Feltettem egy kérdést egy pasinak, aki velem csalta barátnőjét

Az új évet egy Algernon álnevű olvasónk levelével kezdtük, és azóta is sorra érkeznek a válaszok Algernon felvetésére. Az alábbi olvasónk – az álneve Klarissza – szintén erre a bizonyos felvetésre reagál. A kérdés nagyjából az volt, hogy ha az ember boldog kapcsolatban él, miért ne lépjen félre, ha már egyszer mindenki ezt teszi, és ha ez az egy kikacsintás feltehetőleg nem veszélyeztetné a kapcsolatot.

Klarissza azt írja, rengeteg mindent megélt már nőként, de most elérkezett egy boldog kapcsolathoz – ebből a szemszögből van egy pofonegyszerű, magától értetődő, de mégsem olyan egyszerű tanácsa. Természetesen nem fogjuk előre lelőni, hogy mi az, kérjünk, inkább olvassa végig ön is Klarissza írását! Viszont ha elvolvasás után van hozzátennivalója, mindenképpen írja meg a Randiblog e-mailcímére gondolatait-tapasztalatait!

„Először is, mi az, hogy boldog kapcsolat? Ami nem unalmas, sőt, több, mint kielégítő?

Egy boldog kapcsolat az, amiben a felek egymással és egymás nélkül is tökéletesen teljesnek és jónak érzik magukat. Ahol egymást építik, segítik, tisztelik és szeretik. Mivel a mai emberek nagy része nincs tisztában ezen fogalmak jelentésével, na itt kezdődnek a problémák.

A problémák – amikor az ember szingliként sokszor azt sem tudja, mit akar, majd találkozik valakivel, aki szintén nem tudja még, hogy mit is akar, aztán majd együtt nem tudják, hogy mit is akarnak.

A legnehezebb dolog tudni azt, hogy kik vagyunk, mit akarunk, és ezt hogyan vigyük véghez, majd hogyan tartsuk fent a nekünk megfelelő életet-állapotot.

A házasság igazából nem a mai emberek életstílusának való többnyire, bár sok kivétel is akad.  Van olyan páros, akiknek való, van olyan, akiknek nem, ahogyan a kapcsolat sem való minden embernek. Kevesek merik bevállalni, hogy szingliként jobban élnek-élnének, illetve azt, hogy sehogy sem sikerül kapcsolatba kerülniük, pedig úgy szeretnének élni.

Bármit bárki megtehet, itt egy dolog a lényeges szerintem, hogy ha fordított helyzetben történne veled mindaz, amit megtenni szándékozol, akkor vajon hogyan esne neked, ha megtudnád, hogy veled tették mindazt?

A ne tégy olyat másnak, amit magadnak sem szeretnél, illetve ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts, az emberek 90%-ának – ahogyan a mai világból kitűnik – sajnos nem megy.

A másik, ha már az ember fia, lánya rájön, hogy kalandozni szeretne, azt is lehet vállalni a megfelelő személy mellett vagy személlyel. Mert igen, vannak olyanok, akiknek működik az agyában egy nyitott kapcsolat-féleség. Aki meg monogám kapcsolatban-házasságban érzi teljesnek magát, annak akármilyen nagy a kísértés, sok az ajánlat, akármilyen buja és kihívó a világ, nagyon egyszerűen fel sem veszi a „felhívásokat keringőre” – hogy szépen fogalmazzak.

Meg kell tanulni beszélni magunkról, vágyainkról, hogy mit szeretnénk.

Egyszer megkérdeztem egy pasit, aki velem csalta a hivatalos barátnőjét, hogy mit szeretne a lánytól, gyereket? családot? házasságot? együtt élést? Majd annyira elgondolkodott a válaszon, hogy nem is tudott reagálni. Én otthagytam pár napon belül, mert elegem lett.

Néhány hét után előkerült, hogy szakított a lánnyal, mert rájött, minek verje át tovább, ha úgyse akar tőle semmit.

Tudjátok hány ilyen van? Iszonyú sok.

Én szép és szexi nő vagyok, a férjem jó pasi. Iszonyú jókat röhögünk együtt az ágyban, van közös és van külön hobbink. Mindkettőnknek felmerülnek nők és férfiak a környezetében, vannak nyílt ajánlatok is. Mégsem lépünk, nekünk jó így, ezt akartuk, úgy érezzük, kiéltük már magunkat eddig.

Együtt és külön is önálló egyéniségek vagyunk, azért vagyunk együtt, mert együtt jobb, mint külön, szeretjük azt, amik együtt is vagyunk. Szexet, kalandot ma kb. bárhol talál az ember. A kérdés az ott van, megéri-e? Ha mással hancúrozol és elmondod, vajon vállalod, hogy szétmentek, vagy tudod, hogy ez belefér?

Ha boldog kapcsolatban vagy, mindezekkel tisztában vagy. Akkor hazamenni a legjobb, akkor arra vágysz, hogy otthon legyél férfi/nő. Én imádok főzni, házimunkázni, akármikor nekiállni vasalni, vásárolni, palacsintát sütni, ha az ember úgy kívánja. Ettől még jó nő vagyok, jó asszony, érdekes egyéniség. Elmondom, miről mit gondolok, mit szeretnék, hogyan szeretném, az élet minden területén. Azt kapom, amit adok.

Meg kellett tanulnom, hogy egyikőnk sem gondolatolvasó, ez nagyban megkönnyíti a kommunikációt. Ha valamiben nem vagyok biztos, kérdezek, beszélgetek.18 éven át mentem bele kapcsolatokba szeretőként, barátnőként, voltam menyasszony, neveltem másnak a gyerekét. Láttam normális pasikat, fura pasikat, lumpeneket, dolgozó szorgalmasokat, milliomost, csórót, depresszióst, alkoholistát. Sokféle pasi van, ahogyan sokféle nő is.

Egy idő után össze lehet rakni, mit akar az ember fia-lánya. Szerintem. Annyira nem bonyolult, csak figyelni kell, főleg magunkra, az elején. Aztán ha már jól vagy valakivel akit szeretsz és aki miatt tudsz számodra kényelmetlen dolgot is csinálni (éjfélkor krumplit sütni – például), akkor miért tennéd kockára? Egy valamilyennek ígérkező, kihívó szexuális kalandért? És ott van, hogy kalandokból is születnek jó dolgok, kapcsolatok.

A döntés mindig ott van a mi kezünkben, a jelenünk határozza meg, hogy majdan kik leszünk, a jelenünkben ott van a jövőnk és a múltunk fájdalma és boldogsága.”