Többször megkérdezte: Miért vagy ilyen jó velem?

„Ottó vagyok, 26 éves. Random olvasgatás közben belebotlottam egy levélbe, és részleteiben felfedezni véltem a saját jelenlegi helyzetemet. Ezért döntöttem az írás mellett – valamint azért, hogy tanácsot kérjek.” A levél, amibe a fenti bevezetővel kezdődő írás beküldője belebotlott, Lukácstól érkezett. Lukácsot mindig elhajtják a nők, még soha nem volt komoly kapcsolata, és azt kérdezte, mit tegyen, hogy legyen.

Nos, Ottónál az egész csak a legelejében egyezik, nála ugyanis van egy konkrét lány a képben, csakhogy a dolgok nem úgy alakulnak vele kapcsolatban, ahogy Ottó szeretné. Olvassa el, hogy pontosan mi a helyzet, aztán ha tud tanácsot adni, vagy ha esetleg ön is volt már ilyen helyzetben, mindenképpen írjon nekünk! A Randiblog szokásos e-mailcímére várjuk a levelét. (Természetesen se Lukács, se Ottó nem az igazi nevén szerepel.)

„A történet nálam is úgy indult, mint Lukácsnál:

Kölcsönös a szimpátia, eleinte mindig nagyon odavannak értem: hosszas randik, csókcsaták, megkapom, hogy jóképű vagyok, hogy kedves, okos, milyen jó velem... majd jön a hidegzuhany: hirtelen vége lesz egyik napról a másikra.

Csak esetemben nincs „vége”.

Munkahelyi kapcsolat, ő kezdeményezett, de hamar megvolt a kölcsönös vonzalom. Összejöttünk, jól éreztük magunkat egymás társaságában, boldogok voltunk. 1 hónap telt el így.

Aztán jött a „hidegzuhany”, bár nem konkrét elutasítás formájában.

Sok dolog szakadt egyszerre a nyakába, besokallt az élettől. Nagyon önálló nő, eddig minden problémáját egyedül oldotta meg (rá volt kényszerülve), így ezt is egyedül akarta kezelni. Na itt jöttem azzal a képbe, hogy „beszéljük meg a dolgokat, segítek amiben tudok, hisz együtt könnyebb, ezért is vagyok”.

Őszintén, önzetlenül felajánlottam neki, hogy amiben tudom támogatom őt, ebben a nehéz időszakban különösen, és erre: „nem akarlak kihasználni téged.” Értitek? Én nem.

Ezután pedig fokozatos elhidegülés részéről. Egy ponton azt mondtam neki, hogy ha szeretné, adok időt, hogy rendbe rakja magában (EGYEDÜL...) és maga körül a dolgokat. Ha kell, akkor „csak barátként” segítek. Belement.

Ennek lassan 2 hónapja.

Azóta kissé rendeződtek a dolgok, de a kapcsolatunk ugyanúgy fest. Barátként kommunikálunk egymással, holott én sokkal többet érzek iránta – és szerintem ő sem csak akként tekint rám. És még egyszer mondom, nincs „VÉGE”.

Teljesen meg vagyok rekedve, nem tudom mit tegyek. Kedves, figyelmes vagyok vele a munkahelyen, éreztetem vele, hogy tetszik nekem, csinos és szép (tényleg az, de ő ezt nem így látja), gyakran telefonálunk, mindig jól elbeszélgetünk. Többször megkérdezte ilyenek után, hogy „miért vagy ilyen jó velem?”. => Mert tényleg azon vagyok, hogy rendbe tegyem ezt.

Írtam finom célozgató SMS-eket is, hogy hányadán állunk a dolgoknak, lesz-e valami. A válasz „nem tudom”.

Én voltam a hülye, hogy megértő próbáltam lenni, és az ő érdekében időt adni a kapcsolatunknak? Kár volt felhozni ezt a „csak barátként” témát, félreérthette? Nem szeretnék direktben rákérdezni hogy „mi a szitu?!”, mert nem vagyok az a tolakodó típus és nem akarom lerohanni, de lassan már nem látok más megoldást.

Szakítani nem szeretnék, mivel az első kapcsolatom, amiben tényleg boldog vagyok (voltam?). Mit tehetnék még, hogy újra olyan legyen, mint a kapcsolatunk elején?”