Fizetni fogok egy harmadik találkozóért is

„Nem szerelmet és nem tartós kapcsolatot kerestem, amikor megrendeltem magamnak Beát. Az együtt töltött egy évet sem sajnálom, pedig nem egy egyszerű aranyásós történetről van szó. A ráköltött pénzt, a neki adott lakást is megtarthatná, ha legalább annyira tisztelne, hogy nem próbálna meg átverni még most is” – már ennyi bevezetőből is egyértelmű, hogy ezúttal egy olyan olvasói történet kerül sorra a Randiblogban, ami a szokásosaknál is meredekebb.

Nem ez az első olyan poszt nálunk, amiben a prostituált összejön az egyik vendégével, de itt teljesen máshogy alakulnak a dolgok, mint a legutóbbi sztoriban. Sokkal rosszabbul. Nyilván mondani sem kell, hogy alább mindenki álnéven szerepel, főként a főszereplő, Magnusz, és a történet egy-egy olyan részletét is megváltoztattuk, amiből talán be lehetne azonosítani a szereplőket. Mindig az szerepel ennek a bekezdésnek a végén, hogy ha önnel is történt hasonló, kérjük, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére, de ezúttal azért bízunk benne, hogy nem sok olvasónknak volt része ilyesmiben az életben.

„Tavaly júliusban az egyik budai elit szórakozóhelyen válogattam a fizetett szerelmet ígérő lányok között. Egy barátom a telefonján mutatta meg egy escortlány, Bea képeit. Bíztam ismerősömben és odarendeltem, hamar megállapodtunk az 50 ezer forintos árban. Egy szállodai szobába mentünk, ahol a szexig szinte egy szót sem szóltunk egymáshoz, az ágyban kezdtünk csak el beszélgetni.

Nem társaságot kerestem magamnak, a feleségemmel mind a ketten sikeres üzletemberek vagyunk. Törvényszerű, hogy több évtized után a hozzánk hasonló emberek megfáradnak egymás mellett. Férfiként nem kaptam meg, amire szükségem volt, csak egy sikeres élet kiegészítője lettem, ezért rendeltem magamnak nőt. Mivel az első alkalom jó volt, Bea pedig épp az esetem – középmagas, szőke, barna szemű, a tekintetében rejtélyességgel vegyes vadsággal –, újra felhívtam. A második alkalommal is csak a szex után kezdtünk beszélgetni. Szóba került az ezotéria, a misztikum és az idegen kultúrák. Ekkor döntöttem el, hogy fizetni fogok egy harmadik találkozóért is.

Augusztus elején hívtam el a lányt, de változtatott a szokásos menetrenden: a Velencei-tóhoz vitt, hogy együtt vacsorázzunk. Szó sem volt szerelemről, de jó volt hallgatni, ahogy az ezotériáról és kineziológiáról beszél. Valami más volt, mint amit megszoktam a fizetett szexnél. Én is vonzódom az ezotériához és az asztrológiához, könyveket és újságcikkeket olvastam a témáról, több tanfolyamot is elvégeztem.

Bea izgalmasan beszélt róla, volt benne valami szenvedély, amit már rég nem láttam. Még ezen az estén felkínáltam a lánynak, hogy kész vagyok neki egy nagyobb összeget fizetni, ha mindig a rendelkezésemre áll. Kényelmet akartam, kiszámíthatóságot és néha olyan beszélgetéseket, amik kirángatják abból, hogy csak a cégeim ügyein gondolkodjam. Abban állapodtunk meg, hogy havonta 300 000 forintot fizetek.

A kapcsolat annyira jól működött, hogy az egyszerűség kedvéért tavaly októberben kibéreltem egy lakást a lány nevére. Összeköltöztünk, mert így könnyebb volt megszervezni a találkozókat. Együtt éltünk, amennyire ezt a házas férfiként megtehettem. Ekkor kezdődtek Bea hazugságai és hisztirohamai is. Tudtam, hogy csak azért van velem, mert fizetek neki, de kezdtem kötődni hozzá, ezért elnéztem ezeket a műbalhékat. Fokozatosan állt össze, hogy a 26 éves lány korábban kábítószerezett. A kitörései többnyire az elvonás miatt voltak, viszont ezt soha nem ismerte el.

Télre ez is megváltozott: azt vettem észre, hogy a lány már bármikor képes balhézni, ha nem azt kapja, amire vágyott. Képtelen volt elviselni, ha a saját pénzéből kellett fizetnie. Már csak az zökkentett ki a vitatkozásokból, ha elutaztunk: voltunk Indiában, Balin, Velencében.

Az összezártság vezetett ahhoz is, hogy feltűnt, Beát borzalmasan érdekli az asztrológia, a természetgyógyászat és az ezotéria, sokat is beszél a témákról, de valójában egyikhez sem ért. Ugyanígy egyre gyakrabban szúrt szemet a felületessége.

A kapcsolat azzal is járt, hogy megismertem Bea barátait és családját. Az már nagyon korán kiderült, hogy szoros szálak fűzik őt édesanyjához. Mindig az anyuka volt az első. Utalt neki pénzt, ha hívta, akkor Bea ugrott. Néhány hónapja voltunk csak együtt, amikor nekem kellett az édesanyáról is gondoskodni. Felújítottam a budaörsi házát, munkát adtam neki.

Igazából nem érdekelt a család, de megengedhettem magamnak, hogy többet fizessek. Már kötődtem hozzá, belebolondultam. Elnéztem a múltjáról szóló hazugságokat, a hisztiket. Ugyanis mindig ott voltak azok a pillanatok, amikor kiegyensúlyozottan lehetett beszélni vele, amikor az álmairól mesélt, vagy csak érdeklődve hallgatott.

