Nem gyakran, de néha azért mi is megengedünk magunknak egy kis vegytiszta, cinizmusmentes romantikát. A mai sztori például egy szép véletlenekkel megspékelt, de egyébként teljesen szokványos szerelmi történet – igen, még a mai világban is van olyan, hogy valaki az első szerelmével éli le az egész életét. Csak ez a pár annyira az egész életét együtt élte le, hogy egyszerre, egy napon, egy kórházban, egymás mellett születtek. Mindez Angliában, Exeterben történt, 1955. január 26-án.

Dave O'Callaghan édesanyja és Jane Hammond édesanyja véletlenül pont egymás mellett feküdt a kórházban hatvan évvel ezelőtt, mindketten terhesek voltak. Pont ugyanaznap szültek meg, de gyerekeik 17 éves korukig nem ismerték egymást.

Viszont azért Exeter mégsem egy metropolisz, és a két egyidős fiatal csak összeismerkedett egy idő után egy közös ismerősön keresztül, ráadásul nyilván azonnal volt valami közös témájuk: hogy egy napon születtek. További vicces egybeesés, hogy ráadásul pont a 18. születésnapjukon jöttek össze. A feleség így meséli el a sztorit:

Inkább ő érdeklődött irántam, mint én őiránta. Meghívott a 18. születésnapjára, mivel én igazából nem is ünnepeltem az enyémet. Akkoriban egy barátnőmmel randizgatott, és ez a barátnőm jött oda hozzám, és ezt mondta: „igazából nem is én érdeklem, hanem te”. Egy hónappal később járni kezdtünk, és aztán mentek szépen tovább a dolgok.

Ez alatt azt kell érteni, hogy 21 éves korukban megvolt az eljegyzés, 22 évesen (atyaúristen, 22 évesen!) meg összeházasodtak. A további sokkoló részletek: azóta se történt velük semmi, hanem szépen élnek együtt, most már 38 éve. Két lányuk akkor született, amikor O'Callaghan és Hammond már túl voltak a harmincon, Lydia és Imogen is felnőttek már. A férj fodrászként, a feleség meg egy klinikán dolgozik. Hétfőn töltik be a hatvanat. Ennyi.

Gyönyörű.