt akár kórházi kezelést is szükségessé tehet.
Közelebb a válaszhoz
Bár a jelenséget régóta ismerik az orvosok, sokáig nem volt teljesen világos, miért alakul ki egyes várandósoknál ilyen erősen, míg másoknál alig jelentkezik. Egy nagyszabású genetikai vizsgálat most közelebb vihet a válaszhoz. A kutatók több mint 11 ezer, súlyos terhességi hányással küzdő nő adatait hasonlították össze közel félmillió kontrollszemélyével. Az eredmények tanúsága alapján a szakértők azt mondják, több genetikai terület is összefügghet az állapottal, vagyis a hajlam nem pusztán a várandósság alatti hormonális változásokon múlhat.
Egy bizonyos hormon
A vizsgálat egyik legfontosabb szereplője a GDF15 nevű hormon volt. Ezt nagyrészt a méhlepény termeli, és olyan agyi területekre hat, amelyek a hányinger és a hányás szabályozásában is részt vesznek. A kutatás szerint minél magasabb ennek a hormonnak a szintje a keringésben, annál nagyobb eséllyel jelentkezhetnek erősebb tünetek.
A kép azonban ennél árnyaltabb. Nem csak az számíthat, hogy a terhesség alatt mennyi GDF15 van jelen a szervezetben, hanem az is, hogy az érintettek mennyire szoktak hozzá ehhez a hormonhoz. A kutatók szerint azoknál, akiknél a várandósság előtt alacsonyabb volt a GDF15 szintje, nagyobb eséllyel alakult ki súlyos hányás.
Fontos irány
Ez részben megmagyarázhatja, miért lehet egyik terhesség szinte tünetmentes, míg egy másik rendkívül megterhelő. A tanulmány arra is rámutatott, hogy nem kizárólag az anyai szervezet számít: a magzat genetikai állománya és a méhlepény működése is hatással lehet arra, milyen tüneteket él át az anya. Az új eredmények nem jelentik azt, hogy minden kérdésre megvan a válasz, de fontos irányt mutatnak. Ha a GDF15 szerepét sikerül pontosabban megérteni, az később segíthet a veszélyeztetettebb kismamák korábbi felismerésében, és akár célzottabb kezelések fejlesztésében is.
A témában további hasznos információkat a Weborvos szakértői cikkében találnak.
(Borítókép: Getty Images)