A feleségem odadobott mindent egy 30 évvel idősebb férfiért

„Feleségemmel már 5 éve ismerjük egymást, majdnem 4 évet voltunk együtt, és 3 éve vagyunk, még papíron legalábbis, házasok. 17 éves volt, mikor gyámhatósági engedéllyel összeházasodtunk” – ezeket kérdésünkre még utólag tette hozzá olvasónk, Marinusz alábbi leveléhez, hogy jobban érthető legyen a szituáció. Van egy közbeszúrt félmondat már a fentiekben is, amiből lehet sejteni, hogy az alábbi levél a kapcsolat végéről szól és igen, Marinusz felesége már kilépett ebből a házasságból.

Válásokról és szakításokról sajnos gyakran hall az ember, de ami különösen sokkoló ebben a történetben, az az, hogy miért és kiért hagyta ott a lány eddigi életét. Olvassa el Marinusz levelét, aztán ha ön tud mondani valamit erre az egészre, ha vannak hasonló tapasztalatai, kérjük, írjon nekünk ön is egy levelet! A Randiblog e-mailcímére várjuk az ön véleményét vagy történetét.

„Nehezemre megy az írás kicsit, nem könnyű erről beszélni, sem megérteni másoknak. Mi tehet az ember, ha látja, hogy egy fiatal lány tönkreteszi az életét, főleg, ha az a saját párja? Mit tehet ez ember, ha egy szép 20 éves lány, aki mellesleg pánikbeteg és társfüggő kényszerbeteg is, a normális életét feladja, és egy olyan embert választ párnak, aki mellett a lassú vég várja? Én ebben élek. A feleségem odadobott mindent egy nála 30 évvel idősebb férfiért, de akit még férfinak se tudok nevezni.

Hogy lehetne férfinak nevezni egy embert, aki napi szinten megalázza, csúfolja, agyatlan idegbetegnek hívja? Aki mellesleg alkoholista, aki elől pár órára elmenekülve a padon alszik, amikor az nagyon részeg és kötözködik. Milyen ember az, aki kezet emel egy lányra? És már nem egyszer tette meg. Hogyan lehetne férfinak hívni azt, aki így bánik egy nővel, aki minden hónap végére elissza minden pénzét és már éhezés van emiatt? Milyen ember az, aki azt mondja egy lánynak, hogyha el meri hagyni, akkor bosszút áll a családján? Milyen ember az, aki miután a karmaiból a család elviszi a lányt, újra „visszaszerzi” a saját családjától is? Milyen ember az, aki levágja egy lány lábáról a gipszet, hogy minek az, meg minek rá 6 hétig járógipsz, jó az a nélkül is? Én nem tudom még férfinak se hívni.

És mit lehetne mondani arra a lányra, akit mindezeket tűri, képes hazudni ezek miatt még a rendőrségnek, bárkinek akár, saját családjának is? Mit lehetne mondani egy olyan lányra, aki valamikor kedves, egyszerű, őszinte teremtés volt, de egy ilyen lett belőle egy olyan embernek köszönhetően, aki rábeszélte, hogy nincs szüksége semmilyen gyógyszerre, sem kezelésre, minek az? Mit lehetne mondani a lányra, aki valahol talán a lelke mélyén tudja vagy érzi, hogy ez neki nem jó, de nem mer, nem tud ezen változtatni, pont a betegségei, és azok kezelésének hiánya miatt?

Mit mondhatnék a saját családjára, akik tűrik, hogy tönkre tegye az életét egy ilyen alak? Milyen szavakkal lehetne illetni a nővérét, akinek már annyi férfi volt az életében, hogy már a kezem meg a lábujjaim is kevesek lennének megszámolni, és mindig csak azt kérdezte, hogy van-e már szeretőd hugicám?

Megannyi kérdés, de válaszok annál nehezebbek. A legtöbb ember mit mond? Hagyd a fenébe, így járt, ő akarta, nem tehetsz érte már semmit. Lehet, hogy igazuk van, nem tudom. Ha így van, akkor bennem van a hiba, amiért elnézést kérek. De még ha nem is a páromról lenne szó, akkor se mennék el szó nélkül amellett, hogy egy 50 éves alkoholista, ronda, és mellesleg nagyon buta, primitív ember tönkre tegye egy fiatal lány életét, főleg, hogy nem az első „áldozata” már. Sok korábbi „áldozat” menekült már előle még a varosból is.

Lehet, hogy más szó nélkül elmenne mellette, de én nem olyan vagyok, nekem fontos a becsület. És az én becsületem azt kívánja, hogy nem akarom úgy leélni az életemet, hogy azt mondogassam magamnak, hogy volt egy feleségem, akit elment, és elcseszte az életét, én meg szépen hagytam, belenyugodtam, beletörődtem, és végignéztem, ahogy szép lassan leépült és eltűnt a süllyesztőben. Milyen ember lennék akkor? Nekem ez a kérdés a legfontosabb.

És emiatt küzdök, a saját lelkem miatt, hogy elmondhassam, hogy én megpróbáltam minden lehetőséget, amit csak el tudtam képzelni, orvosi, jogi, rendőrségi stb. kipróbáltam, végigjártam. Ha már saját családja se törődik vele, ami azért őket minősíti, akkor senki ne törődjön? Senki ne próbáljon megmenteni egy emberi lényt egy „rossz” életből, élettől? Én nem ilyen vagyok. Lehet, hogy olyan vagyok, mint Don Quijote, aki szélmalomharcot vívott, és hiába csinált mindent, de legalább én is megpróbálom, ettől érzem magam embernek.”