horoszkóp
shutterstock 156861758

Nem tudja, milyen terveim lennének vele

2016.07.31. 15:29

Oszkár vagyok, 25 éves. Elég érdekes helyzetbe kerültem. A döntésemben nem is vagyok biztos, hogy mitévő legyek. Talán legbelül tudom is, de lehet, hogy ezzel ártanék a kapcsolatnak. Azt meg nem szeretném” – így kezdődik az a levél, amelyet teljes egészében alább közlünk. Beküldője, Oszkár egy olyasféle szituációt vázol, amilyet nemrég többek között Ottó is említett. Oszkár is közeledni szeretne egy lányhoz, de fél, hogy pont ezzel mindent elrontana, ezért tanácsot kér – ön mit mondana neki? Válaszát, illetve saját tapasztalatait vagy történetét, kérjük, küldje be a Randiblog e-mailcímére!

A sztori visszanyúlik pár évvel ezelőttre, egy nagynevű multicégnél voltunk képzésen egy lánnyal.

Igazából már nekem akkor kitűnt a többiek közül. A kisugárzása, a szépsége mindent elsöprő volt. A nagybetűs nő számomra.

Abban az időben neki és nekem is volt párja. Emiatt már eleve nem is próbálkoztam, illetve ő se, mert nem volt meg közöttünk az a kapocs, nem is nagyon beszéltünk egymással, így én csak messziről figyeltem, csodáltam őt.

Titkon reméltem, hogy talán ha a sors összehoz minket egyszer, akkor megpróbálkozom ezzel a dologgal.

Nos, a dologra 3 évet kellett várni. Nekem a 7 éves kapcsolatomnak tavaly lett vége, azóta kisebb „kapcsolataim” voltak, amik igazából hamar véget értek. Most újra szingli vagyok tavasz óta. A kapcsolata neki is akkor ért véget.

Ezt csak akkor tudtam meg, mikor elkezdtem vele beszélgetni, mert előtte semmi kontakt nem volt köztünk. Facebookon ismerősök vagyunk, és a posztjainkból derült ki, hogy sorstársak vagyunk.

Ráírtam, azóta beszélgetünk. Minden témát kivesézünk, csak dől belőlünk a szöveg.

Leginkább a Messengeren beszélünk, de sort kerítettünk már a személyes találkozókra is.

shutterstock 138353099

Mind a ketten felelős, értelmes, intelligens felnőttek vagyunk, a gondolkodásmódunk is hasonló, persze szeretünk eszmét cserélni, olykor vitázni kulturáltan, mennek a csipkelődések, ezeket imádom.

Mint írtam, tényleg számomra a nagybetűs Nő. Külsőleg, egy vonzó, jól öltözött, dekoratív nő, belső tulajdonságai is rendben vannak, határozott személyiség.

Emellett, hogy tetszik nekem, szívesen el tudnám vele képzelni a jövőmet, megtennék érte bármit, hogy vele lehessek, mindketten már úgy vagyunk vele, hogy már tényleg az Igazit keressük, meg szeretnénk állapodni.

És, ha érezted, hogy jönni fog egy DE, akkor jól érezted.

Ugyanis ő barátságot szeretne csak velem. Ami persze, több mint a semmi.

Tudni kell, hogy eltöltöttünk pár napot együtt, szerveztünk programokat, hajózás, közös ebéd, túrázás, strandolás, eközben élveztük egymás társaságát, jókat ettünk, nevettünk, szórakoztunk.

Persze nem tudja, hogy nekem milyen terveim lennének vele, és nem is tudom, hogy elmondjam-e ezt neki.

Napi szinten beszélünk, órákat. Sokszor szóba kerül, hogy az igazi majd egyszer ránk talál… Én viccesen persze, mondom, hogy én jelentkeznék rá.

Jót nevetünk rajta, miközben én legbelül tudom, hogy komolyan gondoltam.

Továbbra is szervezünk közös programokat, ahol még inkább megismerhetjük egymást. Talán számomra is kiderül, hogy jól gondolom-e ezt, és talán benne is felmerül ilyen dolog.

Mert a közös programok után nekem, illetve neki is hiányérzete támad. Ezt tovább fokozza, hogy nem egy városban, és nem is egy megyében lakunk, hanem legalább 100 km-re egymástól.

Szeretném, ha ez a barátság nem bomlana fel, de többet is eltudnék képzelni, és úgy gondolom, lehetek úgy a barátja is, lelki társként is értve, hogy kapcsolatban élnénk.

Nektek mi a véleményetek?

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.