horoszkóp
18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

shutterstock 301507697

Szép lassan kiderültek a mindenféle fétisei

2016.12.28. 19:11

Mostanában nagyon sok, az enyémre eléggé hasonló történetet olvastam, gondoltam, megosztom veletek az enyémet is, illetve azt is, miért nem fogok soha többet tinderezni/online társkeresni és miért nem szorgalmazom ezek használatát a baráti köreimben” – hát igen, sok mindenkinek van rossz tapasztalata, de azért egy rosszul sikerült vagy kínos randi nem ugyanaz a kategória, mint amin az alábbi történet beküldője, Kamilla keresztülment.

Az már az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, hogy Kamilla anyagi téren nem feltétlenül illik össze új szerelmével, de aztán az is kiderült, hogy szexuálisan még kevésbé passzolnak össze. Ezt a felismerést azonban sajnos nem azonnali szakítás követte, hanem Kamilla még egy jó ideig bennemaradt egy olyan kapcsolatban, amiről alapvetően nem is (csak) a Randiblognak kellett volna mesélnie, hanem első körben a rendőrségnek. Ha ön is írna, ha válaszolna Kamillának vagy a saját tapasztalatait szeretné elmondani, kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!

Az én sztorim a múlt télen kezdődött, amikor úgy gondoltam, hogy megpróbálom már én ezt a Tinder nevű dolgot. Most töltöttem be a húszat, tehát itt még 19 voltam, soha nem volt még rendes pasim, csókolózni már csókolóztam, de nem szexeltem senkivel ésatöbbi. Nem éreztem soha azt, hogy nekem sietnem kell a szüzességem elvesztésével, de egyedül éreztem magam, jó lett volna már valaki mellém. Több sráccal is elkezdtem beszélgetni, amin őszintén csodálkoztam, mert ugyan csúnya egyáltalán nem vagyok, de az önbizalmam akkor még eléggé a béka segge alatt volt.

Aztán jött egy srác, aki szinte egyből megtetszett. Több közös érdeklődési körünk azonos volt, szerette az állatokat, kedves volt, érzelmes, érdeklődő, de emellett nagyon félénk, úgyhogy én tettem fel a talira vonatkozó kérdést. Beleegyezett, egy kávézóban találkoztunk. Mikor hazamentem, elkísért a vonatomhoz, megcsókolt. Persze tiszta vigyor meg boldogság voltam napokig.

Taliztunk még egy párszor, és kb. 3 hét után kérdezte meg, hogy lennék-e a barátnője, és azt hiszem ez lett volna a pont, ahol ki kellett volna szállnom. Ebben a három hétben kiderült, hogy igazából egy nagyon sérült srác, nagyon gáz családból, anyagilag nincsenek eleresztve, az első randink után szóvá is tette, hogy többet nem fog elvinni ilyen helyekre, mint a Starbucks, mert látja, hogy anyagias vagyok és neki nincs pénze ilyenekre.

Onnantól kezdve a „randik” arról szóltak, hogy sétáltunk. Az ő sulija messzebb volt, úgyhogy rendszeresen 1,5-2 órákat vártam rá a városban. Az elején leszögezte, hogy ő minimum egy hónapot várni akar a szexszel, mert 2 éve nem volt senkije. Ez volt az indok, a relációt ne kérdezzétek, én se látom.

Aztán lefeküdtem vele, és itt kezdődött az, amit soha senkinek nem kívánok. A „randik” abban merültek ki, hogy én ugyanúgy órákat vártam rá, hogy aztán felmenjek hozzá, szexeljünk és után leüljön gépezni. A 3 hónap alatt, amíg ez tartott, egyszer nem kérdezte meg, hogy egy pohár vizet kérek-e. Szép lassan kiderültek a mindenféle fétisei, szex közben többször bántott, illetve rendszeresen előfordult az is, hogy hiába mondtam nemet, lefogott és szexelnünk kellett. Az se zavarta, hogy lázas beteg voltam. Egyszer sem aludtam nála, vagy ő nálam, a barátaival nem találkozhattam, a családja tabu volt.

Az én szüleim elhívták egy családi éttermezésre, szülinapot ünnepeltünk, az ünnepeltnek egy tábla csokit se hozott, de nem is köszönt, a szüleimnek meg se köszönte, hogy kifizették a kajáját. Hozzám nem szólt, nem nyúlt. Kezdtem belelátni az igazi énjébe. Kiderült, hogy nem is olyan kedves aranyos, osztotta például azt a népszerű gondolatot, miszerint a nők buták, ne menjünk egyetemre, mert kár pazarolni ránk az időt, maradjunk otthon szülni meg takarítani. Amikor megvédtem magamat (mert ezek nekem is szóltak nyilván) közölte, hogy egy hülye kurva vagyok. Többször elhordott mindennek, nyilvánosan megalázott, rángatott.

A legjobb barátnőim vettek rá végül, hogy szakítsak vele, mert egyszer sírva fakadtam a telefonban a csoporthívásban, hogy nem akarok ma találkozni vele, mert ugyan az a lemezt fogja lejátszani és elegem van abból, hogy gyakorlatilag egy szexuális tárgyként kezel, akinek a haját szabadon kedvére tépheti, kedvére pofozhat, rángathat, hogy utána lenyomjak egy walk of shame-et és még én szégyelljem magam, hogy nem élvezem. Csúnya, nem csúnya, amit csináltam, üzenetben mondtam neki, hogy nem akarok aznap találkozni vele, ami azt illeti soha többet. Hívott telefonon, lenyomott egy gusztustalan műsort, hogy én most egy szörnyetegnek tartom őt. Miután letettem a telefont hánytam, annyira gyomorforgató volt.

A mai napig rosszul vagyok, ha eszembe jut, többször kaptam az utcán pánikrohamot, mert azt hittem, ő jön velem szemben a metrón, a múltkor egy osztálytársamnak olyan illata volt, mint neki, és ki kellett mennem az óráról. Tudom, hogy nem minden srác ilyen, de abszolút elvesztettem a bizalmamat az online társkeresés iránt, mert mikor újból leszedtem, hogy letöröljem a profilom, több eléggé freaky üzenet volt a postaládámban.

Ez most nem minden srácnak egy üzenet, hogy undorítóak és szemetek vagytok, hanem minden lány felé egy kérés, hogy nagyon figyeljenek az apró jelekre, mert akár egy ilyen szituba is kerülhetnek és nagyon jól gondolják meg, kinek mondanak igent egy találkára.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!