Eggyel több név van a telefonkönyvében, mint kéne

„Azért írok most, mert az én történetem eléggé sok kérdést vet fel, még erkölcsi jellegűt is” – a Csombor álnév adódott ehhez az olvasói levélhez, és a beküldővel csak egyet tudunk érteni, tényleg rengeteg kérdést felvet ez a történet. Többen is írtak az utóbbi időben külföldre költözéssel kapcsolatosan, és Csombor példája azt mutatja, hogy nagyon be tud tenni egy kapcsolatnak, ha országhatárok választják el a két felet.

Csombor gyanakodni kezdett, aztán bizonyságot szerzett. Jól tette? Ön hogyan viselkedett volna a helyében? Ön is volt már ilyen helyzetben? Kérjük, írja meg a sztorit a Randiblog e-mailcímére!

„24 éves vagyok, pár éve voltam együtt egy lánnyal, amiről azt hittem, nem lesz sose vége. Azt hittem ,megtaláltam a másik felem. Közösségi médiáról (Facebook, Twitter, Instagram) lemondtunk, hogy ne legyen probléma a kapcsolatunkban, mert ugye a Facebook eléggé szét tudja barmolni a fiatalok kapcsolatát. Az asszony szülei kiköltöztek Franciaországba és ugye ő hozzánk költözött. Két évig laktunk együtt, amikor mondta, hogy van lehetőség nekem kinn, és szeretné, ha meglépném, hogy később ott kezdjünk új életet kettesben. A tűzbe is bementem volna érte, úgyhogy belementem a dologba.

Nos én az IT szakmát kedveltem mindig is, engem a szoftveres törések stb. érdekeltek. Szóval kinn volt esély, hogy letegyek vizsgát, egy olyat, ami eléggé hiányszakma. Februárban mentem ki, márciusban tettem le a sikeres vizsgát, és mondtam hogy akkor megyek haza hozzá. Akkor azt mondta, hogy ne menjek, hanem kezdjek el dolgozni kinn, mert ő otthon még úgyis be kell fejezze a jogosítványt, és akkor jön ki hozzám. (Eközben ő még mindig a szüleimnél lakott, akikkel nagyon jó kapcsolatot ápolt, ahogy én is az övéivel.)

Telt-múlt az idő, én nem kaptam kinn állást nyelvtudással és a vizsgával, és mondtam, hogy akkor hazajövök, aztán kimegyünk együtt a cuccaimért és vissza Magyarországra, majd itthon intézünk valamit. Mire elértünk oda, hogy megyek haza, már nem annyira volt lelkes beszélgetések alatt, sőt egyre kevesebbet beszélgettünk, mert inkább sorozatokat nézegetett.

Miután hazamentem én boldogan, hogy akkor most végre együtt vagyunk stb., ő nem örült nekem. Nem adott csókot, nem akart ölelkezni, ha mentünk valahova, már nem akarta megfogni a kezem. Úgy éltünk egymás mellett, mint két idegen. Hétfőn érkeztem, szerdáig nem változott semmi, úgyhogy mivel én jártam már úgy, hogy megcsaltak és pont ugyanilyen jelek voltak akkor is, így felvetődött bennem a kérdés:

Megbíztam benne, akár az életemet is rábíztam volna, ha úgy adódik, de ott volt az a kis bizonyos tüske. Na mondom, akkor megteszem a lépést, amikor ilyenkor lehet, ha más nem, akkor megkapom a választ, hogy hülye vagyok és szégyelljem magam, hogy nem bíztam benne. A telefonján belenézegettem a biztonsági résekbe (hónapokat öltem bele, hogy kiismerjem a telefont). Vannak módszerek, ahogyan hozzá lehet jutni a telefonon lévő dolgokhoz, de ezt most nem részletezném.

