A feldolgozások akkor érdekesek, ha hozzáadnak valamit az eredeti dalhoz, vagy teljesen más megvilágításba helyezik azt. De pár feldolgozás nemhogy megvilágít vagy stílust vált, hanem teljesen más értelmet ad egy-egy dalnak, akár anélkül, hogy a dalszövegen bármit változtatna. Mivel a könnyűzenének úgyis kedvelt témája a szerelem, így ezeknek az átértelmezésekhez gyakran pont a párkapcsolatokhoz van köze. Alább 5 eklatáns és nagyon híres példát hallgathat meg erre – ön tudta, hogy ekkora különbség van az eredeti verzió és a feldolgozás között?

1. Boy George – Everything I Own

David Gates egy amerikai énekes, aki az édesapja emékéhez írt egy számot 1972-ben Everything I Own címmel. Ez a dal arról szól, hogy Gates mindenét odaadhatná azért, hogy édesapját újra láthassa, hogy megmutathassa neki, mi mindenre vitte az életben. A dal nem számított különösebben nagy slágernek, amíg Boy George 1987-ben fel nem dolgozta.

Az énekest addig csak a Culture Club frontembereként ismerte a világ, ez volt az első szóló slágere, és rögtön világsikert is aratott vele – persze úgy, hogy az ő verziójában a dal címzettje nem egy halott szülő, hanem egy volt szerető. Boy George feldolgozásában az énekes saját magát okolja azért, hogy egykori szerelmét elvesztette, és azt mondja, mindenét odaadná, hogy az illetőt visszakaphassa.

2. Whitney Houston – I Will Always Love You

Dolly Parton 1972-ben írt egy borzasztó szomorú szakítós számot arról, hogy bár ő maga még mindig szerelmes, elhagyja a kedvesét, mert tudja, hogy igazából már nem kell neki. A könnyek között búcsúzkodó dal címe az volt, hogy I Will Always Love You, és pont 20 évvel később volt, hogy Whitney Houston úgy döntött, hogy ezt ő feldolgozza.

A fene se tudja, hogy direkt volt-e, de valahogy Whitney Houston előadásában van annyi optimizmus, hogy a közönség zöme magát a dalt elkezdte a címével azonosítani, így sokak fejében egy szimpla szerelmes dalként él ez a sláger, ami arról szól, hogy valaki nagyon szerelmes valakibe (nem pedig arról, hogy éppen elhagyja az illetőt). Előfordul, hogy esküvőn is játsszák ezt a romantikusnak tekintett számot – pedig valószínűleg nem túl jó ómen szakítós számra táncolni egy lakodalomban.

3. Various Artists – Perfect Day

Szintén 1972-es Lou Reedtől a Perfect Day című szám, ami az I Will Always Love You-hoz hasonlóan ugyancsak szerelmes dallá vált, pedig eredetileg valami teljesen másról szól. A drogokról méghozzá. Ez a bizonyos tökéletes nap Lou Reed eredeti verziójában csak attól lehet tökéletes, hogy az ember megfeledkezik saját magáról. Az általános közvélekedés még 1996-ban is drogos himnusznak tartotta ezt a slágert, nem véletlen, hogy bekerült a Trainspotting című filmbe is.

Na de egy évvel később a BBC csináltatott belőle egy jótékonysági verziót csomó gigasztárral rászoluló gyerekek megsegítésére, és hát ebből persze ki kellett hagyni a kábítószeres utalásokat. Így aztán ha ma megszólal a Perfect Day, az emberek többsége arra gondol, hogy szerelmével töltötte el ezt a bizonyos tökéletes napot, nem pedig tudatmódosító szerek hatása alatt.

4. Puff Daddy – I'll Be Missing You

Kettővel feljebb mutattunk példát arra, hogy egy gyászdal hogyan válhat szerelmes himnusszá, most jöjjön ugyanez fordítva. Az Every Breath You Take ugye a The Police nevű együttes szerelmes dala volt, amiben egy férfi soha nem múló érzelmeit tolmácsolja, zaklatásba hajló képekkel. („Minden egyes lélegzetvételedkor figyelni foglak”? Egy normális nő valószínűleg menekülne egy ilyen férfitól.)

Na de jött Puff Daddy 1997-ben, és I'll Be Missing You címmel egy totál új számot csinált ebből a slágerből úgy, hogy közben az eredeti szöveg jó részét megtartotta. Azonban a dal most már nem a szerelemről szól, hanem Notorius B.I.G-t gyászolja, aki ugye minden egyes lélegzetvételnél hiányozni fog.

5. Placebo – Running Up That Hill

Kate Bush saját bevallása szerint arról írta ezt a dalt 1985-ben, hogy a nők és a férfiak soha nem érthetik meg egymást, így azért folyamodik a refrénben Istenhez, hogy egyszer engedje már meg, hogy a férfiak és nők helyet cserélhessenek, és végre megérthessék egymást.

A dalból a Placebo nevű együttes készített elsöprő erejű és hátborzongató atmoszférájú feldolgozást 2007-ben, és őket elég csak egy picit ismerni ahhoz, hogy az ember rögtön tudja, hogy náluk a férfi-nő szembeállítás nem működik, hiszen az egész karrierjük arról szól, hogy a nemek közötti határokat feszegetik vagy legalábbis kérdőjelezik meg. Úgyhogy az ő olvasatukban, illetve a Placebo munkássága részeként a Running Up That Hill nem a két nem közötti kommunikációs nehézségekről szól, hanem egy olyan kapcsolatról, ami valami trauma miatt válságban van, és ahol az egyik fél magára akarja vállalni a másik szenvedéseit, hátha ezzel megmenthető a szerelem.