Exbarátnők, exfeleségek, legyen némi önkritikátok!

„Tudom elcsépelt, de tényleg régóta olvasom a blogot. Ugyan lenne történetem, de egészen idáig nem jutott eszembe, hogy írjak, de írásommal Sarolt levelére szeretnék reagálni. Nem mindenben tudok párhuzamot vonni Sarolta esetével, sőt, de szeretném elmesélni, hogy nem mindig az a bizonyos harmadik a hibás. Hahó szenvedő és azt a bizonyos harmadikat szidó exbarátnők, exfeleségek, legyen némi önkritikátok!” – és igen, ennyi megcsalós történet is tudunk még mindig újat mondani a témában!

Illetve persze nem mi mondjuk az alábbiakat, hanem olvasónk, Ágosta, aki egyszer „a másik nő” szerepében lépett be egy kapcsolatba. Ebből a levélből az derül ki, hogy hogyan néz ki egy ilyen széthulló kapcsolat a kívül is és belül is álló harmadik személy szemszögéből. Merjük remélni, hogy ezek után fog  jönni még egy csomó levél a megcsalás témájában, kérjük, tegye hozzá a beszélgetéshez ön is a magáét! Véleményét, tapasztalatait a Randiblog e-mailcímére várjuk.

„Nos a mi esetünkben – és nem magam védelmében – semmi közöm nem volt a váláshoz. Adott volt egy, leginkább érzelmileg összetört és megkeseredett ember, kb. 20 éves kapcsolattal, amiből 15 év házasság volt, plusz egy ma már 15 éves gyerek. Nem sztorizok arról, hogyan jöttünk össze és lett egy beszélgetős kapcsolatból válás és párkapcsolat, mert akkor sose érnék a végére. A lényeg:

1. Igenis ok lehet az elhidegülésre a 15 kg plusz, és a zsíros haj is. Hiszen annak idején biztosan nem így szeretett beléd a párod. Önmagában szerintem 15 kg súlyfelesleggel, de emellé párosuló csinos öltözködéssel is lehet élni, hiszen nem minden csinos nő vékony a földön. De amennyiben tehetnél érte, akkor igenis, már csak a saját magad igényessége miatt is. Ugyanez vonatkozik a zsíros hajra is. Persze melyikünknél nem fordult elő, hogy egy vasárnap már nem volt erőnk hajat mosni, de írásod szerint abban az időszakban így léteztél. Nem véletlenül emeltem ki az IS szót, mert természetesen önmagában ez szakító oknak tényleg cifra.
2. A mi esetünkben a fő válóok az volt, hogy az exfeleség egyfolytában konfliktust generált, hisztizett, ha bármi nem úgy történt, ahogy ő akarta volna. Csodálatra méltó módon volt képes a férjét, majd később a gyereket is, unintelligens hisztivel manipulálni. Mert hát tudjuk, vitázni lehet okosan, intelligensen is, hát neki nem sikerült. Nem, ezt nem mesélték, többször volt módom végig hallgatni. A manipulálások és hisztik mellett soha nem volt képes kimutatni későbbi párom felé, hogy bármiféle ragaszkodás, tisztelet vagy szeretet működne kettőjük között. Főként a tisztelet nem volt a részéről. Elvárás az volt, érzelem vagy bármiféle pozitív visszacsatolás nem. Tehát amikor azt írod Sarolt, hogy nem mutattad ki, hogy mennyire fontos: itt van rögtön a második ok a szakításra…párom saját beismerő vallomása szerint a férfiak baromi egyszerűek, ha valamit szeretnénk vagy elvárunk, mondjuk nekik, ők egyszerűen működnek, mint a faék.

Szerencsére a barátaim és a családom, akik töviről hegyire ismerik a történetünket, nem engem, a szemét harmadikat teszik felelőssé a szakítás, illetve válás miatt. De tapasztalatból azt mondom, ez persze a legegyszerűbb megoldás, világnak kikiáltani, hogy az a szemét harmadik a hibás abban, hogy tönkre ment a házasságunk, még véletlenül sem a házaspár tagjai. Mert maradjunk abban, hogy ezek a párok, és leginkább a szenvedő nők 99%-a a külvilág (barátok, kollégák) felé egy teljesen más életet élnek, tökéletes feleségként, társként, ahol mindig a szemét férj a hibás, amellett, hogy ő mindent megad. Persze…

És végül, azt kívánni, hogy őt is elhagyja egy harmadik miatt? Vagy azt kívánni, hogy legyenek ronda gyerekeik...? Az önkritika gyakorlása mellett tudni kell elengedni.”