Jött valaki, akiért megérte évekig szinglinek lenni

Ugye mennyire szeretjük azokat a tinderes sztorikat, amikor az ígéretesen (vagy már eleve gyanúsan) induló randi szép lassan rémálomba fordul? Hát ez a következő történet pont nem ilyen lesz. Alább Luciána beszámolója olvasható, és ő azért írt nekünk, hogy ellenpéldát is hozzon: igen, a társkereső appokon is terem néha romantika. Önnek is van ilyen tapasztalata? Vagy inkább rosszul sikerült randijairól tudna mesélni? Mindkét esetben várjuk a levelét a Randiblog e-mailcímére!

„Sokan szidják a társkereső appokat, de igazából pont ugyanakkora eséllyel találsz ott is normális fickót, mintha eldobsz egy követ a metróban. Szóval az én tündérmesém most nyáron kezdődött.

Addigra már kellőképpen ki voltam ábrándulva a netes randizásból, inkább csak 1-2 intelligens férfit válogattam rajta, akiknek meg is mondtam, hogy csak egy kellemes beszélgetésre vágyom és semmi szexre. Egy része megértette, egy része azt hitte, csak csali, pedig komoly voltam.

Így találtam rá egy elég különleges fickóra, aki külföldi, csak 5 napra jött lazítani, pszichológus, énekes-dalszerző és elvált, többszörös apa civilben. Gondoltam, ez a sztori megér egy estét. Elkezdtünk beszélgetni, és az eredetileg megbeszélt időpont helyett hamar áttettük a találkozót már az érkezése estéjére. Aztán az étteremből éjjel 11-kor hat hullafáradt pincér dobott ki minket utolsókként.

Aztán együtt töltöttük a következő összes napot, szexmentesen, de csókolózva, romantikusan. És ő különösen, de én is egyre inkább éreztem, hogy ennek kell még legyen folytatása. Életem legromantikusabb pillanata volt, amikor a parkban, az előző napokban nekem írt dalt egy szál gitárral elénekelte nekem.

Pontosabban csak hittem, hogy az volt, mert azóta is egy csodálatos távkapcsolatban élünk (lassan fél éve), havonta 5 napot töltünk együtt, skype-olunk, és egyre szerelmesebbek vagyunk egymásba. Adtam egy éves határidőt a kapcsolatnak, de jövő nyáron a tervek szerint költözöm az ő országába, ha nem is egy városba, de legalább közelebb hozzá.

A slusszpoén, hogy a párom abból az országból származik, ahova évek óta vágytam és szerettem volna egy-két évet élni. A kapcsolatunk pedig őszinte, egyenes és napról napra fejlődik. Annyi sok elbaltázott randi és sokéves önként vállalt szingliség után igenis bárhol lehet igaz szerelmet találni.

És a tanulság: én elmentem pszichológushoz, rendbe tettem az életem, az önbecsülésem, a lelki állapotom és nem sokkal később jött is valaki, akiért megérte évekig szinglinek lenni. Aki „mai nők”, „mai férfiak” frázisokkal hárítja el a saját felelősségét az egyedüllétében az meg is érdemli, hogy megkeseredjen.”