A combomnál már időnként túlszaladt a keze

„A fantázia nagyon veszélyes. Az ember fantáziál, elgondol helyzeteket és a vágyai szerint válaszol. Amit nem vesz észre, hogy egyúttal gyakorlatozik is. Mint a katonák: riadó van, ezt ide rakom, azt oda, odamegyek, azt a gombot megnyomom: pontosan tudom, hogy mit kell tenni. Ez történt velem is” – ebből a bevezetőből még nem nagyon lehetne sejteni, hogy miről lesz szó az alábbi levélben, de hozzá kell tennünk, hogy a beküldő, Lénárd az email tárgyául ezt jelölte meg:

Ma csaltam meg a feleségem és utálom magam érte.

Innentől kezdve pedig egyértelmű, hogy mi a téma az alábbi néhány bekezdésben. A hűtlenség és a megcsalás egy borzasztó nehéz kérdés, ami ok és következmény is egyszerre, valamint rengeteg párkapcsolatot tesz próbára vagy rosszabb esetben tönkre, ezért nagyon örülünk, hogy Lénárd ilyen őszintén és átélhetően beszél arról, amit tett és amit érez. Ha ön is szívesen mesélje, írjon a Randiblog e-mailcímére akár most rögtön, az ön történetére/véleményére is kíváncsiak vagyunk!

„Itt vagyok déli szomszédainknál, egy állítólag jó szállodában, ahol egy rendes masszázsszalon van. Nem bordély, masszázs. De annyiszor fantáziáltam már róla, hogy úgy is megmasszírozzanak. Annyiszor, de annyiszor elképzeltem már. De sohasem voltam ilyen helyen, és sohasem mentem be ilyen céllal. Most sem. Az angolt rosszul, erős akcentussal beszélő lány nem is tűnt „olyannak”. Teljesen átlagos volt.

De a combomnál már időnként túl szaladt a keze. Egy kis véletlen simítás itt, egy kis érintés ott. Mint a fantáziámban. Pont úgy. És mikor a kérdés jött, hogy szeretném-e, ha mindenütt megmasszírozna, akkor tényleg nem is gondolkodtam: rávágtam az igent. Félreértés ne essék, nem őt hibáztatom. Nem. Ő tette, amit tenni akart.

NEKEM KELLETT VOLNA NEMET MONDANI.

És ráadásul még lehetőségem is volt rá, mert azért még azt elmondta, hogy ez nem része a normál programnak és ugye azért kap borravalót. Na itt volt: a tárt kapu, amin kiszaladhattam volna. De nem. A gyakorlat meghozta a gyümölcsét. Ráadásul már igent mondtam. Olyan nehéz egy igen után egy nemet.

És belül valami ordított, hogy ez hülyeség, hiszen feleségem és egy kislányom van, és jó házasságban élek és minden király, és mi a francnak kellene nekem ilyen??? Elmúltam harminc, de úgy izgultam, mint 16 évesen az első csóknál. A dolog harminc másodpercig tartott. Ott helyben elkezdtem gyűlölni magam. Soha életemben nem fizettem szexért, és most kell elkezdenem.

Sohasem fogom elmondani senkinek. Sohasem fogom bevallani. Hazudni fogok. Örökre. Nem, ez a mai este nem történt meg. Egyszerűen nem történt meg. Nem történhetett meg. Hiszen nem vagyok ennyire szemét és gerinctelen ember. Nem fogom a feleségemet kitenni annak, hogy meg kelljen tudnia, hogy mekkora szemét férje van. Ezért a harminc másodpercért egy életre nyögni fogom a bűntudatot. És most úgy gondolom: ez így van rendjén.

De nektek elmondtam. Mert nem akarok egyedül lenni azzal, aminek most érzem magam. Még két hét, mire hazamegyek a családomhoz. Addig kell meggyőznöm magam, hogy ez az egész meg sem történt. Hogy utána őszintén tudjam tagadni.”