Chippendale voltam, nagy volt nálam a fluktuáció

„Sziasztok, János vagyok, és ez az én sztorim” – így kezdődik az alábbi levél, erre az Imgurról nyúlt posztra reagálva. Illetve nem pontosan így, mert eredetileg egy másik keresztnév szerepelt benne, de mint mindig, ezúttal is álnevet adtunk az olvasónknak, aki beküldte nekünk kapcsolata történetét. Jánossal kapcsolatban a legkülönlegesebb dolgot rögtön a címben lelőttük, úgyhogy többet nem is árulunk el előre, csak azt szögezzük le, hogy a fenti képen látható négy férfi közül egyik sem azonos Jánossal. Olvassa el János levelét, aztán írja meg nekünk a reakcióját vagy a saját sztoriját a Randiblog e-mailcímére!

„Néhány évvel ezelőtt megismerkedtem egy lánnyal, aki akkor még egy tiszavirág életű kapcsolatban volt a legjobb barátommal. Miután köztük vége lett, megkérdeztem a barátom, zavarná-e, ha én rámozdulnék. Szerencsére gond egy szál se, hamar megismerkedtünk és össze is jöttünk. Nekem nem kellett sok, hamar bele szerettem. Gyönyörű volt (a mai napig az, sőt…), okos, őszinte és vicces… Tök jó volt, bár voltak kisebb-nagyobb összeveszéseink, az irány jó volt. Igen ám, de akkor én mindenről híres voltam, csak a türelmemről nem. Akkoriban Chippendale voltam, ez a foglalkozás pedig azt jelentette, hogy nálam nagy volt a fluktuáció. Nagyképűen hangzik, de így volt. Fiatal voltam és élni akartam, kettő azért, mert valahol a nagy Ő-t kerestem és gondoltam, amíg meg nem találom, addig élem az életem…

A mondás sajnos igaz, hogy akkor fogjuk fel igazán mit veszítettünk, ha már elvesztettük. Ott volt az orrom előtt, de én nem láttam… Mielőtt szakítottam vele, úgy gondoltam, hogy majd lesz másik, mert ő előtte is így volt, miért lenne ez most másképp?! De más lett! Lecseréltem őt valakire, mert nem volt türelmem építeni, alakítani, a kész terméket akartam.

Na ez nagy hiba volt. Összetörtem a szívét, iszonyatos bűntudatom volt, van a mai napig. 5 éve történt, a mai napig vissza akarom kapni őt. De már ezt kapom csak tőle:

már nem úgy nézek rád

Tudja, hogy bánom, úgy 1 éve elvittem vacsorázni, elmondtam, mennyire bánom, mennyire szeretném őt vissza, de már ezt kapom csak tőle:

már nem úgy nézek rád

Maradt a barát zóna, onnan pedig olyan nehéz kiszabadulni mint az Alcatraz-ból.

Megérdemeltem? Meg. Hülye voltam? Igen.

Csak azt tanácsolom mindenkinek, hogy legyen türelmetek, erőltessétek meg magatokat, mert talán csiszolatlan gyémánt birtokában vagytok, csak még nem tudjátok.”