horoszkóp
shutterstock 273337148

Egy vita után megvonta a szexet tőlem

2016.12.30. 21:30

Tökéletesen átérzem Derzs helyzetét. Én pontosan ilyen helyzetben voltam pár éve”– így kezdi levelét Dienes, aki negyvenes férfiként mutatkozott be a Randiblog inboxnak. Ha valaki így kezdi a levelét, mindig emlékeztetni szoktuk olvasóinkat, hogy miről volt szó a hivatkozott posztban. Hát a korábbi sztori nagyjából annyi, hogy Derzs és felesége szexmentes kapcsolatban élnek egy ideje, és külföldre költözést terveznek. Derzs nem tudja, hogy menjen-e  a feleségével, vagy inkább maradjon itthon egyedül.

Dienes idéz is a korábbi levélből és remek tanácsokat ad erre a helyzetre, már csak azért is, mert ő maga szintén tényleg nagyon hasonló helyzetben volt, de vette a fáradságot és dolgozott rajta, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek. Hogy ez miben állt, az alább olvasható, mi már csak arra szeretnénk önt emlékeztetni, hogy ha önnek is van tanácsa, tapasztalata vagy egyéb mesélnivalója, akkor a legjobb, ha ön is ír a Randiblog e-mailcímére!

„Elsőként a sztorim:

Hat éve ismertem meg a Nagy Szerelmemet. Fél év távkapcsolat után összeköltöztünk. Nem sokkal később már azon töprengett, hogy ki fog menni külföldre, elsősorban Németországot célozta meg. Sok barátja, ismerőse élt kint, és neki tényleg nem volt kilátása Magyarországon. Én billegtem, menjek vagy ne menjek. Végül még három és negyed évig éltünk együtt, igaz, közben volt öt hónap szünet, ő költözött el, de aztán visszajött.

Az utolsó egy évben már nem szexeltünk. Egy vita után megvonta a szexet tőlem és többé nem tudtam visszaszerezni. Nem csaltam meg őt. Aztán 2014. augusztusában kiköltözött Németországba és szakított velem. Tehát én úgy döntöttem, hogy maradok, noha a kapcsolatunk már hamarabb véget ért. Csak nem akartam felismerni.

Tanácsaim Derzsnek:

Nem vagyok benne biztos, hogy én is ki szeretnék menni vele/utána:

nézzen magába, hogy ő személy szerint el tudja-e képzelni az életét külföldön, a kapcsolatától teljesen függetlenül. Jóleső izgalommal néz elébe vagy szorongással? Kíváncsi arra a másik országra, kultúrára? Elsősorban maga miatt vágjon bele, ne a kapcsolata miatt! Ellenkező esetben folyamatos belső feszültség lesz benne. Tapasztalatom: én anno beszartam a külföldi lehetőségtől, mert nem bíztam magamban, ezért begörcsöltem. De ezt kivetítettem a páromra, és ezzel lassan mérgeztem a kapcsolatunkat.

A bajom az, hogy már közel 4 éve szinte csak lakótársakként viselkedünk egymással/élünk együtt. Ennyi ideje nem volt köztünk semmi, se csók, se szex, se semmi. Jól megvagyunk, szeretjük egymást, de intimitás nélkül ez nem egy kapcsolat, vagyis az, de nem házastársi. És ő ezen nem hajlandó változtatni, mert vannak azért néha-néha vitáink, és erre ő azt mondja, hogy amíg a lelki oldal nincs rendben, addig neki a testiség nem megy

igen, ez már csak egy lakótársai kapcsolat. Mindenkiben ébrednek szexuális vágyak, ha ezt a párja ennyi ideig elnyomta, vagy más módon használta fel (pl. más tevékenységben), és nem vágyott Derzs érintésére és beszélni sem hajlandó erről, akkor sajnos ennek a párkapcsolatnak vége. Sürgősen beszélni kellene a feleségének a lelki oldalról. Esetleg párterápiára menni együtt. Lehet, hogy egy idegennek elmondaná a felesége a valódi okot. Tapasztalatom: én sem tudtam megbeszélni ezt a párommal, mert ő akkor már eldöntötte, hogy vége van.

