Már teljesen úgy nézek a pasikra, mint egy szingli csaj

„Szeretnék elmesélni egy történetet! Az én sztorim, szerintem elgondolkodtató” – az alábbi, valóban elgondolkodtató levelet egy Fanni álnevű olvasónktól kaptuk. Ő gyakorlatilag egy szép lassan kihűlő kapcsolat történetét írja le az alábbi pár bekezdésben, illetve azt, hogy hogyan változtatta meg a gondolkodásmódját az, ahogy komolynak ígérkező kapcsolata tönkrement. Egyet ért a következtetéssel? Kérjük, írja meg ön is a véleményét vagy tapasztalatait a Randiblog e-mailcímére!

„Fiatal nő vagyok, mások szerint csinos és okos, más ember gondolhatná, neki bejött az élet. De ha tudnák...

Életem során volt eddig kettő komolyabb kapcsolatom és elég sok kaland... Imádtam ismerkedni, játszani vagy csak úgy belemenni egy viszonyba. Szenvedélyt kerestem. Persze csak akkor, amikor facér voltam.

Pár évvel ezelőtt minden hétvége pörgős volt, egyik másik pasi megtetszett, volt is velük egy-két dolog. Nem számított, élveztem az életet. Aztán lett egy komolynak ígérkező kapcsolatom, én kezdtem lenyugodni, szerelmes voltam.

Pár hónap után összeköltöztünk, minden olyan szép volt, mint egy igazi pár... Utána valami megtört, az együttlakás során minden hibája kibukott a páromból.

Jó persze, senki sem tökéletes, én sem, hát ő se. Veszekedést veszekedés szült, kis hétköznapi dolgok miatt, ami gondolom, mindenhol megesik. De kezdett a „rózsaszín felhő” eltűnni és helyette fekete felhő érkezett. Nem tudtam megbékélni a dolgaival, azzal,, hogy más a hobbija és érdeklődési köre. Minden oly lapos lett.

Lett egy új munkahelyem. Új emberek és persze új pasi ismeretség. Fel is dobódtam lelkileg az új környezet miatt. Észrevettem, hogy már teljesen úgy nézek a pasikra, mint egy szingli csaj, aki fel akar valakit szedni. Csúnya egy dolog, de nem tudtam magamnak nemet mondani. Sokat flörtölgettem másokkal, ami nagyon tetszett, csak ez dobta fel a napom. A kapcsolatom zátonyra futott, és nem mertem bevallani magamnak. Lelkileg leépültem.

Lassan kiábrándultam abból, hogy hazamegyek és várom haza a párom, semmit sem csinálunk együtt, csak vagyok neki, mint egy bábu, egyszerűen nem láttam a közös jövőnk.

Hónapokig így ment az egész, és teljesen megfertőzte a pasikhoz fűzött viszonyom.

Mostanra odáig jutottam, nem érdekel egyik sem, nem hiszek abban, hogy létezne olyan, akivel minden harmonikus lenne. Állandóan csak a múltbeli dolgok jelennek meg bennem: hogy a nőket csak megalázni, elhanyagolni tudják, a kapcsolatba semmi újat nem hozni, illetve a nő csak takarításra és a főzésre hivatott. Sosem gondoltam volna, hogy még a harmincas éveim előtt így fogok gondolkodni, bár lehet, a rossz tapasztalatok miatt alakult így, hogy a férfiak számomra jelentéktelen egyének.

Rettenetesen kevés az olyan pasi, aki ízig-vérig tud szeretni egy nőt, tiszteli és törődik vele! Vagyis szerintem nincs is!

De ha valaki ezt be tudja nekem bizonyítani, akkor nagyon meg kell győznie!

Egy tanács: sose hanyagoljátok el a párotokat több év után sem, mert az maradandó dolgokat hagy maga után! Annyira, hogy közömbösek lesznek férfiak/nők iránt!”