Ebből a két körből áll egy randi egy 30-as nővel

„A válaszolni szeretnék erre a bejegyzésre. Én egy 30 éves (tehát az első csoportba tartozó) férfi vagyok” – kezdi a levelét Áron, arra a posztra utalva, amiben egy női olvasónk, Hajnalka korcsoportokra lebontva azt taglalta, milyen 30 feletti férfiakkal randizni. Áronra tehát ez a rész vonatkozott:

Az ideális jelölt kor szerint. Ha okos, kellően jóképű, törekvő, esetleg udvarias, úgy valószínűleg alig győz válogatni a hölgyek közt. Megszokta a rajongást és el is várja, de kis eséllyel akar még megállapodni. Persze, lehet, hogy ez a cél, csak annyira el van kényeztetve a nők által, hogy mindig azt gondolja, jön még jobb. Igaza van. És egyszer lesz egy szerencsés, akinél meg fog állni. De addig sokunk szívét töri össze.

Jól jön most, hogy Áron is megírta a másik oldalról, hogy számára milyenek ezek a randik, sőt, egy tanáccsal is szolgál a férfit kereső nők számára. Egyet ért? Mások a tapasztalatai? Ön is szívesen mesélne egy-egy tanulságos randijáról? Kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére, önre is kíváncsiak vagyunk!

„Én egy 30 éves (tehát az első csoportba tartozó) férfi vagyok, a levélíró által kívánatosnak tartott mindenféle holmival rendelkezem (lakás, kocsi, kutya, szupertest, csiribiri-zabszalma), tanultam is sokáig a világszínvonaltalan magyar felsőoktatás legfelkapottabb egyetemén. Úgy alakult, hogy pár hónapja megüresedtem, és újból belevetettem magam a pártalálás bonyodalmaiba. Legnagyobb meglepetésemre minden úgy megy, mint a karikacsapás, ha a 30 körüliekkel (ami nők esetében 32-34, muhaha...) futok össze.

A menetrend mindig a következő:

Először játsszák a jégkirálynőt, bankszámlakivonatot kérnek, kocsit csekkolnak és feltétlenül meggyőződnek róla, hogy minden, amit magamra húztam, jó sokba került. Eddig sima.

A második kör (ami általában az utolsó is) ugyanígy zajlik, csak most ők bizonygatják, hogy mennyi mindent sikerült összeharácsolni, és jó sok papírjuk van róla, hogy okosak. Innen bukó, és kis levezető kör után hazamegyek.

Utána rendszerint jön egy pár üzenet, hogy „akkormilesz” és „nemtetszem?” meg a társai, aztán kis puffogás, de soha egyszer sem kérdezik meg, hogy mi nem ment.

A válasz igen egyszerű: barátnőt keresek, nem egzisztenciát meg maraton közben integráló csodamasinát. Szó nincs arról, hogy bárki fél az ilyen nőktől, egyszerűen nem vágyom arra, amim már van. Egy szenvedélyes és érdekes nőt akarok, nem magamat női testben.

Nagyjából ez vezetett oda, hogy inkább csak huszonévesekkel randizom, ott sikerült Nőket találnom, talán köztük lesz Ő is.

De hogy ne zárjam ilyen szomorúan a mondókát, adnék egy kéretlen tanácsot. Keressétek meg az utolsó férfit, akivel azelőtt voltatok, hogy a beosztásotok nevét már nem lehetett egy levegővel kimondani, és kérdezzétek meg, hogy miért volt veletek. Na azok miatt fog majd a hihetetlen elvárásokat mindenben túlszárnyaló hérosz a világ végéig is elmenni értetek.

Sikerülni fog, ne féljetek.”