Délelőtt a szeretőmmel, este a szerelmemmel

„Az alábbi történet is velem esett meg, most ezt szeretném megosztani az olvasókkal” – néha van olyan, hogy egy korábbi levél beküldője újra ír, ilyenkor mindig új álnevet adunk az illetőnek. Most például Atanázia néven mutatunk be újra valakit, aki egy házasságon kívüli kapcsolatáról ír, de természetesen a posztban szereplő férfinak sem Marcell az igazi neve.

Atanázia házasságában a szülés után kezdődtek a problémák, amik végül egy titkos viszonyhoz vezettek. A megcsalás egy olyan téma, ami mindig erős érzelmeket vált ki az emberből. Kérjük, írja meg ön is a Randiblog e-mailcímére, hogy mik jutnak eszébe erről a történetről, amely a szexet olyan részletesen írja le, hogy azt kénytelenek voltunk 18+-os kategóriába sorolni! Ön is volt már ilyen helyzetben? Vagy nem ért egyet azzal, ahogy Atanázia bonyolította ezt az egész helyzetet? Várjuk a levelét!

„Megremegett a lábam, amikor először megláttam Marcellt. Mosolya, kisugárzása fantasztikusan körberagyogta, és zöld szemeivel egy olyan égető pillantást vetett rám, amit soha nem fogok elfelejteni, amíg élek. Olyan férfias és határozott volt, amitől lecsúszott a bugyim. Mindez több, mint egy évvel ezelőtt történt velem, és bár lezártam a történetet, még ma is nagyon elevenek az emlékek bennem.

Évek óta éltem egy se túl rossznak, se túl jónak nem mondható párkapcsolatban, olyan átlagos volt az egész. A gyermekünk születését követően sok anyához hasonlóan én is „beszorultam” a négy fal közé a kicsivel, ami minden anya számára egy nagyon szép, mégis nehéz időszak. Az anyasággal ugyanakkor kiteljesedtem, igazán nővé váltam – de mindez a tudtomon kívül történt velem. Sok ismerőstől kaptam a visszajelzéseket, hogy milyen jól nézek ki, szinte sugárzok a boldogságtól, de igazából Marcell volt az első, aki felnyitotta a szememet a saját nőiségemmel kapcsolatban, mert ő észrevette, hogy NŐ vagyok, és folyamatosan bókokkal halmozott el, bombázott a szebbnél szebb és kedvesebbnél kedvesebb megjegyzéseivel. Nem csoda, hogy totál levett a lábamról.

Egy üzletben dolgozott, ahová sokszor jártam vásárolni. Egy idő után már szinte tudatosan készültem minden alkalomra, olyan ruhákat vettem fel, amit azelőtt sosem, sminkelni kezdtem, odafigyeltem a külsőmre, mert tetszeni akartam neki. A párom nem különösebben vette észre rajtam ezt a változást, de nem is igazán foglalkoztam vele, mert akkorra már csak Marcell érdekelt, olyan vágyak húztak felé, amikről tudtam, hogy nem helyénvalók, mégis bűnbe vonzottak. Vonzott ez az ismeretlen, titokzatos kaland. Fantáziáltam róla, igen, kizárólag szexuálisan. Elképzeltem, hogy az üzletben csak ketten vagyunk és ő nekinyom a falnak, erős karjaival átfog, felhúzza a szoknyám és vadul szeretkezik velem. Végtelenül izgatott ez a férfi.

Egyszerűen nem bírtam magammal, muszáj volt jobban megismernem, mert még a nevét sem tudtam! Egy alkalommal olyat tettem, amit sosem gondoltam volna magamról: elkértem a telefonszámát. Mosolyogva felírta egy cetlire, egyáltalán nem tiltakozott. Aztán SMS-ezni, majd naponta beszélgetni kezdtünk telefonon. Kiderült, hogy nős, két nagy gyerek apja. Szereti a feleségét és a családját, semmiképpen nem akarja elhagyni őket. Azt mondta, hogy a feleségével már nem olyan jó a szex, szereti őt és vele akar maradni, csak a szexuális életük nem működik.

Ez végülis nálam is így volt: szerettem a párom és sosem akartam volna elhagyni, ráadásul nálunk nem volt különösebb gond a szexuális életünkkel sem, viszont teljesen ellaposodott a kapcsolatunk. Az mindenesetre egyértelmű volt, hogy a szexen kívül semmi más nem lehet köztünk Marcellel.

