Az első hivatásos borzalmas volt, a másodikkal jóban lettünk

Jópár hete volt már, hogy megjelentettünk egy olvasói levelet Jutas álnév alatt. Jutas arról írt, hogy milyen nehezen ment neki az ismerkedés, és hogy végül barátnő híján úgy döntött, hogy elmegy egy hivatásoshoz. Ha nem emlékszik erre a fiatalemberre, érdemes visszakattintani az eredeti levélhez, mert alább négy válasz következik Jutasnak. Ezekből kiderül, hogy egyáltalán nem ő az egyetlen a világon, aki hasonló problémával küzd, de konkrét tanások is érkeztek. Köszönjük mindenkinek, aki írt, azoknak is, akiknek a levele nem került bele ebbe a posztba! Az újabb leveleket természetesen továbbra is várjuk a Randiblog e-mailcímén, ha szívesen hozzászólna, mindenképpen írjon!

Jónás

„Mosolyogva olvastam a cikk elejét, mert magamra ismertem a történetben. Annyi különbséggel, hogy az öngyilkosság gondolata soha nem jött elő.

Rövid történetem: vidéki nagyváros, egyetemi közeg, én meg szűzen ott állok, és nem azt láttam, mint az amerikai filmekben. Valakinek biztos úgy működött, hogy esténként több nőt is elvitt magával, sajnos nem ebbe a kategóriába tartoztam.

22 évesen mentem el én is az első hivatásoshoz, ami borzalmas volt, majd a másodikkal megosztottam, hogy még nem voltam soha úgy lánnyal. Legyen kíméletes és megértő (taníts meg így is szeretni!). Na, ő volt az, akivel annyira jóban lettünk, hogy átsegített a csajozós/soha le nem omló falon átjutni és megmutatni, hogy feleslegesen görcsölök ezen a témán.

Amióta boldog kapcsolatban élek, azóta nem vettem igénybe ilyen fizetős társszolgátatást, de nem is volt rá szükségem. Számomra az áttörést egy csajozó tanfolyam adta. Fél év kellett, hogy beérjen a tanult dolgok gyümölcse, de megérte. Amíg ez nem jött össze, addig meg boldogan éltem mindennapi kalandjaimat és próbálgattam, hogy kinél mi jön be.

Amit tanultam, összefoglalom pár szóban (persze ez nem helyettesíti a tanfolyamot):

• Nem jött össze? Kit érdekel?
• Ő volt álmaid nője? Sebaj, idővel betoppan majd más, aki szintén az lesz!
• Csak magadat mutasd, abból később nem lehet baj.
• Érezd jól magad!
• Kérdezz és hallgass okosan!
• Mutasd meg időben, hogy mit is szeretnél! (Ez nem ment nekem a legjobban, így lettem mindig csak barát...)
• Te vagy a férfi, a saját normáid szerint éld az életed!

Persze ez a pár felsorolás sokkal mélyebb dolgokat rejt magában, nem egy recept amit előhúzol csak úgy. Azt már csak akkor lehet megtenni, amikor eleget gyakoroltál.”

József

„Én is hasonló cipőben jártam eddig. Annyit kell rólam tudni, hogy 24 éves vagyok és jelenleg kapcsolatban vagyok. Nem tartom magam csúnyának, elég magas vagyok, tinikoromban kicsit több volt rajtam a súly, és ez elég gátlásossá tett (szerencsére ezt már orvosoltam), discóba nem igazán jártam, kocsmába néha napján, de inkább az otthoni iszogatás a haverokkal.

A középiskolában szerencsére engem nem szívattak, mert mindig a menők között mozogtam és persze senki nem tudta, hogy még nem volt barátnőm. Az egész szüzesség dologhoz kb. úgy álltam, ahogy te: nem igazán érdekeltek a lányok, persze szerettem velük beszélgetni, mert szeretek beszélgetni mindenkivel. Talán az is rátett, hogy fiúiskolába jártam, nem tudom.

Aztán úgy 21 évesen elkezdett foglalkoztatni, hogy vajon miért nem volt még barátnőm. És nem csak, hogy barátnőm nem volt, de még meg se csókoltam senkit.

A választ nagyon nehezen találtam meg, mivel édesapám viszonylag korán meghalt, nem volt senki, akitől tanácsot kérhettem volna, a barátaim úgy tudták, hogy már volt 3-4 barátnőm, ergo ők azonnal kiestek. Az emberek meg ezt elvárják a férfiaktól, hogy automatikusan tudjanak lányokat felszedni. Keresgéltem a neten csajozással kapcsolatban különböző videókat, leírásokat nézegettem.

