Jöjjön velem, neki még dolgozni se kell, eltartom

„Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e nektek, de úgy gondoltam, én is megosztom veletek a kis történetemet, méghozzá a Bezzeg a hetente nőt váltó alfát mindig megtalálják című cikk kapcsán. Bemutatkozásként csak annyit, hogy inkább a B-típusú csoporthoz tartozok, aki tényleg mindent megtesz a leányzóért, szereti, dédelgeti stb...” – az Arnót álnév jutott a fenti bevezetővel kezdődő levél beküldőjének.

Arnót a saját bőrén tapasztalata meg kétszer is, mit is jelent pontosan a gyakorlatban, amiről fent idézett poszt szól. Két barátnőjével való kapcsolatáról ír alább, ha elolvasta Arnót beszámolóját, kérjük, írjon nekünk ön is! A Randiblog e-mailcímre várjuk az ön történetét, véleményét, hozzászólását.

„Én 2 komoly kapcsolaton vagyok most túl. Mind a kettő közel 2,5 évig tartott, mindent megtettem a barátnőimért, amit csak meg lehetett. Az első exem ennek ellenére úgy érezte, hogy ez nem elég neki, kalandra vágyott, lecserélt egy 40 éves alkoholistára, aki az anyjával él, de bőven van pénz... (3 hónap után a csávó dobta szegénykémet...)

A második kapcsolatom nemrég ért véget, hasonló körülmények közt. Én feladtam az életemet a barátnőmért, mivel ő mindenféleképpen külföldön szeretett volna élni. Feladtam a jó munkámat, családomat, barátaimat miatta, hogy vele „meneküljek”.

Közel 2,5 évig ez jól is ment, de én nem éreztem jól magam itt, és mondtam neki, hogy minél előbb haza akarok menni. Mondtam, jöjjön velem, neki még dolgozni se kell, én eltartom, de ha akar, akkor munkát is szerezhetek neki otthon... De egyszer csak hirtelen azt mondta a barátnőm, hogy ő már nem akar velem élni, nem érzi jól magát velem, „bepunnyadtunk”, ő élvezni akarja az életet. (Ezekhez annyit fűznék hozzá, hogy volt olyan, hogy ő hajnal 4-kor végzett a munkában, és én mentem érte szó nélkül, pedig én meg reggel 7-kor kezdtem, és este 6-ig munka volt. Jó, hogy nem volt erőm „kirándulni”.)

Munkahelyet váltott, munkatársai a barátai lettek, és minden idejét velük töltötte. Én le voltam szarva, pedig mindent megtettem érte, de ő mégis az új dolgokat, a „szabadságot” választotta a biztonság helyett. Hozzájuk is költözött, és mintha az egyik új barátjával több is kezdene kialakulni, de ő ezt tagadja, pedig a képek nem ezt bizonyítják.

Miután ez kiderült, rá 3 napra az exem sírt a vállamon, hogy mennyire sajnálja, hogy bunkó volt velem, és hogy bocsássak meg neki. Mondtam, ha hazajössz majd velem augusztusban, akkor megbocsátok, és ha otthagyod az új barátaidat. Azóta se jött haza, még mindig velük lóg. Már csak abban bízok egy kicsit, hogy augusztusra megjön az esze, és hazajön.

Úgyhogy én megint beleestem a szarba, mindent megtettem érte, de ő kalandvágyból, vagy nem is tudom, mitől vezérelve, lecserélt egy kinézetre X kategóriás csávóra, a szabadságot választotta a biztonság helyett, én meg itt vagyok egyedül külföldön. (Még egy darabig.)

Aztán majd 5-6 év múlva, netán gyerekkel panaszkodnak, hogy nincs egy normális férfi, aki megértené, szeretné őket. De volt ilyen férfi, csak ti eldobtátok őket pusztán kalandvágyból...”