De az már nem hagyott nyugodni, ahogy Bea anyja beköltözött a mindennapjainkba, ahogy kibomlott előttem a család élete. A lányt ugyanis az anyja vette rá, hogy prostituált legyen. Ő ajánlotta be arra a budai szórakozóhelyre, ahol megrendeltem. Egy barátomtól hallottam, hogy korábban kiverte a balhét a kupiban, hogy Bea nagyobb százalékot kapjon az ügyfelek után. Úgy alkudozott, mint a stricije. Ekkor már csak a szex és a balhék jutottak a havidíjért cserébe, de a kényelem szinte teljesen eltűnt.

Egyre több dolgot tudtam meg a családról. Például azt, hogy Beáék egyik barátja, tanácsadója volt az, aki a pornózásba is belerángatta a lányt. Évekkel korábban több filmet is forgatott, amikor megszorultak. Erre is az anyja vette rá a lányt. Teljesen beteges kép rajzolódott ki róluk, de Bea csak áldozata az egésznek, ezért próbáltam segíteni neki.

Sokat beszélt az alternatív gyógymódokról. Kiderült, az a régi álma, hogy nyisson egy ilyen szalont, ahol másokon segíthet. Szereztem egy irodát, megvásároltam a gépeket, szakembereket kerestem, akikkel elindulhat az üzlet. Az sem zavart volna, ha veszteséges lesz a vállalkozás, ha ő élvezi. Eleinte borzalmasan lelkes volt, alig várta, hogy megszerezzük a berendezéseket, berendezzük a szalont. Tartottunk egy ünnepélyes megnyitót, ahol csak úgy ragyogott.

De az egészből nem lett semmi: elutaztunk egy hétre külföldre. Amikor visszatértünk, kifakadt, hogy neki ez a vállalkozás nem kell, visszaadja az egészet, nem hajlandó belekezdeni. Nem értettem a gyors váltást, de semmi értelme nem volt, hogy erőltessem.

A kezdeti sokk után aztán eszembe jutott a lány felületessége, az, hogy mennyi mindent kezdett tanulni, és hogy egyiket sem fejezte be. Mintha a helyükre kerültek volna a puzzledarabok, rájöttem, hogy sok otthoni hiszti alapja is az, hogy képtelen odafigyelni arra, amit csinál, hamar megijed. Az anyjához is ezért rohan vissza mindig, azért lehet ennyire befolyásolni, mert retteg az önállóságtól és a komolyságtól.

Lehet, hogy néha még érzelmei is voltak, ahogy nekem is voltak persze. De a szemében és a viselkedésében mindig azt láttam, hogy harcol ezek ellen.

Végül én döntöttem úgy, hogy megszabadulok a kényelminek induló, aztán egy mindent magába szippantó, feneketlen veremmé váló kapcsolattól. Idén télen vettem egy lakást Bea anyjának a nevére. A műhisztik májusig eltartottak, ezért próbára tettem.

Amiatt aggódott, hogy az anyunak vett budapesti lakás illetékét nem fizettem be. De direkt húztam az időt, tudtam, hogy van annyi pénze – persze tőlem –, hogy kifizesse, ha annyira aggasztja. Ehelyett állandóan rajtam kérte számon a dolgot. Az egyik ilyen vitánál azt mondtam, hogy a vállalkozásaim rosszul mennek és elfogyott a pénzem. A lány aznap este még megértő volt, vigasztalt, beszélgettünk. Szétváltunk, ő az anyjához ment, de megbeszéltük, hogy másnap telefonon keressük egymást.

Nem hívott, csak egyszer, hetekkel később. Az anya kapott egy számlatömböt az egyik cégemtől, hogy tudjon dolgozni. Ezt visszakértem, de ekkor kiderült, hogy közel tízmillió forintnyi kárt okozott a vállalkozásomnak.

Ahogy anyagi síkra terelődött az elválás, újra megkeresett, hogy béküljünk ki. Addigra megtudtam, hogy talált magának egy új pasit, aki eltartja. A fogorvos férfit is ugyanazon a budai elit helyen találta, ahol engem.

Azt kérte, hogy utazzunk együtt külföldre, de mivel új barátja van, nem akar lebukni. Azt mondta, vigyük az anyját és annak egy barátnőjét is, mintha az utat már jó régen befizettük volna. Persze ezt is én álltam, de már nem bíztam abban, hogy tényleg ki akar békülni, éreztem, hogy csak a pénz miatt került újra képbe. Nem csaltak a megérzéseim: a megérkezés estéjén elém toltak egy papírt, hogy írjam alá. Ezzel elismertem volna, hogy se Bea, se az anyja nem tartozik nekem. Azt mondtam, hogy gondolkodom rajta, majd másnap beszélünk róla. Együtt lefeküdtünk aludni, de még azelőtt hazautaztam, hogy Beáék felébredtek volna.

Ha egy minimális emberség van bennük, ha nem egy két lábon járó pénztárcának néznek, ha úgy tesznek, mintha ember lennék, akkor nem kértem volna vissza semmit. Mindig is tudtam, hogy egy aranyásó. Mondhatják, hogy hülye vagyok, de annyira azért szerettem Beát, kötődtem hozzá, hogy megpróbáljam megmenteni.

Most ügyvéddel követelem vissza a lakást és a számlatömböt. Lakással, bútorokkal, ruhákkal és utazásokkal együtt nagyjából 50 milliót költöttem rá, de nekem ez tényleg nem a pénzről szól most sem.”