Minden szülő rémálma, hogy a lányát tizenévesen teherbe ejti valami srác, aki aztán bizonyára ott is hagyja a lányt a gyerekkel pár nap/hó/év után. 1955-ben Anglibán még nagyobb tragédiának és szégyennek számított az ilyesmi, mint manapság, de pont ez történt bizonyos Janet Harrisszel, akiből országos botrány lett, és kitagadta a családja. Illetve mégsem pontosan ez történt ezzel a lánnyal: a srác ugyanis nem hagyta el, azóta is együtt vannak, most volt a 60. házassági évfordulójuk. A szülők azért a biztonság kedvéért halálukig gyűlölték renitens, de boldog gyerekeiket.
Az SWNS által közzétett sztori ott kezdődött még 1954 novemberében, hogy Janet egy ruhaüzletben dolgozott, és itt látta meg a kirakatüvegen keresztül a nála három évvel idősebb David Sant. Mindez egy Hereford nevű kisvárosban volt Angliában, ahol Janet szerint David volt a legsármosabb fiatalember. A srác vissza is tért a boltba, hogy a lánynak udvaroljon, és már rögtön első este elmentek egy randira, amiből egy igen szenvedélyes kapcsolat lett. Annyira szenvedélyes, hogy a mindössze 17 éves fruska teherbe esett.
A pár úgy döntött a szülők ellenzése ellenére, hogy összeházasodnak, de ez akkoriban Angliában még nem volt lehetséges, mivel Nagy-Britannia ezen részén ekkor még 21 év volt a korhatár a szülői jóváhagyás nélküli házasságkötésekhez. Nem így északon, Skóciában, így Janet és David megszökött és felutazott egy Dumfries nevű városkába. A lány felbőszült apja utánuk ment, és a fiatalok három és fél hétig bujkáltak előle, mire 1956 januárjában sikerült összeházasodniuk.
A lány kaminosofőrként dolgozó apjával ezután se javult a viszony, a férfi, mióta visszatért a háborúból, erőszakos volt, így az ifjú férj és leendő apuka is igencsak tartott tőle. Tartott az apóstól a férj édesanyja is, pont ezért ellenezte ő is házasságkötést: azt mondta fiának, rosszul teszi, hogy egy ilyen családba házasodik be. Még későbbi menyével is beszélt a házasságkötés előtt, hogy lebeszélje a frigyről, azt mondta a saját fiáról, hogy megbízhatatlan és semmire se fogja vinni az életben. Hát Janet mégis hozzáment szerelméhez, aki gyakorlatilag mindenét eladta, hogy a skóciai utazást finanszírozhassa.
Amikor visszaértek Angliába az ifjú házasok, egy riporter várta őket, akitől harminc fontot kaptak a történetükért – ez nagyon jól jött éppen a nincstelen ifjú házaspárnak, akik ráadásul gyereket is vártak. David hamarosan állást és másodállást is szerzett, hogy pénzt keressen a családjának, és 1956 júniusában meg is született a baba, a Davina Sant nevet kapta. Később még egy gyerekük született, és most már van két unokájuk és egy dédunokájuk is. Merthogy ez a tiniterhesség abban különbözik a többitől, hogy ez a pár együtt maradt a mai napig, most volt a hatvanadik házassági évfordulójuk, azaz a gyémántlakodalmuk.
A hatvan év boldogságba annyi üröm vegyült, hogy az ifjú pár szülei sosem békültek meg a helyzettel. Ha Janet édesapja meglátta őket az utcán, beszólt a saját lányának és családjának. Mindezt borzasztó hosszú ideig, ugyanis Janet édesapja 80 évet élt, csak 1996-ban hunyt el rákban. Nemhogy gyerekét, unokáit sem látogatta sosem. Janet édesanyja tudott ugyan előre annak idején a házasságkötési tervről, de annál többet nem tudott/mert tenni lánya boldogsága érdekében, hogy nem szólt a férjének arról, hogy Janet mire készül.
David édesapja még 1949-ben meghalt, édesanyja pedig kitagadta 20 évesen apukává vált fiát. Az asszony mentális egészsége egyre romlott, 1959-ben öngyilkos lett, így Janet és David gyermekei egyik nagyszülőjüket sem ismerhették az egyébként boldog családi élet során.