Olvasónk megtanulta, mit jelent az elengedés

„A történetem tanulsága, hogy az igaz szerelem létezik, viszont lenullázhat” – az alábbi történet elé a beküldő ezt a rövid összefoglalót írta, magát a sztorit alább lehet elolvasni. A fiatalembernek a Placid álnevet dobta a gép, és ő tömören, de nagyon érzékletesen meséli el, hogyan alakult a kapcsolata élete szerelmével. Ahogy ez a Randiblogba beküldött történetek többségénél lenni szokott, Placid már nincs együtt a lánnyal, de ami miatt ő kitűnik a beküldők közül, az a hozzáállása, hogy hogyan tud viszonyulni mindahhoz, amin keresztül ment. Ön szerint is így kell gondolkozni egy szakításról? A Randiblog e-mailcímére várjuk az ön véleményét és tapasztalatait is!

„Volt az életemben valaki, aki mindennél többet jelentett és jelent is. Már hét éve ismerem, idegenből majdnem hogy ellenségek, aztán közeli barátok, majd végül fülig szerelmesek lettünk, de sajnos csak összesen két évig lehetett a párom.

Sosem volt zökkenőmentes, mint egyik kapcsolat sem, fiatalok is voltunk, de szenvedélyes volt és tiszta, őszinte szerelem, ha külön is voltunk, mindig tudtuk, hogy egymáshoz tartozunk. Mellette képzeltem el mindent, egyszerűen ő volt a lelki társam, és az, aki mindig is hiányzott az életemből. Bármelyik percben az életemet adtam volna érte, ahogyan mai napig is. De az álom véget ért.

Egy közeli barátjába szeretett bele, aki mindaddig teljesen ártalmatlan volt elmondása szerint, de végül kiderült, mégis többet jelent, és nagyon hamar komoly terveik voltak. Sajnos ennél a pontnál nullázódtam le teljesen... Aztán jó pár hónap után újra beszélni kezdtünk, és nem sokkal rá azt hittem, az élet újra értelmet nyert, úgy tűnt, újrakezdjük, biztosra mondta, hogy komolyan gondolja, nem lesz semmi gond, azt hittem, végre eljött a mi időnk.

Nehéz volt előásni lelkem megmaradt szilánkjait, és újra bízni kezdeni, de hogyan is mondhattam volna nemet annak, aki mindennél fontosabb volt. Most sem bánom, hogy újrakezdtük, pedig egy hónapnál alig tartott tovább, aztán egy üzenettel búcsúzott, hogy mégsem tudja vállalni. Ennek az egésznek is már pár éve, hogy megtörtént, azóta ott, ahol kezdtük, újra idegenek...

De tudom, az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján, abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám.”