horoszkóp
shutterstock 144623543

Mondhatta volna, hogy ne menjünk moziba

2015.08.04. 16:00

Nos, igazából nem egy hosszú és bonyolult sztori, de mindenesetre számomra és ismerőseimnek elég fura volt” – Domonkostól kaptuk ezt a beszámolót, köszönjük, hogy megírta, és persze köszönjük az ismerőseinek is, mert ők vették rá, hogy beküldje a történetet a Randiblognak. Egy tipikus rosszul sikerült első randiról van szó ebben a sztoriban, pontosan egy olyan helyzetről, amitől a csajozás/pasizás néha borzasztó kellemetlen tud lenni – bár ahogy Domonkos is írja, a kellemetlenségeket, úgy tűnik, ebben a sztoriban a lány okozta, vagy legalábbis ő tudta volna megelőzni őket.

Ha önnel is előfordult már, hogy az első randi ennyire bénára sikerült (vagy még bénábbra!), akkor ne várja, hogy az ismerősei noszogassák, hanem írja meg nekünk a történetet most! A Randiblog e-mailcímén várjuk a levelét! (Ja igen, természetesen Domonkosnak sem ez az igazi neve. A Randiblogban mindenki álnéven szerepel.)

Megismerkedtem egy 19 éves lánnyal, én jómagam 24 vagyok, persze mindezt a Tinderen. Pár napot beszélgettünk általános dolgokról, egymásról, nagy vonalakban. Mindketten szimpatikusnak találtuk egymást, megbeszéltünk egy találkozót, hogy elmegyünk moziba.

Egészen addig semmi gond nem volt, mindketten láttuk egymást képekről, így még annak sem mondható a dolog, hogy nem lehetett számítani, hogy körülbelül hogy néz ki a másik személy. Az adott nap ő is és én is vártam a találkozót. A film előtt 10 perccel megérkezett a lány vidékről, hisz kb. olyan 20 km-re lakott tőlem.

Én kellemeset csalódtam, első benyomásra megtetszett, az ő részéről sem tűnt rossznak a dolog. A buszvégállomásról autóval vittem fel a közeli plázához, 5 percet beszélgettünk közben, majd megérkeztünk, bementünk, én természetesen kifizettem a jegyeket, majd felmentünk a mozi büféjéhez, ahol kérdeztem tőle, hogy ő nem-e kér valamit, amire azt a választ kaptam, hogy ő moziban nem szokott enni, ezt már furcsállottam, de lehet, valójában igaz volt.

Aztán sorban állás közben egyre inkább már zárkózottnak tűnt, a kezeit összerakva állt, majd megkérdeztem tőle, hogy az eddigiekhez képest hasonlítok-e magamra, mint képeken. Erre felnevetett, én kérdeztem, min nevet, és annyit mondott, majd a film után elmondja.

Bementünk a filmre, elfoglalva helyünket, elkezdődött a film, amit persze figyeltem, meg közben őt is, de mellettem is összerakott kezekkel ült, mint akit hidegen hagy az egész. Pár mondatot váltottunk, de legtöbbször közben akkor is nevetett valamin, majd arra lettem figyelmes, hogy a mobilját nyomkodja, aztán elrakta, majd pár perc múlva újra elővette, és felém fordulva annyit mondott, kimegyek telefonálni meg WC-re, így vitte magával a táskáját is.

Itt már elég furának tűnt a dolog, hogy fél óra után kimegy, pont egy film közepén egy halaszthatatlan telefonálásra. Természetesen nem jött vissza, bár volt egy ilyen megérzésem már akkor. Kaptam közben egy SMS-t, amit pár perccel utána olvastam el, mert le voltam némítva és nem hallottam, amiben annyi állt, hogy el kellett jönnöm, ne haragudj.

Rosszul érintett a dolog, nem sokkal később eljöttem én is, mert így nem volt hangulatom végignézni a filmet. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eldönti valaki, hogy nem szimpatikus a másik, akivel előtte még találkozni akart. SMS-re válaszolva kérdeztem tőle, hogy miért hagyott ott a moziban, de választ azóta se kaptam tőle.

Bánom, mert szimpatikus volt nekem a lány, dehát sajnos az élet már csak ilyen. Én furának tartom ezt az egészet, mert nem értem, mi alapján döntött így, ha már az elején se voltam szimpatikus, mondhatta volna, hogy ne menjünk moziba vagy bármit. Így viszont az egész elég szörnyen és viccesen néz ki, meg persze részéről gáz.

De bízom benne, egyszer sikerül megtalálnom az igazit... Mindezt egy jóbarátom kérésére küldöm el, ő beszélt rá, miután elmeséltem neki, sokat nevetett rajta, mert életében nem hallott ilyet. Én is először éltem át ilyet. Köszönöm, hogy ezt leírhattam. Remélem, egyszer megértem azt, hogy miért csak ilyen lányokat/nőket találok.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.