Ezért nehezebb nyugaton csajozni egy magyar férfinak

„Amennyiben megengeditek, egy rövid véleményt szeretnék megosztani ezzel a cikkel kapcsolatban” – ezzel az udvarias bevezetővel kezdte levelét Hubert, és persze nemhogy megengedjük, hanem örülünk neki (a Hubert nevet természetesen mi választottuk a beküldőnek, igazából máshogy hívják). A hivatkozott poszt főszereplője Jutas volt, aki csajozási tanácsot kért, hozzátéve többek között azt is, hogy külföldön dolgozik.

Több válasz is érkezett Jutasnak, de Huberté eléggé eltérő az előzőektől, ő ugyanis azt tanácsolja, hogy ha nyugaton van egy magyar férfi, akkor is a magyar nők között próbálkozzon. Hubert ezt persze nem csak úgy gondolja, hanem maga is külföldön él, és tapasztalatból beszél. Ön egyet ért vele? Vannak hasonló tapasztalatai – vagy éppen ellenkezőek? Kérjük, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére, az ön levelét is várjuk!

„Én 36 éves férfi vagyok és szintén Nyugat-Európában élek, immáron egy picit több, mint 2 éve, egyedül. Helyesebben volt egy kapcsolatom itt is egy magyar lánnyal, de ez most nem olyan fontos a mondandóm szempontjából. Az én tapasztalatom az, ami talán részben kapcsolódik a levél témájához, hogy Ny-E-ban azért nekünk, magyar férfiaknak picit nehezebb dolgunk van, mint otthon. Az igazság az, hogy az itt élő lányoknak, nőknek mi pont annyira vagyunk érdekesek, mint amennyire mondjuk a magyar lányok érdekesnek találnak egy ukrán, román, török, bolgár, afgán férfit. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne lennének olyan magyar lányok otthon, akiknek nem az számít, hogy ki honnan jött, de bizonyára nem ők vannak többségben.

Engem is meglepetésként ért, hogy Európának ennek a felén, Európa alatt nem a földrészt, hanem az EU-t értik, aminek a közepén (!!!) Belgium van és a később csatlakozott keleti országok, mint a mi kis hazánk csupán jószándékból megsegített, alsóbbrendű területként van elkönyvelve. Nincs ez jól így, de ettől még így van. Én a saját két évem alatt mindössze egyetlen olyan párt ismertem meg, ahol a magyar srácnak nem magyar felesége volt, hanem litván. Természetesen a másik irányra van több példa is teljesen érthető okokból.

Szóval összességében csak azt akarom ezzel mondani, hogy a külföldi, magányos férfi-létnek vannak ilyen velejárói. Sokkal türelmesebbnek és kitartónak kell lenni. Vagy ha már végképp nem bírja tovább az ember egyedül, akkor hazamenni, keresni egy gyönyörű magyar lányt a kint megszerzett önbizalommal, valódi szabadságérzettel és lehetőséggel és aztán… Aztán élni bárhol, ahol kedvünk tartja, de leginkább ott, ahol igazán otthon, biztonságban érezzük magunkat. Hiszen ez a biztonságérzet az, amit ki is sugárzunk magunkból és hölgyeknek ennek megérzéséhez nagyon jó érzékük van. Sok szerencsét!”