horoszkóp

A lányok megérzik, ha valaki belül vívódik

2015.05.27. 17:05

Elolvastam a Timon nevű férfi levelét, és mivel én is hasonló cipőben jártam, lehet, hogy segíteni tudok neki, néhány ötlettel” – ennek a levélnek a beküldője nemcsak Timonnak segít az alábbi beszámolóval és tanácsözönnel, hanem remélhetőleg még sok mindenkinek, aki ugyanilyen gondokkal küzd, de van akkora mázlija, hogy megtalálja ezt a posztot.

A levél írójának a Pelbárt álnevet dobta a gép, és igen, ő már túl van azon a fázison, amikor az összes randi és kapcsolatkezdemény kudarcba fullad, szóval érdemes elolvasni, hogy miket tanácsol. Persze ha ön nem ért egyet Pelbárttal, vagy hozzátenne valamit az alábbiakhoz, nem kell visszafognia magát, küldje be saját véleményét és tapasztalatait a Randiblog e-mailcímére!

Én 34 éves leszek, tavaly nyáron ismerkedtem meg jelenlegi párommal.

Hasonlóan Timonhoz, én is jó családi háttérből, biztos egzisztenciából, diplomával léptem az életbe. 2001-től dolgoztam középvezetőként, jó keresettel. Egyszóval megvolt a biztos háttér. Mégis csak 2008-tól kezdtem bele barátnő, majd későbbi társ keresésébe. Próbáltam én is minden fórumon keresni, igaz, a baráti kör nem nagyon volt ilyenben segítség. Maradt az online rendszer. 4-5 weboldalon is fent voltam, havonta 4-5 potenciális jelölt is összejött randira. Igaz, az elveim miatt egyszerre csak egy lánnyal ismerkedtem, de sokszor kiderült, hogy nem egyezik az ízlésünk több-kevesebb témában. Ez ment sokáig, 2 év után kicsit szünetet tartottam, majd újra nekiveselkedtem 2-3 évig. Közben próbáltam kitalálni, hogy ki vagy mi az oka annak, hogy nem sikerül az, ami millió más férfitársamnak igen.

Végül 2014 tavaszán jutottam el odáig, hogy már nem görcsösen akartam megtalálni az Őt. Közben elmentem egy pszichológushoz is, hátha van valami más is, ami gátol a sikerben, és talán ő rámutat.

Nálam alapvetően az volt az egyik gond, hogy nem beszélem ki a magándolgaimat, főleg nem a szüleimmel, így nem is nagyon tudtam kitől objektív, külső szemmel megbízható véleményt kapni. A szülők más szemmel látnak, s a testvérek is. A régi, mély barátok megint nem biztos, hogy úgy látnak minket, ahogy nekünk az segítség lenne.

A lényeg, hogy miután már nem görcsöltem azon, hogy legyen valakim és ezért nem izgultam a randik alatt, és képes voltam nem rajongóként, lovagként vagy szerelmes tiniként beszélni a lányokkal, máris jöttek a sikerek.

Hogy pontosan mitől is sikerült megtalálnom a páromat, nem tudom, de az biztos, hogy azon is múlott, hogy változtattam alapvető elvárásaimon, viselkedésemen.

Néhány észrevétel, amit én szűrtem le:

  • Barátnőt keresel vagy életre szóló társat? A kettő nem egyenlő. Persze ideális, ha a kettő egy és ugyanaz, de nálam pl. a barátnőideál és a feleségideál lényegi lelki dolgokban különbözik.
  • Kitartás és előítélet. Minél tovább randizik valaki lányokkal, annál inkább belefásul, előítéletes lesz és ezzel egyre inkább eltávolodik a sikertől.
  • Írd össze egy A4-s lapra, hogy mi a legfontosabb neked egy társban. Ha több mint 20 pontnak kell megfelelnie, akkor értékeld újra és próbáld meg csökkenteni.

Pl.:

  • Külső megjelenés vagy épp ellenkezőleg a belső/lelki szépség fontosabb?
  • Iskolai végzettség vagy az érzelmi intelligencia?
  • Dohányzás, italozás, bulizás mértéke?
  • Érdeklődési kör, anyagiakhoz való hozzáállás? stb.

Ez elsőre közhelyes, igen, de nem véletlen, hogy a sikeres kapcsolatok alapja a hasonló anyagi, erkölcsi és szellemi háttér.

De a legfontosabb mégis az, hogy a lányok megérzik azt, ha valaki belül vívódik.

Nekem sokat segített az, hogy egy társkereső tulajdonosnőjével, aki fiatal volt, nagyon csinos, okos, és még sok jelzővel illethető (gyakorlatilag pont a barátnőideálom volt) sikerült kötetlenül, fesztelenül beszélgetni társkeresési gondokról. Szerencsére ő nem keresett társat, s bár én eleinte beleestem, de beláttam hamar, hogy esélytelen a dolog, így felszabadultan, mégis a témába illően tudtunk rengeteg dolgot megbeszélni, átbeszélni. Többek között a férfi-női társkeresés részleteit is (pl. ki mit keres a másikban, mit gondol a másikról, stb.). A lényeg, hogy ekkor jöttem rá, hogy rosszul álltam a társkereséshez, a lányokhoz.

Hogy milyen hamar találtam meg ezután a társam? 2014 április közepén kezdtem el társkeresős beszélgetést és 2014 június elején megismerkedtem a párommal.

Persze az elején nem volt minden sima. A 3. randi után a lány határozottsága döntötte el a folytatást, mert én próbáltam húzni-halasztani a döntést.

Végszó: Bátorsággal, kitartással, és végtelen türelemmel megoldhatók a gondok és elérhető a siker.

Remélem, hogy más, hozzám hasonló társkereső megtalálja azt, akire szüksége van. Nekem sikerült, neked is fog! Hinni kell benne.

U.i.: Azok a lányok/fiúk akik kifogást keresnek/találnak egy társkeresés során azért, hogy miért „nem”, azokkal nem érdemes foglalkozni, tovább kell keresni.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.