Anyám mondta, próbáljam meg egy szeretővel

„Senki sem úgy tervezi, ahogy végül alakul, de az én történetem annyira eltér a tervezett úttól, hogy most sem hiszem el, hogy ez az én életem. Három férfitól született négy gyerekem és egyedül vagyok. Nem vagyok benne biztos, hogy boldogtalan az életem, vagy csak áltatom magam azzal, hogy ez átmenet?” – vannak olyan olvasói levelek, amikhez nem sok bevezető szükséges, annyira jól kezdődnek már eredeti formájukban is.

Rikarda alábbi levele pontosan ilyen, ugyanis már az első pár sorból is kiderül, hogy nagyjából miről is lesz szó, és hogy ezt a beszámolót biztosan érdemes lesz a legvégéig elolvasni, mert a meredekebbek közé tartozik. Hát lássunk is neki, csak hadd emlékeztessük önt még két dologra. Egyrészt a Randiblog e-mailcímére, ahova ön is írhat, ha kommentje van az alábbi levél kapcsán, vagy ha csak mesélne szívesen ön is, ahogy Rikarda tette. Másrészt arra, hogy a neveket és egyéb, a szereplők beazonosítására alkalmas részleteket ebben a történetben is megváltoztattuk, mint mindig.

„A kezdetek: az első férjemet az iskolából ismertem, nagyon gyors házasságkötés, építkezés, teherbeesés, mindez két éven belül. És amikor rájöttem, hogy ez biztosan nem működik köztünk, annyira ellentétei vagyunk egymásnak, anyám tanácsát kértem. Meglepett: azt mondta, próbáljam meg egy szeretővel élhetővé tenni az életem. Még aznap regisztráltam az akkori netes társkeresőre, ahol több sráccal flörtöltem és ez valóban annyi energiát adott, hogy hónapokig otthon is jól ment minden. Csak az egyikőjükkel találkoztam végülis személyesen, nevezzük Richárdnak. Addigra több száz emailt váltottunk, megvolt köztünk az izgalmas rezgés. A személyes találkozó mégsem volt kiteljesedés. Lefagytam attól, hogy már nem a monitor előtt zajlik a kapcsolatunk, hanem átlépett a fizikai valóságba, neki két gyereke volt addigra, nekem egy, elöntött a szégyen és a lelkiismeret-furdalás.

Gyakorlatilag elrohantam akkor. Richárd nem adta fel. Másodszorra nem volt már sokk, szeretkeztünk, szerettük egymást írásban és testben, mindenhogy. Nem szeretők lettünk, hanem szerelmesek. Találkoztunk, ahogy tudtunk több mint egy évig. Amikor egyszer nem jött meg a menstruációm... Nekem, akinek az elsőtől fogva percre pontosan jelentkezett. Tényleg nem vigyáztunk az utolsó alkalommal és pont peteérésem volt. Kivártam még pár hetet, terhes voltam és biztos volt, hogy Richárdtól.

Na, ekkor még valóságosabbá vált a titkos viszony. Már nemcsak lelki, hanem fizikai következményei is lettek, nincs szó arra a félelemre, pánikra, ami akkor elöntött. A házasságom romokban, a férjem agresszív volt, elhatároztam, hogyha kiderül a baba, szó nélkül lelépek otthonról, otthagyom a gyerekemet is és eltűnök. Nem tudom, megtettem-e volna, ez már sosem fog kiderülni. Ez egy huszonéves nő terve volt. Richárdnak nem szóltam rögtön, először átgondoltam mindent – azt is, hogy abortusz nincs. És amikor meg akartam neki írni, kaptam egy levelet tőle, amiben az állt: a felesége terhes. Ha addig a saját életem elől való dezertálás volt a legjobb terv, most hirtelen az öngyilkosság lett.

