5 tipp a kémkedő barát/ex kivédésére

Gina álnév alatt közöltük annak az olvasónknak a levelét, aki azt vette észre, hogy mintha a barátja tisztában lenne minden olyan magánbeszélgetésének a tartalmával, amit ő a neten keresztül folytat hamradik személyekkel. Gina a Randiblog olvasóinak tanácsát kérte, és ketten is a segítségére siettek, az egyik levélíró kettő, a másik további három tippel.

A legszebb az egészben pedig az, hogy közben maga Gina is írt még egyszer, azzal, hogy rájött, hogy valószínűleg hogyan csinálta az egészet ez a féltékenykedő ex, úgyhogy mielőtt továbbolvas, érdemes visszaklikkelni az eredeti levélhez. De ha önnek is van tapasztalata kémkedő és/vagy féltékenykedő partnerről vagy exről, ne fogja vissza magát, írja meg ön is az esetet a Randiblog e-mailcímére!

Gábor

„Ez ellen 2 jó védelmet is tudok, az egyik, ami valószínűleg mindenkinek eszébe juthat, egy külső program, ami képes megtalálni és kiirtani (pl.: Spybot S&D).

A másik megoldáshoz viszont nem kell semmi, és garantáltan átveri a keyloggereket. A trükk azon alapul, hogy ezen programok a leütött karaktereket tárolják, a leütésük sorrendjében. Vegyük azt, hogy egy egyszerű szó a kódunk: „fiatal”. Ha beírjuk először hogy „tal” majd a kurzort az elejére visszük, és beírjuk hogy „fia”, akkor a kód mezőben a „fiatal” szó fog szerepelni. de a keylogger (a leütés sorrendje miatt) a „talfia”-t jegyzi le. Tehát a keylogger a gépen marad, a telepítője meg tudja nézni, de a helyes kódot nem fogja tudni.”

Géza

„Talán sikerül pár hasznos tanácsot összehoznom.

Keyloggerek, kémprogramok: vannak olyanok, amiket el lehet rejteni teljesen a gépen, nem látszik sem a telepített programoknál, sem a futó programok között. Mivel ezek általában bárki számára hozzáférhetőek, az antivírus-programok jó hatékonysággal szűrik ki és távolítják el. Be kell szerezni egy jó antivírust, lehet válogatni a fizetősek és az ingyenesek közül is – sokan sajnos az angoltudás hiánya miatt „magyarított” programokat használnak, amik nem igazán felelnek meg a biztonsági követelményeknek (neveket szándékosan nem írok). Mindenképpen érdemes rendszeresen lefuttatni egy ellenőrzést manuálisan is, és előtte ránézni a beállításokra, mik a kivételek, mit/miket ne ellenőrizzen a program.

Bejelentkezés, jelszavak: ha már bejelentkezve hagyja a felhasználó a profiljait a közösségi oldalakon, akkor annyit tegyen meg, hogy magára az operációs rendszerre tesz egy jelszót. Ha kicsit ért is a dolgokhoz, beállíthatja, hogy X naponta kérjen újat, és az új jelszó nem egyezhet meg az előző Y számú jelszavakkal. Ez sem 100%-os védelem, de több, mint a semmi.

Közösségi oldalak: sajnos ez olyan dolog, ami minden eszközön ugyanazt mutatja. Egyszerűbb, ha a privát kommunikációt máshol bonyolítjuk, manapság rengeteg ingyenes csevegőprogram van a telefonokra. Telefont pedig könnyebb levédeni, mint egy számítógépet (PIN, minta, stb, stb). Fontos, hogy amit telefonon használunk, ne telepítsük a gépre, hiszen akkor szinkronizálja az adatokat, beszélgetéseket.

És ha már kiderül, vagy felmerül a kémkedés a másik fél után, akkor érdemes megpróbálni megbeszélni. Ha nincs egyenes válasz és/vagy megegyezés a felek közt, nem szabad tovább húzni. Ebből semmi jó nem sül ki, csak felemészti a kapcsolatot, az embert. Egy kapcsolat a kölcsönös bizalomra épül (szerintem), és ha ez valamilyen formában nincs meg, akkor nem lehet kapcsolatról beszélni, legalábbis olyanról nem, amit érdemes lenne hosszútávon fenntartani.”

Gina

„Egész hetes fejtörés után írok nektek, mire jöttem rá. A Facebooknál az active sessionök közt találtam a Messengernek 4 aktív bejegyzést, ezek mind androidos készülékek. Nos, nekem csak 2 van. És neki még 2. Többször megnéztem amúgy a sessionöket, de a messengeres akkor nem tűnt fel, mert rá kell klikkelni, hogy lenyíljon. Ő csak tinfoil for FB-ot használt, ami nem pusholja a Messengert. Viszont lehet, installálta magának, majd a telefonszámomat beadta, és a saját telefonomra küldte a belépésre feljogosító kódot, amit kitörölt utána (gondolom akkor, mikor aludtam). És tessék, a messengeren keresztül ott van az összes chatem, és megmagyarázza, hogy pl. a vacsorás esetre miért tudott olyan gyorsan reagálni.

Amikor elkezdtem gyanakodni, akkor gyakran direkt írtam olyan dolgokat, amikre tudtam, hogy ugrik, mert így meg tudtam figyelni, hogy van-e valami, amit az írásaimból elismétel, vagy hirtelen megmagyarázhatatlanul ideges lesz, látszólag ok nélkül. Amúgy az esetek 90%-ában bejött. Sajnos. Csak rábizonyítani nem tudtam. Viszont nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy 2+2=4.”