A feleségem szerelmes volt, a barátom ezt kihasználta

„Hát igen, az a helyzet, lehet az ember bármilyen figyelmes, ha a nő elhatározza, és főleg, ha okos is, és leginkább főleg, ha beleszerelmesedik is, vesztett ügyed van, tuti” – mármint hogy elhatározza, hogy félrelép, és beleszerelmesedik a másik férfiba, így kell érteni az alábbi történet bevezetőjét. A beküldőnek a Horác álnevet dobta a gép, és előre szólunk, hogy ez aztán egyáltalán nem lesz egy könnyed olvasmány, pedig a posztot, ami inspirálta, többé-kevésbé annak szántuk.

Egy félrelépés története következik a megcsalt férj szemszögéből, ezúton is köszönjük Horácnak, hogy megírta ezt a borzasztóan gondolatébresztő levelet. Ha végigolvasta, bizonyára önnek is eszébe jut majd egy és más – kérjük írja meg a Randiblog e-mailcímére, mit gondol, illetve hogy ön is átélt-e már hasonló helyzetet!

„Jópár éve a feleségemre – akkor 22 éve voltunk házasok, és 26 éve voltunk együtt – rátalált egy régi hódolója az egyetemről (amit közös egyetemi éveink alatt csak éreztem, de nem tudtam), egy gerinctelenül szemét hajdani barátom. Tiszta képlet. Emilírogatás, chat, majd fagyi, majd titkos találka hol kocsiban a téli ablak párafüggönye mögött egy elhagyott környéken, hol a segítőkész egyik barát lakásában, aztán nesze neked hosszú, kitartó tisztességes kapcsolat, házasság, gyerekek, tisztelet és rajongás a tisztességes nőért, az idilli eszmény, hogy meglátni, megszeretni, évekig udvarolni, elvenni feleségül, élni szép életet és megöregedni együtt blablabla...

Régen volt, a mai napig gondolkozom, mit rontottam el, de arra kell rájöjjek, nem én rontottam el. Lehet, hogy nem vagyok tökéletes férj, de számomra mindig is ő volt az első (a fizikai valójában is neki én voltam az első). A beszélgetéseinkből kiderült, a szemét barátom módszeresen hajtott rá fokozatosan, kihasználva a gyengéjét, a verseket, a verselést, a mély beszélgetést. Ebben lehet, hogy alul maradok. Radnóti és Ady levette a feleségem bugyiját hol a kocsiban, hol a kölcsönkért lakásban.

De hogy a témánál maradjak, nem azon bukott le, hogy mi mindent mondott ürügyként a légyottokra. Nem vagyok figyelmetlen, sőt árgus szemekkel figyelek nemcsak erre, hanem mindenre. Megjegyzem, ha okos a nő, tuti nem lehet átjárni az eszén, és főleg, ha szerelmes. Ez nagyon fontos faktor, a feleségem szerelmes volt, és a szemét egykorvolt szemét barátom ezt látta tisztán és szemét módon kihasználta, természetesen a megunt felesége és megunt családja mellett, amit le is írt. Jól menő cég jól menő gazdag menedzsere megengedheti magának még ezt is.

No de miért vagyok ilyen jól informált. Kezdődött úgy, hogy – és ez tipikus – a feleségemnél nagy a boldogság, szárnyalunk, minden szép és jó, ami igazán abban az időben a családunk fizikai valójában nem egészen volt igaz a napi rutinban. Nekem furi volt. Na jó sebaj, királyság, ha a család motorja, a feleségem, nem érzi az élet nehézségeit, hajrá, ez csak hozzáadott értéket hozhat, majdcsak kimászunk az élet bajaiból, főleg így, ha ő boldog. Nekem jó érzés volt, de egyben volt valami, ami ennyi együttlét után már elő-elő jöhet, egyfajta oknyomozásként, a miértek kereséseként. Aztán egy nap belenéztem a párna alatt a pesszárium dobozába – fiatalok kedvéért ez egy gumi méhbejáratsapka, amit a nő alkalmazott hajdanán mechanikai fogamzásgátlásra – nem volt a dobozában, holott előző este még ott volt. No innen elgurult a bicikli... Akkor megúszta aznap este, mert nem tudtam bizonyosságot ráhúzni, de később kiforgattam a közös számítógépet profi módon a gép velejéig, és mindenre fény derült a legapróbb részletekig, ezt most nem részletezném, mert a végén még 18 éven felüli lenne az írásom...

Node térjünk vissza az alapkérdéshez. Mit hazudnak a nők. A feleségem képes volt leadni a fogyatékos gyermekünket az anyósomnál megőrzésre, mielőtt menne a következő családi-hivatalos programjára, csakhogy közben ott volt egy sutty gyors légyott a segítő egyik barát lakásában a szemét barátommal... Sebaj, az egyik barátnak még süteményt is sütött előző este a szobaszolgáltatásért... Lehet, hogy én vertem fel hozzá a tojást, sajna nem emlékszem...

Tehát hölgyeim, uraim, az a tisztességes, ha valaki mellett letesszük a voksunkat, ki kell tartani, vagy tisztességesen megmondva odébb kell állni. De az, hogy valakit az orránál fogva vezessünk, élvezzük a párkapcsolatot, és annak minden családi, erkölcsi, anyagi stb. formáját, de közben akárbárakár szerelemmel félredugjunk, az tisztességtelen, mert könnyű megtenni bárkivel, bármilyen figyelmes is – bármilyen figyelmes is, ez fontos. Csak elhatározás kérdése és egy tollvonással kidobható mindaz a tisztelet és jóság, amit a másiktól kaptunk. Kérdés, van-e rá gyomrom, erkölcsi tartásom, és szembe tudok-e nézni saját magammal másnap a tükörben. Én nem tudnék szembe nézni magammal. Feleségem igen. Különbözőek vagyunk.

Azt kell szem előtt tartani az ilyen esetekben, hogy ezt bárki meg tudja tenni velünk is. Simán. Most éppen messze dolgozom a családi fészektől, ahol a feleségem – akit mindennek ellenére megtartottam, nem volt egyszerű döntés – viszi az életet. Így döntöttem, mert hibázni lehet, én is hibázhatok. Az élet annál sokkal bonyolultabb, minthogy egy eseményből megítéljük. Hát ez az én történetem, de fontos az mindennek ellenére, hogy tisztelni kell a benned lévő EMBERT, és beszéljünk erről. Én biztos vagyok abban, hogy a feleségem kitart a családunk mellett, és nem követ el többet ilyen marhaságot, hibázni szabad, de be kell ismerni, és jóvá kell tenni.

Valójában ebben az egész kérdésben egoista módon csak magamat sajnáltattam. De nagy kérdés, illetve következő írás lehetne, mit okozott mindez a szemét barátom felesége szemében, aki ugyanígy társunk volt az egyetemen és ugyanígy elszenvedője volt a történetnek, hisz számára is bizonyossággá vált a dolog, és nemcsak számára, hanem a gyerekeik számára is tiszta lett, apjuk legalább is kérdőjelesen érdekes ember.”