Megírtam neki, hogy én is. Richárd váratlanul nagyon lazán vette az egészet, elmesélte, hogy ismer olyat, akinél szintén egyszerre szült a feleség és a szerető, és hogy pár év után ez elsimul. Ez a hozzáállás mindennél jobban kétségbe ejtett. Mintha megbolondult volna, mintha ez neki csak mulatság lenne. Töröltem a levelezőlistámról, a telefonomból, letiltottam és próbáltam elfelejteni. Olyan egyedül voltam hirtelen, mint egy kisgyerek egy éjjeli erdőben. 6-7 hetes terhes lehettem, amikor elvetéltem... Aztán beadtam a válókeresetet. Ez nem volt már játék. Férfiak jöttek, mentek.

A második férjemmel egy ideig jól megvoltunk, de ha létezik árnyékkormány, akkor létezik árnyéktárs is, nekem Richárd mindig az maradt. Sokszor eszembe jutott, álmodtam vele. Kétévente fel-felbukkant egy SMS-sel, emaillel, gyors helyzetjelentések voltak ezek egymásról és a nagyjából rendben lévő igazi életünkről. A második férjemtől két gyerekem született, de amikor tíz év után elvert, elhagytam.

A szakításunk után úgy éreztem, jó lenne Richárdot újra látni, írtam neki. Fellángolt a régi láng. Pár nap múlva már ott ült a teraszomon és éreztem, ahogy sok évi tetszhalál után a szívem újra ráhangolódik, a sejtjeink egymással beszélnek, a nemi szerveinkről nem is beszélve. Csodás dolgokat mondott nekem, hogy mindig várt rám, hogy nem teljes az élete, de érzi, hogy velem az lehet. Hogy mindig együtt leszünk, szeret és számíthatok rá. Amikor pedig éppen csillaghullás volt, elmondta, hogy azt kívánta, legyen közös gyerekünk.

Addigra a harmadik gyermeke tíz éves volt, azaz a miénk is akkora lett volna. Totál hihetetlen, de az én akkori terhességemre Richárd nem emlékezett. Azt gondolhatta akkor, hogy viccelek, ezért aztán nem is értette a felszívódásomat. Ez akkora tüske mindkettőnkben, hogy fel kellett volna dolgozni, csakhogy új dolog foglalt el minket: az újra találkozásunk első randiján újra teherbe estem. Erre semmi esély nem volt, menstruáltam, három gyerek után ismertem már a testem – azt hittem. Azóta olvastam spontán peteérésről, de előtte soha. Amikor Richárd a hullócsillagoktól azt kívánta, babánk legyen, már állapotos voltam. És itt vált ketté az utunk újra úgy, hogy én nem is tudtam róla. Abortusz ugye nincs, főleg, hogy úgy tűnt, akarjuk is ezt a kicsit. Nem bonyolítom a részletekkel a történetet, ugorjunk egy nagyot.

A kisfiunk most pár hónapos. Itt ülök a kanapén, a lakásban, amit Richárd bérel nekem, de egyedül vagyok, mint egy gyerek az éjszakai erdőben, csak még vigyáznom kell a gyerekekre is, pedig én is halálra vagyok rémülve. Lassan fejtődtek fel a szálak: Richárd részéről csak duma volt a nagy szerelem, nem akarta elhagyni a feleségét, az életét. Csak úgy mondta a szép dolgokat, mert egyenlíteni akart az első szakítás után, felül akarta írni az akkori rossz érzéseit. Ismétlem, nem tudta, hogy én tizenéve egy terhesség miatt hagytam el. Azt hitte, rácsaptam az ajtót és sértett volt. Ezt akarta visszaadni és meg is tette.

A szülésnél ott volt ugyan, de nem igazán érintette meg. Amikor terhes voltam, már más nője volt a felesége mellett és azóta is csajozik tovább. Mert neki ez jó és neki ez jár. Váltunk egymással üzeneteket, a nevére vette a kisfiút, néha meglátogatja és a lakást is fizeti.

Végighúzott a betonon és még mindig szeretem. A feleségét néha irigylem, néha utálom, néha sajnálom. Végleg összekeveredett az értékrendem, hogy ki a jó, ki a rossz, mi a helyes és mi nem. És megnyertem a „hogyan maradjunk egyedül négy gyerekkel?” versenyt.

Óvakodjatok a netes társkereséstől, de inkább úgy általában a társkereséstől. Fussatok, bolondok!”