Az én bajom az, hogy utálom az embereket. Nem szeretek ismerkedni, nem szeretek új embereket megismerni. Ebben egyénként egyformák vagyunk

ezzel érdemes lenne pszichológushoz fordulniuk mindkettőjüknek. Emberutálattal idegen kultúrában élni még megterhelőbb. Én más belső elakadások miatt fordultam pszichológushoz. Barátok tanácsára, és nagyon jó volt, hogy belevágtam. Fantasztikus, milyen sok és színes dolgot ismertem meg magamról és ezért máshogy látom magunkat, a világot!

Szóval a dilemmám: ha kimegyek utána, lehet, hogy örökre boldogtalan leszek, ami a lelki oldalt illeti, viszont nem leszek magányos és borítékolható az anyagi jólét. Ha maradok, akkor jó eséllyel magányos leszek, mert ugye utálok ismerkedni, viszont benne van a pakliban, hogy valahol mégiscsak megismerek egy lányt/nőt (akár munkahelyen), akivel aztán testi-lelki boldogságban élem le az életem itthon

Derzs, most is magányos vagy! Csak van hozzá egy lakótársad! De ragaszkodsz a megszokott, de boldogtalan világodhoz. Én is ezt tettem, sokan így teszünk. A biztonságra törekszünk, de olyan nincs.

Én sem mertem felismerni, hogy a kapcsolatomnak vége. De hazudtam magamnak, hogy ez csak átmeneti állapot. Nem mertem szóba hozni sem, mert féltem, hogy egy vita után azonnal elhagy engem és akkor mi lesz? A rémisztő ismeretlen… Inkább választottam az ismert, de boldogtalan hamis biztonságot, mint a bizonytalan új utakat. Ez nem a mi hibánk, mert ezt a programot kapjuk a legtöbben. Ebből a programból kilépni óriási nagy bátorság kell. De van egy jó hír, Derzs... nem vagy egyedül!

Adhatnának maguknak egy évet, amit önismerettel tölthetnének el. Olvashatnának sok-sok könyvet, nézhetnének ilyen filmeket. Fordulhatnának pszichológushoz együtt, vagy külön-külön. Rengeteg ilyen program is van, bár ehhez emberek közé kell menni. Esetleg elkezdhetnének valamilyen új hobbit, sportot. A lényeg, hogy kiszakadjanak a mostani világukból, és új élményekkel töltődjenek fel. Új emberekkel ismerkedhetnének meg. Nyitottabbá válnának, valószínűleg az emberutálatuk is mérséklődne. Egy év múlva tisztábban látnák magukat. Lehet, hogy megint egymásra találnának. És akkor feltehetnék a kérdéseket: Még mindig együtt akarunk élni? Ha igen, akkor Orbánisztán vagy külföld? Vagy inkább váljunk el és folytassuk külön-külön?

A szakítás után egy évvel több impulzus ért, amelyek miatt úgy döntöttem, hogy átalakítom az életemet. Csak magamra fókuszálok, hogy megismerjem magamat. Szerencsés vagyok (illetve jól spóroltam), mert megtehettem, hogy kilépek a munkahelyemről és adjak magamnak egy évet. Komolyan elkezdtem sportolni (kondi, TRX, harcművészet), pszichológushoz kezdtem járni, egyéni és csoportos terápiákra jártam. Anno nem hittem ezekben a dolgokban, viszont a párom igen, így tehát én nem tudtam kapcsolódni vele ezen a téren. Lehet, hogy a kapcsolat ezzel sem lett volna megmenthető, de kevésbé sérültünk volna.

Én elsőként beszélnék a feleségemmel, hogy miért nincs szex. Párterápia. Ha egyáltalán nem akar beszélni erről, terápiára sem hajlandó, akkor én elválnék.

Sok erőt kívánok!

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!