Mivel foglalkozol? – Otthon fekszem

„Elég elfoglalt ember vagyok és szingli, ezért elkezdték rágni a fülem barátok, hogy miért nem tinderezek. Hozzáteszem, én közösségi oldalon sem vagyok fent, mert nincs rá szükségem és mivel iszonyat időrabló. Megkértem az ismerősöm, csináljon egy profilt, mert én tuti nem fogok. Muszáj, ha akarom használni ezt a remek alkalmazást.”

Ha így kezdődik egy levél, akkor rögtön sejtjük, hogy egy rémálomhoz hasonlítható randi fog következni. Ezúttal Alfonz írta meg rosszul sikerült találkája történetét, amin egy olyan lánnyal találkozott, akivel enyhén szólva nem illettek össze. Minél több minden derült ki a lány magánéletéről, Alfonz annál kevesebbet értett – ezzel valószínűleg ön is így lesz. Ha van hasonló sztorija, ne tartsa magában ön se! Meséljen, írjon nekünk a Randiblog e-mailcímére!

„Nos, amikor már minden fent volt, jó 2 hétig egy ujjal sem értem hozzá a kijelzőn, majd elkezdtem húzogatni... a Tindert.

Jöttek is a matchek. Nos, gyorsan kiderült, hogy ezeknek a lányoknak a többsége sérült és csak egotripre használja eme csodát, de végre találtam egy normálisnak tűnő lányt. Jogász, jól is nézett ki fotókról, és a csevegésből is kiderült, hogy azért okos lehet.

Leszerveztük a randit a Corvinhoz, gondoltam, ott beülünk egy kávéra. Komolyan nagy reményekkel készültem egy jóízű randira, amikor jön az üzenet 2 órával korábban, hogy lemondja.

Mondom OK, de csak megkérdezem, miért, ennyit írtam flegmán:

beijedtél? :)

Mire ő:

Hát picit igen, de igazából elaludtam.

Kinyílik a szemem: délután 4-kor? Jesszusom. Gondoltam, biztos egy hétköznapi buli volt. De nem! Folytatta... Hát ő egész nap alszik és ki sem kel az ágyból, most sincs kedve. Azt a rohadt, gondoltam, ezt lehet, jobb ha már hagyjuk is, de végül írt, mikor már hagytam volna, hogy végül is 7-re odaér (6 helyett), addigra elkészül. Pffff mondom legyen! Ilyen messziről jössz? Azt mondja nem, csak a Népligettől.

Na itt azért kinyílt a bicska, de mélylevegő, OK, mehet a tali.

Gyorsan megírtam még neki, hogy ne öltözzön túl, ha lehet, mert meleg van, én shortban vagyok. Majd randi előtt 15 perccel, kb. akkor szállhatott metróra, írja, hogy már késő. Megjelent fekete kisestélyiben rózsaszín magassarkúval. Na mondom, ezt nevezem, csak most nekem kellemetlen. Ing ugyan volt rajtam, meg végül is nem színházba vagy étterembe mentünk, illetve én ugye szóltam.

Sajnos ő is a photoshoppolt képeket rakta ki, kicsit „erősebb” volt a vártnál, de formás. Szeretem a belevaló csajokat, gondoltam, én sem vagyok tökéletes, így ezzel nem volt gondom, bár akkor is átverés. Majd előadta a jogász farbát, hogy így iskola meg úgy, ja de amúgy bukott és nem végezte el. OK, ezzel sincs gond, rohadt nehéz meg szívatós a jog. Főleg a büntetőjog ugye...

Kérdeztem, hogy akkor mivel foglalkozol. Otthon fekszem – jött a válasz.

Hát na mondom, ez biztos apuci kicsi lánya, bulizik stb. és lófaszt sem csinál. Nem is lőttem mellé, magától mondta, apa pénzel.

Mikor illedelmesen megkérdeztem, mit kér, rögtön rávágta. Teraszon ültünk be, kellett mennem, mert önkiszolgáló volt a hely, mire csörög a telefonom: inkább cukormentes limonádét hozz, kösssz!

Hékás, nem vagyok a pasid, akinek parancsolgass, meg a légyszíves alap, nem?

Vittem a limonádét, nem direkt, de kilöttyintettem, hát kár, hogy nem a kisestélyire. Itt már baromira nem izgultam, mert úgy voltam, csak essünk túl ezen.

Folytattuk. Akkor ha jól értem, otthon fekszel, nem bulizol, nem mész szinte sehova, de biztos csinálsz valamit. Na jó, elmondom – mondta kicsit halkabban. Pokémonozok. Mondom, mit? Azt hittem, csak rosszul hallok, egy 27 éves lányt, aki csinos, tanult, ül otthon és pokémonozik?

Mondom, nézed a TV-t, úgy érted? Bevallom, nem is értem, minek kérdeztem vissza, ez már nekem is ciki, főleg így visszaolvasva.

De nem, ő gyűjti! Gózik... Erre a következő hülye kérdésem: de hol, ha egész nap fekszel? Majd megmutatta a készletet, s kettőt talált az ágya mellett, de van, hogy ki kell menni a konyhába. Oké, ez volt a végszó.

Azóta lehet, hogy felszedett egy magához való pikacsut!”