Ezután kezdett rendkívül bosszantani, hogy 22 évesen még mindig szűz vagyok, odáig jutottam, hogy írtam egy hivatásosnak, de elmenni nem volt merszem, arra gondoltam, hogy mennyire szégyellném, ha így veszteném el a szüzességemet.

A szülinapomon történt meg a dolog, bulit szerveztek a barátaim, és persze jó sokat ittunk, és ott volt egy lány, akivel csak párszor találkoztam előtte, nem akarom részletezni, a lényeg, hogy megtörtént. Nagyon jó volt azt érezni, hogy végre én is kellek valakinek, de kissé meglepődtem: ettől féltem annyira? Ezért kellett volna fizetnem?

Ezután rájöttem, hogy tényleg velem volt a gond, de nem az, amit korábban gondoltam (hogy biztos azért, mert nem vagyok kigyúrva, vagy barna a hajam, esetleg nem vagyok elég gazdag), a fő gond az volt, hogy nem léptem, mindig azt vártam, hogy az adott lány csókoljon meg vagy kérjen meg, hogy legyek a barátja, így utólag visszatekintve elég ostoba elképzelés volt.

A lányról később kiderült, hogy elutazik külföldre egy hosszabb időre, így nem volt semmi komolyabb köztünk, de azóta is barátok vagyunk. Arra tökéletes volt az az éjszaka, hogy rájöttem, hogyha egy kicsit rámenősebb vagyok, meg van némi önbizalmam, akkor bármit el tudok érni. A jelenlegi párommal nyár óta vagyunk együtt, ami első barátnőnek szerintem nem rossz.

A lényeg, hogy nem szabad túl komolyan venni a dolgokat, fogd fel inkább úgy, amikor odamész egy lányhoz, hogy játszol, ha sikerül, örülj neki, élvezd ki, ha nem jön össze, ne törj le, ez a játszma most nem sikerült, majd a következő fog. Előbb vagy utóbb meg fogod találni azt a lányt, akivel tökéletesen passzoltok, akivel kiegészítitek egymást akivel meg fog változni az életed. Talán a legfontosabb, hogy add önmagadat, nincs annál nehezebb és fárasztóbb dolog, mint megjátszani magadat valaki előtt. Jönni fog egy lány, hidd el, aki azért fog szeretni, aki vagy.”

Júlia

„Kedves Jutas! A korban hozzád illő lányok sokszor még nem az elkötelezett kapcsolatokra, pláne az igazira vágynak úgy, mint te. Sokszor csak mondják. Tudod, akik 13-14 évesen már elvesztik a szüzességüket, és ez jellemző a mai lányokra, már nem a klasszikus értékrendet képviselik. Sajnálom, hogy te is feladtad a szüzesség értékét, sőt nyűgnek tekintetted. Valakinek, az igazinak, ez nagy kincs lett volna.

Biztos vagyok benne, hogy az ismerkedés, a komoly kapcsolat alapja egy stabil értékrend, és nem a szexuális tapasztalat. Ha sikerül önmagára úgy nézni, hogy értékes férfi, akkor ez fog sugározni. Mindenki csak azt tudja adni, amije van. Ajánlom Mark Gungor párkapcsolati terapeuta vicces, de nagyon szakmai, tanulságos előadásait, melyek a neten elérhetők. Ő egy értékrendet is közvetít, és hasznos lehet.”

Janka

„Azt nem tudom megmondani, hogy mit kéne tennie, de nagyon érdekelne, hogy volt-e már valaha igazán szerelmes. Ha egy ilyet olvasunk, hogy: „Ideje lett volna elvesztenem a szüzességem, de nem találtam olyan partnert, akivel szívesen eggyé tudtam volna válni...”, akkor tuti mindenki csajra gondol. De van, aki nem a „mindegy, csak lyuk legyen!” mottóval él. Ez szerintem tök oké. A pech az, hogy a leendő kedves kissé várat magára. Van ez így. 22 évesen a többség még nem a leendő házastársával kavar, nincs lekésve semmiről. Van, aki sok kerülővel, van, aki nyílegyenesen ér a finishbe. Nyugi!

Én 17 évesen találkoztam egy 23 éves fiúval, aki nem csajozott. Túl volt a szexen, ilyen „tudjuk le ezt is” okkal. 1 évig nem láttuk egymást, de amikor újra meglátott, elképesztően rámhajtott. Mással jártam, feltett szándékom volt elhajtani... Idén leszünk 5 éves házasok, 2 gyerekünk van, boldog életet élünk.”