Doktorka édes! Mit gondol maga édes, azt hiszi, hogy nekem angyali türelmem van? Holnap este várja Ő.
– olvasható az Országos hírlap 1897-es karácsonyi számának üzenőfalán.
Amikor a Facebook még sehol sem volt, amikor az emberek nem egy gombnyomással üzengettek, akkor ez volt a módi. A pestiek leveleztek, vagy a hírlapokban cseteltek. Újságot mindenki olvasott, célba ért a randi. Megvolt a romantikája.
Illetve ezt hisszük, na meg Jane Austin is azt tanította, hogy a 18. század végén és a 19. században az urak egészen máshogy udvaroltak. A Tinder elbújhat a Darcyk mögött. Papíron.
A Tinderen általában nem szerelmet, inkább szexet keres és talál az ember. Kivételek persze vannak, ahogy régen sem minden házasság köttetett érdekből. De álljunk meg egy szóra! Azért mert a tehetősebb polgárok kalapot hordtak az 1890-es években, még nem lett belőlük romantikus hős. Csak éppen máshogy fogalmazták meg, hogy idős úr támogatna csinos hölgyet, vagy gazdag férfi keresi házias szexistennőjét. Házasodni kellett, ha nem szerelemből, akkor érdekből, hogy legyen egy biztos pont, ha el kell hagyni a szülői házat. Vagy ha férfiaknál időszerű a családalapítás.
Összehasonlításképp a századfordulón megjelenő Országos hírlap társkereső hirdetéseihez válogattunk Tinderes bemutatkozásokat. Az egyik vége általában a templomban végződött, a másik az ágyban.
A újsághirdetések szövegén nem változtattunk, meghagytuk az elütéseket, régies írásmódot.
"Bohéme"
"Boldog jövő" 
"Házasulandó"
"Önzetlen 51"
"Első kísérlet"
"Dr."
"Szegény leány"
"Megbízható..."
"Nemes"
"Gyöngyike"