Elmondta azt is, hogy nagyon tetszek neki és szívesen találkozgatna velem; csak szex lenne, semmi érzelem. Először elutasítottam. Még a gondolattól is rosszul voltam, hogy szeretőm legyen! Aztán ahogy teltek a napok, egyre jobban izgatott a gondolat, és nem hagyott nyugodni. Hajtott a vágy, hiányzott egy kis felüdítő kaland az életembe. Egyszerűen meg akartam kapni őt, vagy inkább az övé lenni, még ha csak egy-két alkalom erejéig is. Örült, amikor szóltam neki, hogy benne vagyok, találkozzunk. Varázslatos volt vele. Az első pillanattól az utolsóig. Félénk voltam, de nagyon vágytam rá, tapasztalatával és határozottságával kedvesen bátorított engem. Úgy ért hozzám, ahogy az előtt férfi még sosem. Ujjaival finoman cirógatta az arcomat, a hajammal játszott, és miközben a szemembe nézett, a nevemet suttogta maga elé… azt hittem, hogy teljesen elolvadok. Ennél szebbet és csodásabbat azelőtt még sosem éltem át. Nagyon vártam, hogy végre a magáévá tegyen, iszonyúan izgatott.

Első alkalommal nem volt még szex, csak ismerkedtünk egymás testével, de a második alkalommal minden úgy történt, ahogy elképzeltem: az autója hátsó ülésén lettem az övé. Az ölébe ültem és meglovagoltam, míg ő erős karjaival tartott és ölelt, és abban a pillanatban, amikor belém hatolt, a nevemet suttogta a fülembe. Ennél fantasztikusabb élményem sosem volt még férfival! Órákon át szeretkeztünk mindenféle pozícióban, és ő úgy tudott szeretni, ahogy senki más. Mindig, minden alkalommal tudtam, hogy hamarosan vége, és vissza kell majd térnem a „valóságba”. Az első alkalom után volt egy kis lelkifurdalásom, de amikor este hazaért a párom és benyögött valami überbunkóságot, akkor azt gondoltam magamban, hogy igenis megérdemelted, amit csináltam a hátad mögött! Szépen lassan ráébredtem a saját vágyaimra, a saját nőiségemre, amit csak most kezdtem igazán kiélni.

És ez így ment sok-sok héten keresztül. Hetente egyszer tudtunk találkozni, és szinte minden alkalommal azonnal egymásnak estünk. Mindent megadott nekem, amire vágytam. Képes volt úgy felkorbácsolni a vágyamat, hogy nem egyszer előfordult olyan is, hogy este képes voltam még a párommal is szeretkezni. Egy nap, két férfi. Délelőtt a szeretőmmel, este a szerelmemmel. Egy mocskos szemétnek éreztem magam, mégis olyan jó érzés volt az egész. Nem tudtam és nem is akartam már nemet mondani Marcellnek; nem láttam a kiutat ebből az egészből, annyira elvesztem ebben az elvarázsolt helyzetben. Innentől nem volt már visszaút, megcsaltam a gyerekem apját: szeretőm van, és mindezt még élvezem is. Még ha bűnös és aljas dolog is az egész. Titkaim voltak, titkolóztam, kettős életem lett. Marcell az Istennőjének nevezett, és valóban úgy is éreztem magam. A fellegekben jártam, amikor vele voltam, gyönyörűnek és kívánatosnak éreztem magam.

Nem értettem, hogy miért nem lehetséges, hogy egy férfitól kapjam meg mindazt, amire szükségem van: törődést, becézgetést, bókolást, amitől gyönyörűnek, szexinek és nőnek érzem magam, valamint vad, forró és buja szexet. Ahogy ezen gondolkodtam, rájöttem: én a páromtól szeretném mindezeket megkapni, hiszen ő az, aki fontos nekem és akit nagyon szeretek, az ő Istennője szeretnék lenni. Elhatároztam, hogy elmondom neki a dolgok állását. Persze a teljes igazságot nem mondtam el neki, és remélem, hogy soha nem is fogja megtudni! Így is elég rosszul fogadta a dolgot, több órás beszélgetés után sikerült megértenie az egészet. Kértem, hogy hadd legyek az ő istennője, hadd érezzem magam általa nőnek és csodálatosnak. Aztán változtatott a viselkedésén, belátta, hogy valóban nem fordított rám kellő figyelmet és nem kezelt eléggé nőként, nem értékelt engem, ezért nem csoda, hogy valaki elcsavarta a fejem. Azóta rendben vagyunk, közösen dolgozunk azon, hogy kapcsolatunk újra a régi legyen. Vannak még nehezebb időszakok, de már alapvetően inkább egymás felé fordulunk és mindent megbeszélünk, ha probléma akad.

Nehéz volt Marcellnek megmondani, hogy többé nem találkozhatunk, de muszáj volt. Ő elfogadta, megértette és nagyon drukkol nekünk, hogy egyenesbe jöjjünk. Sokszor eszembe jut még, de én is elfogadtam, hogy nem lehet köztünk semmi, nem szabad, hogy ilyen kaland beleférjen az életembe. És azt hiszem, hogy soha többé nem fogok ilyen kapcsolatba belemenni, bármennyire is vonz a kaland és az ismeretlen.”