Megnyitottam a Viberjét, letöltöttem a kis tömörített database fájlját, amit megnyitottam és láttam, hogy eggyel több név van a telefonkönyvében, mint kéne. Így, mondom, akkor megnézem a következő szintet is: Viber. (Akkor lett nekem gyanús, amikor el akartam kérni a telefonját, hogy hadd írjak anyámnak a Viberjéről, mert nekem a kinti kártyámon nincs net Magyarország területén.) Ott volt az a bizonyos név. Na megnyitottam, és akkor jött a hidegzuhany.

A lány, akit én ismertem, sehol. Nem vagyok egy adonisz, de mivel edzőterembe jártam kinn és meglehetősen fitt alakom van, úgy érzem, mondhatom nyugodtan, hogy egy vézna kis fogszétállós kölökkel beszélgetett (ez még nem lenne baj), aki, kiderült, a munkatársa és boldog (!?) kapcsolatban él, két nap alatt kihúzott belőle olyan dolgokat, amiket nekem évek alatt nem sikerült. Én szégyelltem magam, hogy miket írt neki, és ő meg kacérkodva válaszolt.

Nálunk az volt a szokás, hogy én vittem munkába és munka után mentem is érte mindig. Azon a héten mindig visszakozott, hogy ne menjek, mert azért van bérlete. Elmentem érte meglepetésszerűen, aminek nem örült, mert hogy kiderült, a sráccal mindkét napra hancúrt terveztek estére! Úgy írt rólam, hogy „na itt van ez a faszfej értem, ennyi az estének”. De nekem, amikor beült az autóba, semmi jelét nem mutatta, hogy így érez irántam.

Hétfőn megborotválkoztunk ott alul, mert nekünk ez amolyan szeánszjellegű volt, hogy együtt csináltuk. Kimentünk az ágyba és befeküdtünk. Nekem pisilnem kellett, úgyhogy kimentem, és ezalatt ő lefotózta a sunáját és elküldte a srácnak! Visszaértem és hát kezdtem volna zsörtölődni, mire ő elutasított. Máskor mindig bejött, hogy elfordult, odacsúsztam mögé, megcsókoltam és rámarkoltam a fenekére, de most semmi. Puszinál elhúzta a fejét, és mondta, hogy hagyjam.

Mondtam neki, hogy ha végez akkor a filmezéssel, szóljon és mehet a jól megszokott kiskifli-nagykifli alvás. Elmaradt, sőt mint kiderült, míg aludtam, minden parasztnak elhordott, hogy egy geek veréb vagyok stb. (holott mindig is ebből éltünk meg úgy, mint Marci hevesen...). Reggel felkeltem korán, lementem kávézni, mondom, hagyom aludni, leülök PS-ezni a nappaliban. Ezalatt ő felöltözött azokba a cuccokba (fűző, kis bugyi, combfix), amiket én vettem neki, hogy különleges alkalmakkor használjuk, és lefotózta magát, valamint ezt is elküldte a tagnak. Nekem ilyet sose csinált. 

Egy reggel rákérdeztem nála (ekkor még nem tudtam semmit), hogy van-e valakije, merthogy én érzem, hogy igen, mert van tapasztalatom észrevenni. Kinevetett és a szemembe hazudott, hogy nem. Délután elment dolgozni, és a kisördög megszólalt bennem, hogy akkor itt az ideje a körmére nézni. Megláttam, konstatáltam, majd felhívtam, hogy na akkor ez most mi is?

Megmondtam neki, hogy menjen az anyjáék házába (ott állt üresen a lakás), aztán én összepakolom a cuccait és odaviszem. Így is lett. Érdekes, aznap nem 10-kor végzett a melóval, hanem már 8 előtt. Úgy nézegette a másik srác, hogy ott vagyok-e, hogy elmondta a lányzó, hogy milyen autóm van és inkább tett egy kört a háztömb körül, csak hogy lássa, ott vagyok-e.

Remélem, mások tanulnak az esetből, nem szabad kimenni másik országba, ha együtt laktok már, és hogy nem kell Facebook, hogy megcsaljon az asszony.”